A desvenlafaxin-szukcinát (DVS) a szerotonin-noradrenalin visszavétel gátlók (SNRI) egyike. A többi a venlafaxin-hidroklorid, a milnacipran és a duloxetin. A desvenlafaxint az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) több randomizált, placebo-kontrollált klinikai vizsgálat alapján engedélyezte a major depressziós zavar (MDD) kezelésére. A klinikai vizsgálatok a DVS hatékonyságát vizsgálták 50 és 400 mg/nap közötti dózisban az MDD kezelésére felnőtt járóbetegeknél. Az ilyen klinikai vizsgálatokban a DVS 50 mg/nap hatása egyértelműen különbözött a placebótól az MDD tüneteinek csökkentésében. A > 50 mg/nap dózisoknál nem találtak további terápiás előnyöket. A DVS ajánlott dózisa 50 és 100 mg között van. A desvenlafaxin jelenleg a harmadik SNRI, amelyet az FDA erre az indikációra engedélyezett. Előzetes bizonyítékok a DVS klinikai hasznosságára utalnak a menopauza vazomotoros tüneteinek, szorongásos tüneteknek és fájdalmas fizikai tüneteknek a kezelésében is. A DVS módosított farmakokinetikai és farmakodinamikai profilja megkülönbözteti ezt a gyógyszert az eredeti terméktől, a venlafaxintól. A venlafaxinhoz képest jelentős különbséget jelent a napi egyszeri adagolás és az állandósult plazmakoncentráció 4-5 napon belüli elérése. Összefoglalva, a jelenlegi bizonyítékok azt mutatják, hogy a DVS bizonyított hatékonysággal, elfogadható biztonsági és tolerálhatósági profillal, kényelmes adagolással és a citokróm P450 enzimrendszerre gyakorolt minimális hatással rendelkezik. A farmakokinetikai gyógyszerkölcsönhatások csökkent kockázata potenciális előny más szelektív szerotonin-noradrenalin újrafelvétel-gátlókkal szemben. A desvenlafaxin-szukcinát bizonyította hatékonyságát az MDD kezelésében, de az egyes vizsgálatokban kimutatott változó hatékonyság, a korlátozott hosszú távú adatok és a korábbi antidepresszánsokhoz képest eltérő kockázat-haszon arány azt jelenti, hogy e gyógyszer további vizsgálata szükséges.