Mi a mozgástartomány (ROM)?
Mint ahogy a terapeuta méri a járást, az erőt, az egyensúlyt és a rugalmasságot, a mozgástartomány-képesség vizsgálata a mozgás mennyiségének egyszerű mérése egy adott ízületben és annak környékén. Minden testízületnek van egy normális, fokban kifejezett ROM-ja, amely egy goniométeres műszerrel mérhető. Ha csökkent mozgástartományt tapasztal például a térdben vagy a könyökben, a terapeuta felméri a kiindulási, alapszintű ROM-ot, mielőtt bármilyen beavatkozásra sor kerülne. Az ezt követő leolvasásokat aztán a kezelési protokollok előrehaladtával rendszeresen újra alkalmazzák, hogy meghatározzák a gyógyulás útján bekövetkező változásokat.
A páciensek számára fontos, hogy megértsék, milyenek a saját mozgástartományuk mérései, és mi lehet a cél-ROM. A normális mozgástartományi képességek elérésére irányuló munka segíthet abban, hogy a beteg biztonságosan és gyorsan visszatérjen saját optimális funkcionális mozgékonyságához. A ROM-terápia megkísérli növelni azt a távolságot és irányt, amelyet egy ízület a kinyújtott és behajlított helyzetek között mozogni képes, gyakorlatok alkalmazásával, gépek és eszközök használatával vagy anélkül.
A ROM elválaszthatatlanul kapcsolódik a funkcionális függetlenséghez, a ROM biztosítja számunkra a lábunk, törzsünk és karunk mozgatásának képességét, olyan létfontosságú funkciókat, amelyek nélkül nem lennénk képesek megfelelően ellátni magunkat. A vállban csökkent ROM-mal rendelkező páciens nem lesz képes a feje tetejét samponozni, vagy a bokában csökkent ROM-mal rendelkező páciens nagymértékben megnövelheti az egyensúlyvesztés miatti elesés kockázatát. Számos egészségügyi probléma hozzájárulhat a korlátozott ROM-hoz, mint például az ízületi gyulladás, betegség, duzzanat és gyulladás, fertőzés, izomgörcsök és testmechanikai problémák.
A mozgástartomány-terápia 3 típusa
A ROM-terápiában három különböző terápiát alkalmaznak: passzív, aktív és aktív segítő terápiát. Mindhárom típus célja a ROM kíméletes növelése, ugyanakkor a merevség, a duzzanat és a fájdalom csökkentése. A legtöbb beteg esetében a szokásos protokoll az, hogy a passzív ROM-terápiával kezdik, majd az aktív segítő ROM-terápiával haladnak előre, és végül az aktív ROM-terápiával képesek lesznek önállóan mozogni.
A passzív mozgástartomány, más néven PROM, az a mozgás, amelyet egy terapeuta vagy gondozó alkalmaz egy ízületre, vagy egy passzív mozgásgép, néha folyamatos passzív mozgásgép (CPM) használatával. A páciensek a PROM során nem tesznek saját erőfeszítést, és egyszerűen ellazulnak, miközben a külső erő a testrészt a rendelkezésre álló mozgástartományon keresztül mozgatja. A leggyakrabban a műtétet vagy traumát követő rehabilitáció első szakaszában alkalmazott passzív mozgásterápia CPM-készülékkel segít a műtét utáni fájdalom szabályozásában, csökkenti a gyulladást és az ödémát, valamint védi a gyógyuló javításokat és szöveteket. Az adott mozgástartományt a páciens felépülése során fokozatosan növelik. A PROM-ot bénult betegeknél is alkalmazzák a nyomásfekélyek és kontraktúrák megelőzésére.
Az aktív mozgástartomány, más néven AROM, amikor a beteg saját izmait használja az érintett ízület mozgatására, anélkül, hogy terapeuta, ápoló, eszköz vagy gép segítségére lenne szüksége. Az AROM jellemzően akkor kezdődik, amikor a páciens sérülés és/vagy műtét után képes önállóan mozogni, amikor a további károsodástól vagy sérüléstől való védelemre nincs vagy csak kevéssé van szükség.
Active-assist range of motion, más néven AAROM, olyan ízület, amely részleges segítséget kap egy külső erő, például terapeuta vagy orvosi eszköz által. A beteg általában képes mozgatni a sérült testrészt, de további segítségre lehet szüksége annak érdekében, hogy az ízület vagy a környező izmok és szövetek ne szenvedjenek nagyobb károsodást. A szükséges segítség egyenlően osztható meg a beteg és a terapeuta, vagy a beteg és az eszköz között, vagy a betegnek szüksége lehet arra, hogy az erőfeszítés nagy részét a terapeuta vagy az eszköz végezze. Az AAROM-ra jellemzően akkor kerül sor, amikor már megvalósult némi gyógyulás, és az izmok összehúzódhatnak, de a gyógyuló testrésznek még mindig védelemre van szüksége a további károsodás kockázatának minimalizálása érdekében.
Hulet Smith, OT
Rehabmart társalapító & vezérigazgató