A szexuális úton terjedő betegségek (STD-k) előfordulása továbbra is emelkedik az Egyesült Államokban, a Centers for Disease Control and Prevention (CDC) jelentése szerint a 3 országosan bejelentett STD – chlamydia, gonorrhea és szifilisz – 2016-ban az eddigi legmagasabb számban – több mint 2 millió esetben – fordult elő. Bár ezen új diagnózisok többsége a klamídia volt (1,6 millió), az elsődleges és másodlagos szifiliszes esetek is jelentős, 18%-os növekedést mutattak 2015-ről 2016-ra. Ezen új esetek többsége férfiak, különösen meleg, biszexuális és egyéb, férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő férfiak (MSM) körében fordult elő.
A CDC szerint az elsődleges, másodlagos vagy korai látens szifiliszben szenvedő betegek kezelése 2,4 millió egység hosszú hatású benzatin penicillin G intramuszkuláris (IM) injekciója. A késői látens szifiliszben vagy ismeretlen időtartamú látens szifiliszben szenvedő személyek esetében a kezelési séma 3 adag hosszú hatású Benzathine penicillin G, IM heti rendszerességgel. A doxiciklin bizonyos esetekben a penicillin alternatív kezelési lehetőségeként alkalmazható, például a penicillinre allergiás betegek esetében; azonban a HIV-pozitív betegek doxiciklin utáni szerológiai válaszáról korlátozottak az információk.
A brazíliai São Paulo-i São Paulo-i Egyetem kutatói ezért a doxiciklinnel kezelt HIV-pozitív, szifilisszel fertőzött betegek szerológiai válaszát vizsgálták, és ezeket a válaszokat összehasonlították a penicillinnel kezelt betegekkel. Tanulmányuk eredményeit a közelmúltban mutatták be a 25. éves Retrovirusok és Opportunista Fertőzések Konferencián (CROI).
A vizsgálathoz a kutatók “elemezték a penicillinhiányos időszakban kezelt HIV-fertőzött betegek doxiciklinnel történő szifiliszkezelésre adott szerológiai válaszát, és összehasonlították a penicillinhiányos időszakot megelőző 12 hónapig vagy 6 hónappal a hiányszakaszt követően penicillinnel kezelt betegek kezelési válaszával” – olvasható a tanulmány kivonatában. A vizsgálatból kizárták azokat az eseteket, amelyekben a betegeket más gyógyszerrel vagy szuboptimális dózisban kezelték, vagy amelyekben a betegeknek neuroszifiliszük volt.
A 2014 szeptembere és 2016 decembere között összesen 61 beteget kezeltek szifilisz miatt doxiciklinnel. Eredményeiket 60 olyan beteggel hasonlították össze, akiket penicillinnel kezeltek. A doxiciklinnel kezelt betegek populációjának átlagéletkora 49 év (+10 év) volt, míg a penicillinnel kezelt betegek átlagéletkora 45 év (+10 év). A doxiciklinnel kezelt betegek T CD4+ számának mediánja 544 , míg a penicillinnel kezelt betegek T CD4+ számának mediánja 615 (IQR 480-864) volt.
A vizsgálatot végzők a kezelésre adott szerológiai választ úgy definiálták, hogy “a kezelés után 6-12 hónappal mért VDRL-teszt nem reagált, vagy a VDRL-titer legalább 4-szeresére csökkent”. Az eredmények azt mutatták, hogy a doxiciklinnel kezelt betegek 67%-a (95% CI = 54%-79%) és a (penicillinnel kezelt) betegek 68%-a (95% CI = 55%-80%; P = .895) szerológiai választ adott a kezelésre.
Az eredmények alapján, amelyek “nem mutattak statisztikailag szignifikáns különbséget a szifiliszes HIV-fertőzött betegek körében a doxiciklin vagy a penicillin kezelésre adott szerológiai válaszban”, a vizsgálók arra a következtetésre jutottak, hogy a doxiciklin elfogadható kezelési alternatíva a HIV-pozitív, szifilisszel fertőzött betegek számára.