A volatilitás azt méri, hogy mennyire drámaian változnak a részvényárak, és befolyásolhatja, hogy mikor, hova és hogyan fektessünk be

Minél volatilisebb egy részvény, annál valószínűbb, hogy az árfolyama felfelé vagy lefelé ingadozik.
RIZWAN TABASSUM / Stringer/Getty Images
  • A befektetéseknél a volatilitás egy eszköz vagy piac árfolyamának változására utal – különösen a szokásos viselkedéshez vagy egy viszonyítási alaphoz képest mérve.
  • A volatilitást gyakran százalékban fejezik ki: Ha egy részvény 10%-os besorolású, az azt jelenti, hogy a teljes értékének 10%-át megnyerheti vagy elveszítheti. Minél magasabb a szám, annál volatilisebb a részvény.
  • Noha a volatilitás nem azonos a kockázattal, a volatilis eszközöket gyakran kockázatosabbnak tekintik, mivel teljesítményük kevésbé kiszámítható.
  • További történetekért látogasson el az Insider’s Investing Reference könyvtárába.

Ha befektetéseken gondolkodik, az egyik kifejezés, amelyet valószínűleg sokat hallott már dobálózni, a “volatilitás”.

A nem pénzügyi világban a volatilitás a gyors, kiszámíthatatlan változásokra való hajlamot írja le. A pénzügyi piacokra alkalmazva a definíció nem sokban különbözik – csak egy kicsit technikásabb.

A piaci volatilitást úgy határozzák meg, mint egy részvény (vagy más eszköz) egy meghatározott referenciaértéktől vagy saját átlagos teljesítményétől való eltérésének statisztikai mértékét. Szabad fordításban ez azt jelenti, hogy mennyire valószínű, hogy egy részvény vagy más pénzügyi eszköz árfolyamában hirtelen kilengés vagy nagy változás következik be.

Nem meglepő módon a volatilitást gyakran a kockázat képviselőjének tekintik a befektetésekben: az alacsony volatilitás biztonságot és pozitív eredményeket, a magas volatilitás pedig veszélyt és negatív következményeket jelez.

Gondoljon rá úgy, mint a biciklizésre. Soha nem garantált a biztonságos utazás, amikor felszállsz rá. A kis alkalmi megingások az utazás tipikus részei, és általában észrevétlenül elszállnak. De ha hirtelen szélesre lendülsz, hogy kikerülj egy akadályt, nehezebb lesz korrigálni a pályádat, ami növeli annak a valószínűségét, hogy elveszíted az egyensúlyodat és balesetet szenvedsz.

Egyes utak kevesebb kanyarral járnak, mint mások. Bármely adott út kockázatának felmérése – és a hajmeresztőbb kanyarok feltérképezése – az, ahogyan a volatilitást értékeljük és mérjük.

És ami még fontosabb, a volatilitás megértése tájékoztathat a befektetések időpontjára, helyére és módjára vonatkozó döntéseinkről.

A volatilitás típusai

A piaci volatilitásnak két típusa van:

  • Történeti volatilitás, amely a múltba tekintve tesz megfigyeléseket
  • Implikált volatilitás, amely a jövőbe tekintve tesz előrejelzéseket

A történelmi volatilitás (HV), ahogy a neve is mutatja, a múlttal foglalkozik. Úgy találjuk meg, hogy megfigyeljük egy értékpapír teljesítményét egy korábbi, meghatározott intervallumban, és megállapítjuk, hogy az árfolyama mennyire tért el a saját átlagától.

Ha a historikus volatilitás emelkedik, az óvatosságra ad okot, mivel ez arra utalhat, hogy valami történik vagy történni fog a mögöttes értékpapírral. Ha csökken, az azt jelenti, hogy a dolgok visszatérnek a normális kerékvágásba és stabilizálódnak.

Az implikált volatilitás (IV), vagyis a jövőbeli volatilitás ennél bonyolultabb. Ez egy eszköz jövőbeli aktivitásának előrejelzése az opciós árak alapján. (Gyors felfrissítés: az opció egy olyan szerződés, amely a vevőnek jogot, de nem kötelezettséget ad arra, hogy egy alapul szolgáló eszközt egy meghatározott napon vagy azt megelőzően egy meghatározott áron megvásároljon vagy eladjon.)

A HV és az IV egyaránt százalékos formában és standard eltérésként (+/-) van kifejezve. Ha azt mondjuk, hogy az XYZ részvény szórása 10%, ez azt jelenti, hogy a részvény potenciálisan 10%-ot nyerhet vagy veszíthet a teljes értékéből. Tehát minél magasabb ez a szám, annál volatilisebb a részvény.

Hogyan jósolják meg a volatilitást?

Az implikált volatilitás öt mérőszámot – az opció piaci árát, a mögöttes eszköz árát (spot ár), a kötési árat, a lejáratig eltelt időt és a kockázatmentes kamatlábat – vesz alapul, és egy képletbe illeszti őket (lásd alább). Ezután visszatekeri az implikált volatilitást, amely annak mérőszáma, hogy az adott részvény értéke a jövőben várhatóan mennyire fog ingadozni.

Tegyük fel, hogy van két hasonló árfolyamú részvényünk, és a lejáratig ugyanannyi idővel rendelkező eladási és vételi (eladási, illetve vételi) opciókat keresünk rájuk. Arra számíthat, hogy hasonló eladási és vételi árakat fog látni. Ha nem így van, akkor az IV tényezővé válik: A drágább opciókkal rendelkező részvények implicit volatilitása is magasabb.

A Black-Sholes-modell

A fent leírt IV-egyenlet a Black-Sholes-formula néven ismert, egy olyan matematikai modell, amelyet a részvénypiaci opciók árazására terveztek. Így néz ki:

Yuqing Liu/Business Insider

Nem szükséges, hogy a képlet minden aspektusát megértsük ahhoz, hogy képesek legyünk felfogni az implikált volatilitás fogalmát, de a hat kulcsfontosságú elem helyzetének megjegyzése hasznos lehet. Túl balra a C a vételi opció árát jelöli, az egyenlőségjel jobb oldalán a normál eloszlás (N), az azonnali ár (St), a kötési ár (K), a kockázatmentes kamatláb (r) és a lejáratig tartó idő (t), az implikált volatilitás (σ vagy sigma) pedig a d1 és d2 képletében van elásva. (Ezért kell visszafelé oldani a megtalálásához, mivel a fenti egyenlet C-re oldja meg.)

A CBOE volatilitási index

A volatilitás makroszintűbb vizsgálatához a pénzügyi szakemberek a CBOE volatilitási indexéhez (VIX) fordulnak. A Chicago Board Options Exchange által létrehozott indexet a tőzsde “félelemmérőjeként” szokták emlegetni, mivel pillanatfelvételt ad a piac következő 30 napra vonatkozó volatilitási előrejelzéseiről (amelyet aztán évesített formában a következő 12 hónapra vonatkozó előrejelzési készletet ad.).

A VIX ezt úgy teszi, hogy az S&P 500-on belüli eladási és vételi opciós árakat vizsgálja, amely egy olyan referenciaindex, amelyet gyakran használnak a piac egészének reprezentálására. Ezeket a számokat aztán súlyozzák, átlagolják, és lefuttatják egy képleten, amely nemcsak arról fejez ki előrejelzést, hogy mi állhat előttünk, hanem arról is, hogy mennyire bizakodóak a befektetők.

Amikor a VIX emelkedik, a volatilitás emelkedik, és gyakran a piac kezd meginogni. Amikor a VIX magas (30 fölött), általában trükkös befektetési időszaknak számít, és fordítva, amikor alacsony. (Természetesen, amikor a többi befektető menekül a piacról, ez jelenthet egy olyan pillanatot, amikor az erős gyomrúak lecsaphatnak és pénzt kereshetnek – innen a kereskedési kifejezés: “Amikor a VIX magas, ideje vásárolni”. )

A volatilitás azonos a kockázattal?

Az itt megosztott definíciók alapján azt gondolhatja, hogy a volatilitás és a kockázat szinonimák. De nem azok.

A volatilitás a jövőbeli ármozgás előrejelzése, amely veszteséget és nyereséget egyaránt magában foglal, míg a kockázat kizárólag a veszteség előrejelzése – és ebből következik, hogy állandó veszteség.

A kettő nyilvánvalóan összefügg egymással. És a volatilitás hasznos tényező a kockázat mérséklésének mérlegelésekor. A kettő összemosása azonban súlyosan gátolhatja a portfólió jövedelemtermelő képességét.

Mi okozza a volatilitást?

A bizonytalanság jelzőjeként a volatilitást mindenféle esemény kiválthatja. Egy közelgő bírósági döntés, egy vállalati közlemény, egy választás, egy időjárási rendszer vagy akár egy tweet mind-mind piaci volatilitás időszakát indíthatja el. Bármely mögöttes eszköz értékének hirtelen változása – vagy akár csak egy potenciális változás – a volatilitás egy bizonyos mértékét veti be a kapcsolódó piacokra.

A piaci volatilitás meghatározásához meglepően alacsony a mérce: minden olyan eset, amikor a piac tartósan egy százalékponttal vagy annál nagyobb mértékben mozog fel és le, technikailag volatilis piacnak minősül.

Ezzel együtt az átlagos részvények implikált volatilitása 15% körül van. Tehát légy óvatos, amikor olyan eszközzel találkozol, amelynek IV értéke meghaladja a 20%-ot.

Az értékek természetesen folyamatosan emelkednek és csökkennek, így bizonyos mértékű implikált volatilitás várható. Egyes ágazatokban azonban ez a jelenség élesebben jelentkezik, mint másokban. Például az energia- és nyersanyagrészvények esetében a 2010-es években 20,3%-os, illetve 18,6%-os standard eltérés volt tapasztalható. (Ne feledjük: az átlag 15%.)

És mindig előfordulhatnak olyan kiszámíthatatlan volatilitási események, mint az 1987-es tőzsdekrach, amikor a Dow Jones ipari átlaga egyetlen nap alatt 22,6%-kal zuhant.

A pénzügyi tanulság

A volatilitás nem eleve rossz.

A kereskedők, vagy bárki számára, akit érdekel, hogy egy kicsit jobban kezelje a portfólióját, a volatilis eszközök pozitívan tele vannak potenciállal. Ez azért van, mert az implikált volatilitás nem azt jelzi, hogy a részvények milyen irányt vesznek előre: Az érték ugyanolyan valószínű, hogy emelkedik, mint az, hogy csökken, ami a befektetők számára potenciális nyereményt jelent. Ha sikeresen alacsonyan vásárol és magasan ad el, a volatilitást az Ön javára fordíthatja.

A volatilis eszközöket érdemes figyelni – bár a passzív befektetők buy-and-hold stratégiájának is megfelelhetnek: Ha a nyugdíjba vonulásig (vagy bármilyen hosszú távú célig) elegendő futástáv áll rendelkezésre, a kilengések valószínűleg kiegyenlítődnek. Természetesen az erősen volatilis eszközök nem biztos, hogy jól illenek egy olyan befektetőhöz, aki a nyugdíjba vonulás vagy a készpénzfelvétel küszöbén áll. Vagy bárkinek, aki állandó jövedelmet igényel a befektetéseitől.

A nap végén a volatilitásnak nincsenek erkölcsi következményei: Ez egyszerűen a befektetői élet ténye. És igenis meg kell ismételni: Az implikált volatilitás csupán egy előrejelzés. Senki sem látja a jövőt, így senki sem tudja, hogy egy adott eszköz ténylegesen hogyan fog viselkedni.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.