5. lábközépcsont avulziós törés

Összefoglaló

5. lábközépcsont avulziós törés kézikönyv

A boka és a lábfej csavarodási sérülése az 5. lábközépcsont – a kislábujjat a lábközéphez rögzítő csont – alapjának avulziós (kihúzódásos) törését okozhatja (1. ábra). Az avulziós sérülés során az 5. lábközépcsont tövében lévő változó méretű csontdarabot a csont ezen részéhez kapcsolódó erős talpi szalag húzza le. A táncos törés helyi fájdalmat, duzzanatot és járási nehézséget okoz. A láb oldalsó egyensúlyát irányító fő izom, a peroneus brevis szintén az 5. lábközépcsont tövénél rögzül, és növekvő fájdalom forrása lehet, ha nem hagyják pihenni.

A legtöbb esetben ez a fajta törés nem műtéti úton, sétacipőben történő viszonylagos immobilizációval, korlátozott terheléssel kombinálva kezelhető. A megfelelő csontgyógyulás általában körülbelül 6 hétig tart, mielőtt a betegek elkezdhetik jelentősen növelni aktivitásukat. A teljes gyógyulás gyakran 12 vagy több hétig tart. Az ütőerőt igénylő tevékenységek, mint például a futás vagy a sport, akár 6 hónapot is igénybe vehetnek a teljes csontgyógyulásig. Ezt a fajta sérülést meg kell különböztetni a “Jones-töréstől”, amely kissé távolabb, az 5. lábközépcsont közepe felé történik.

Egyes klinikusok ezt a fajta törést “táncos törésként” emlegetik. Gyakoribb azonban, hogy a “Dancer-törést” az 5. lábközépcsont szárának spirális törésének tekintik, amelyet eredetileg Dancer-nél írtak le.

1. ábra: 5. lábközépcsont avulziós törés

Klinikai bemutatás

A boka akut meggördülését elszenvedő beteg az 5. lábközépcsont alapját is megsértheti (lásd az 1. ábrát). Ez azonnali fájdalmat okoz a lábfej külső oldalán. Jelentős duzzanattal járhat. A peroneus brevis gyengesége miatt egyensúlyzavar is előfordul. Idővel a bőr megfeketedhet és elkékülhet. A lábfej külső oldalán (az 5. lábközépcsonton) a csont alapja felett eléggé specifikus helyi érzékenységgel jár. Az 5. lábközépcsont alapjának kitörését elszenvedő betegek a boka és a lábfej csavarodási sérüléséről (inverziós plantarflexiós sérülés) számolnak be, hasonlóan a boka- vagy lábfejránduláshoz (2. ábra).

2. ábra: Sérülést okozó csavarodási mechanizmus

Fizikai vizsgálat

A lábfej külső oldalának megnyomásakor az 5. lábközépcsont tövénél kifejezett érzékenység lesz tapasztalható. A lábfej külső részén nagy területen érzékenység jelentkezhet. A fő érzékenység azonban az 5. lábközépcsont tövénél jelentkezik. A vizsgálat során meg kell állapítani, hogy a páciens képes-e még mozgatni a lábfejét kifelé (a lábfej kifordítása). Ez úgy történik, hogy a lábfejet kifordított helyzetbe helyezzük, és megkérjük, hogy ezt a helyzetet némi ellenállással szemben tartsa meg. Ez a lábfej kifordítását végző inak folytonosságát vizsgálja. Ez általában némi kellemetlenséget okoz a páciensnek. Általában azonban képes a műveletet végrehajtani, bár az ellenkező oldalhoz képest csökkent erővel.

Képalkotó vizsgálatok

A lábfej röntgenfelvétele az 5. lábközépcsont alapjának avulziós (“lehúzódásos”) törését mutatja. A törött töredék mérete jelentősen változhat. A törés helyén, plantárisan (a lábfej alsó részén) és a csont külső oldalán (laterális oldalon) nagyobb lesz a rés, mint a csont belső oldalán (mediális oldalon – 3A. és 3B. ábra).

3A. ábra: Röntgenfelvétel oldalról (laterális nézet)

3B. ábra: Röntgenfelvétel felülről (AP nézet)

Kezelés

Az 5. lábközépcsont avulziós törése olyan sérülés, amelyet általában nem műtéti úton kezelnek. Ha a beteg képes a lábát aktívan kifelé mozgatni (everzió), a sérülés valószínűleg nem műtéti kezeléssel gyógyul. A kezelés relatív pihenést és időt foglal magában, hogy a törés gyógyulni tudjon. A betegeket általában járóbakancsba helyezik, hogy a peroneus brevis ínt mozgásképtelenné tegyék. Az első néhány hétben jelentősen korlátozniuk kell a járásukat, és előfordulhat, hogy mankóra lesz szükségük. Amint a duzzanat lecsillapodik és a törés gyógyulni kezd, a beteg kényelmének megfelelően elkezdhet nagyobb mértékben járni a bakancsban. Általában 6 hétre a gyógyulás már eléggé előrehaladott ahhoz, hogy át lehessen térni egy merev talpú, nagy párnázottságú cipőre. Ez egy frusztráló sérülés, mert a gyógyulás hosszú időbe telik. A betegek gyakran még 8 héttel vagy még később is tüneteket mutatnak a sérülés után. Sok hónap is eltelhet, mire a csont teljesen meggyógyul és a teljes gyógyulás bekövetkezik.

Ha a törésdarabok teljes elmozdulása következik be, és az egyesülés valószínűtlen, műtétre van szükség. Más körülmények között, amikor az illető munkája vagy szabadidős tevékenysége megköveteli, hogy 4-6 hét alatt megbízhatóan és rutinszerűen térjen vissza, szintén javallott lehet a műtét. Ezekben az esetekben a csonttöredékeket visszahelyezik és csavarral stabilizálják, és a terhelés azonnal megkezdhető.

Nem szabad figyelmen kívül hagyni az egyéb társuló sérüléseket, például a bokaficamot. A boka vagy a lábfej instabilitását, ha jelen van, kezelni kell, hogy elkerüljük a boka inverziós sérülések kiújulását, ha azokat fizikoterápiával nem sikerül megfelelően kontrollálni.

Az 5. lábközépcsont avulziós törést gyakran összekeverik az 5. lábközépcsont metadiafízis stressztörésével (Jones-törés). A Jones-törés előfordulhat terheléses törés vagy akut trauma következtében. A Dancer-töréstől eltérően a Jones-törés gyakrabban nem gyógyul meg műtét nélkül, annak ellenére, hogy hosszabb ideig nem kell terhelni. Az 5. lábközépcsont avulziós törést néha helytelenül pszeudo-Jones-törésnek nevezik a Jones-töréshez való hasonlóság és a közös sérülési mechanizmus miatt.

Kattintson ide az 5. lábközépcsont avulziós törésekről szóló összefoglaló tájékoztatóért

.