A börtönök túlzsúfoltsága az egyik legfontosabb tényező, amely világszerte hozzájárul a rossz börtönkörülményekhez. Vitathatatlanul ez a legnagyobb egyedi probléma is, amellyel a börtönrendszerek szembesülnek, és következményei legrosszabb esetben életveszélyesek lehetnek, legjobb esetben pedig megakadályozzák, hogy a börtönök betöltsék megfelelő funkciójukat.
A börtönök több mint 124 országban lépik túl a maximális kihasználtsági szintet, 23 nemzeti börtönrendszer pedig több mint kétszeres kapacitással működik.
A túlzsúfoltság nem a növekvő bűnözési ráta, hanem a büntető igazságügyi politika következménye, és aláássa a börtönrendszerek képességét az alapvető emberi szükségletek, például az egészségügyi ellátás, az élelem és a szállás kielégítésére. Emellett veszélyezteti a rehabilitációs programok, az oktatási és szakképzés, valamint a szabadidős tevékenységek biztosítását és hatékonyságát. Az előzetes letartóztatás túlzott mértékű alkalmazása, valamint a börtönök kisebb, jelentéktelen bűncselekményekre való alkalmazása a börtönnépesség arányának kritikus tényezői.
A túlzsúfoltság, valamint a kapcsolódó problémák, mint például a magánélet hiánya, mentális egészségügyi problémákat is okozhatnak vagy súlyosbíthatnak, és növelhetik az erőszak, az önkárosítás és az öngyilkosság arányát.
Tízpontos tervet dolgoztunk ki a börtönök túlzsúfoltságának csökkentésére, hogy iránymutatást adjunk a politikai döntéshozóknak a börtönök túlzsúfoltságának kezelésére és káros következményeinek enyhítésére. Ez többek között a következőket tartalmazza:
- beruházás a fogva tartás nem szabadságelvonással járó alternatíváiba mind a tárgyalás előtt, mind az ítélethozatal után
- a kisebb súlyú ügyek teljes kivonása a büntető igazságszolgáltatási rendszerből
- beruházás a bűnmegelőzés és bűnözéscsökkentés hosszú távú stratégiáiba
- a tárgyalás előtti fogva tartás magas arányának csökkentése az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés javítása révén
- különleges vagy alternatív intézkedések meghozatala a kiszolgáltatott csoportok, például a gyermekek, az eltartott gyermekes anyák és a mentális egészségügyi problémákkal küzdők számára.
Főbb tények
- A börtönök túlzsúfoltságának magas aránya a világ minden régiójában megtalálható.
- Sok börtönrendszerben a fogvatartottak nem rendelkeznek a nemzetközi szabványok által ajánlott minimális helyigénnyel, és egyes esetekben akár a nap 23 óráját, ha nem egész nap, túlzsúfolt cellákban töltik. A túlzsúfoltság olyan súlyos lehet, hogy a fogvatartottak váltásban, egymáson alszanak, osztoznak az ágyakon, vagy az ablakrácsokhoz kötözik magukat, hogy állva tudjanak aludni.
- Egyes országokban csak az időszakos amnesztiák és kegyelmek enyhítik a túlzsúfoltságot. Bár ezek rövid távú enyhülést jelentenek, nem nyújtanak tartós megoldást, és alááshatják a közvélemény büntető igazságszolgáltatási rendszerbe vetett bizalmát. Más országokban költséges börtönépítési programokkal igyekeznek kielégíteni a börtönhelyek iránti növekvő keresletet. Számos börtönrendszer 2020-ban példátlan tömegű szabadlábra helyezést jelentett be, hogy csökkentse a börtönök túlzsúfoltságát és a COVID-19 terjedésének kockázatát a fogvatartási helyeken.
- Egyes csoportokat különösen hátrányosan érint a börtönök túlzsúfoltsága. Például a fogvatartott nők és gyermekek szükségletei – amelyekre amúgy is gyakran kevés figyelmet fordítanak – a túlzsúfolt és túlterhelt börtönrendszerekben még inkább elhanyagolttá válnak.