Sárkányok, repülő halak és álmodozók. Ezek talán egy fantáziavilág teremtményeinek tűnhetnek, de valójában olyan halak nevei, amelyek a hideg, mély, sötét és nagy nyomású óceáni zónában, a mezopelágikusban élnek. A felszín alatt 650-3300 láb (200-1000 méter) mélységben található mezopelágikus területre nem könnyű eljutni. Egy ideig a tudósok nehezen tudták elképzelni, hogy bármi is élhetne egy ilyen szélsőséges környezetben.
De kiderült, hogy az óceán közepe nem egy élettelen üresség, ahogyan azt egykor gondolták. A Mexikói-öböl mezopelágikus zónája pedig különösen változatos vízfelület. Olyannyira változatos, hogy a tudósok nemrégiben az Öblöt a világ 33 egyedülálló mezopelágikus területének (amit ökorégiónak neveznek) egyikeként írták le. Az Öböl egyike annak a négy mezopelágikus régiónak, amelyet “szuperváltozatosnak” tartanak.
A Deepwater Horizon olajkatasztrófa utáni években a DEEPEND konzorcium (a Mexikói-öböl kutatási kezdeményezés része) által végzett felmérések szerint nagyjából 800 halfaj él az Öböl mély vizeiben – a világon csak három másik mélységi hely mondhatja el magáról, hogy hasonló számú. E halak közül száznyolcvanat korábban nem jegyeztek fel a régióban. Van néhány olyan faj is, amely csak az Öbölben él, mint például a snaggletooth sárkányhal, amely ritkaságnak számít – a legtöbb óceánközépi állat az egész világon megtalálható.
“Ami újra és újra megdöbbent bennünket, hogy még mindig folyamatosan új fajokat találunk ott” – mondja Tracey Sutton, a DEEPEND konzorcium vezető kutatója és a Nova Southeastern University tenger- és környezettudományi professzora.
Hogyan lehetséges, hogy ez a régió ilyen sokszínű? Ez több tényező kombinációja, amelyek közül az egyiknek köze van a földrajzához. Az Öböl déli része a trópusokon helyezkedik el, a világnak egy olyan területén, amely általában véve eleve nagyfokú sokféleséggel rendelkezik. Az Öböl északi része azonban mérsékeltebb vizeket is tartalmaz. Ez lehetővé teszi, hogy a trópusi és mérsékelt égövi fajok egyaránt kényelmesen éljenek a régióban. A szomszédos nyílt Atlanti-óceán és a Karib-térség miatt az ezekből az ökoszisztémákból származó fajok is beáramolhatnak és boldogulhatnak az Öböl egyedülálló környezetében.
Az Öböl hőmérsékletének változása újabb lökést ad a változatosságnak. A nyári csúcsidőszakban az Öböl felszíni vize szuperforró, akár 93 Fahrenheit-fokos (34 Celsius-fok) is lehet, télen pedig 64 Fahrenheit-fokra (18 Celsius-fok) hűlhet le. Ez a szezonalitás egy kis zavart okoz az ökoszisztémában, ami valójában a rendszerben található állatok diverzitását segíti elő. A köztes zavarás hipotézis a tudományos megnevezése ennek az elképzelésnek – hogy a mérsékelt mértékű zavarás valójában lehetővé teszi, hogy több faj együtt éljen.
Ebben a konkrét esetben a hideg víz sokkja lehetővé teszi a hűvösebb hőmérsékletet kedvelő fajok számára, hogy az Öbölben éljenek, míg a melegebb hőmérsékletet kedvelő fajok közül csak a legkeményebbek maradhatnak életben. Ha a hideg sokkot megfordítjuk a hőmérséklet megugrására, akkor már csak a hűvös vízben élő fajok közül a legkeményebbek maradnak életben. A véges táplálékforrások világában csak korlátozott számú élőlény élhet a mezopelágikus vízben. A hőmérséklet kiugrása és csökkenése lehetővé teszi, hogy mind a trópusi, mind a mérsékelt égövi fajok kivegyék a részüket a rendelkezésre álló energiából, ahelyett, hogy az egyik dominálna.
Végül ott van a Mississippi folyó. A másodpercenként 600 000 köbméteres sebességgel (ami hét olimpiai méretű úszómedence vízmennyiségének felel meg) áramló folyó az Öbölbe ömlik, és olyan tápanyagokat hoz a szárazföld belsejéből, mint a nitrogén és a vas. A part menti vizekben a tápanyagok néha elárasztják az ökoszisztémát, de az erős áramlatok ezt a vizet mélyen az Öböl közepébe is behúzzák, így “egy ideig ezek a kis tápanyag-impulzusok némi trágyát szórnak a rendszerbe” – mondja Sutton. Míg sok trópusi vízből hiányoznak az állatok növekedéséhez szükséges tápanyagok, a Mississippi épp eleget ad hozzá ahhoz, hogy segítsen fenntartani a középvízi ökoszisztémát.
Míg köztudott, hogy az Öböl egyedülálló élőhely, az is, hogy talán vannak más, az Öbölhöz hasonlóan változatos helyek, amelyeket még fel kell fedezni. A tudósok a világ középvízi ökoszisztémáinak kevesebb mint egy százalékát tanulmányozták, és Sutton szerint az Öböl jelenleg valószínűleg a legjobban tanulmányozott középvízi élőhely a világon.
“Itt van egy régió, amelyről azt hittük, hogy sokat tudunk róla, és amikor kimentünk oda, kiderült, hogy igazából nem tudunk annyit, mint gondoltuk. Ez azt mutatja, hogy az egész világóceán mennyire alulmintázott. Valószínűleg bárhová megyünk, ezt fogjuk találni” – mondja Sutton.
A jövőbeni felfedezők kétségtelenül felfedeznek majd néhány csodálatos élőlényt, de egyelőre meg kell elégednünk az Öböl sokféleségével és a tüskésfogú szitakötő bizarrságával.
A szerkesztő megjegyzése: Az Ocean Portal a Mexikói-öböl kutatási kezdeményezéstől (GoMRI) kap támogatást a GoMRI-vel és az olajfoltokkal kapcsolatos történetek kidolgozásához és megosztásához.
A Mexikói-öböl kutatási kezdeményezés (GoMRI) egy 10 éves független kutatási program, amelyet a szénhidrogén-kibocsátások környezetre és közegészségügyre gyakorolt hatásának és az ezzel kapcsolatos lehetséges hatásoknak a tanulmányozására, valamint a jobb szennyezéscsökkentési, olajfelismerési, jellemzési és helyreállítási technológiák kifejlesztésére hoztak létre. További információért látogasson el a http://gulfresearchinitiative.org/.
weboldalra.