FT Alphaville rajong a gazdaságtörténetért: nemcsak azért, mert gyakran izgalmas olvasmány, hanem azért is, mert alapvető szerepet játszik annak megvilágításában, hogy a politikai, társadalmi és technológiai környezet változásai hogyan hatottak a növekedésre – valamint a gazdasági gondolkodásra és a politikai döntéshozatalra.
Ezért némi érdeklődéssel vettük észre, hogy számos hivatalos és magánszektorbeli közgazdász egyre inkább a nagyon hosszú gazdasági idősorokon alapuló adatsorok felé fordul. Azonban kevesen érik el a Bank of Englandét, amely csaknem egy évezrednyi gazdasági adatot gyűjt össze egészen 1086-ig visszamenőleg.
Mennyire hasznosak ezek az információk? Nos, azzal kezdenénk, hogy valaminek nem kell a jelenre vonatkoztathatónak lennie ahhoz, hogy érdemes legyen tudni róla. Néha olyan egyszerű, hogy a dolgok önmagukban is érdekesek.
A múltbeli hibákból való tanulás hasznosságát tekintve egyértelműen vannak olyan időszakok, amelyek relevánsabbak, mint mások. A viktoriánus gazdaságban például sokkal több volt a jelenlegi gazdaság jellemzőiből – mint például az üzleti ciklusok és az iparosodás -, mint az azt megelőző gazdaságokban. De vannak tökéletesen érvényes tanulságok, amelyeket sokkal korábbi időszakokból is le lehet vonni, és amelyek olyan jelenségekről árulkodnak, amelyek ma is hatással vannak ránk. A pénz elértéktelenedése például a római gazdaság egyik jellemzője volt, amelyet egyesek még a birodalom bukásáért is felelőssé tesznek. Valójában ez talán rossz példa, tekintve, hogy jelenleg nincs infláció, de érti, mire akarunk kilyukadni.
FT Alphaville-nek azonban mélyebb aggályai vannak az adatok pontosságával kapcsolatban. Még ha félretesszük is a kérdőjeleket azzal kapcsolatban, hogy a változók mérése pontos-e, akkor is beleütközünk abba a problémába, hogy egyes fogalmak csak viszonylag nemrég jöttek létre.
Diane Coyle a GDP történetében azt írja, hogy a fogalmat az 1940-es években vezették be (bár előfutárai már a 18. században is voltak). Hogyan lehetséges tehát, hogy évszázadokkal korábbi olvasatokkal rendelkezünk? A Bank of England részben úgy kerüli meg a problémát, hogy az 1270 és 1870 közötti időszakra vonatkozó ágazati termelési adatokat használ:
A Bank azonban azt állítja, hogy rendelkezik az angol GDP 1086-ig visszanyúló mérőszámmal. Ezt némileg elutasítóan fogadjuk, tekintve, hogy amennyire magából az adatból megállapítható, a “növekedés” nem igazán volt olyan dolog, amit a gazdaságok nagymértékben csináltak volna az ipari korszakot megelőző évszázadokban:
Valószínűleg ezért nem is nagyon foglalkozott senki a mérésével.