7 perc olvasás
Az első rész itt olvasható: A Feminizmus első hullámának rövid összefoglalása
A feminizmus második hullámát általában az 1960-as évektől az 1980-as évek végéig határolják le. Ez volt a reakció arra, hogy a nők a második világháború vége után visszatértek háziasszonyi és anyai szerepükhöz. A férfiak, akiknek el kellett hagyniuk a munkaerőt, hogy csatlakozzanak a védelmi erőkhöz, visszatértek, a nőket pedig elbocsátották állásukból, és férfiakkal helyettesítették őket.
Az 1960-as években dolgozó amerikai nők 38 százaléka nagyrészt tanári, ápolói vagy titkári állásokra korlátozódott. A nőktől elvárták, hogy csendben folytassák életüket, mint hűséges és leigázott feleségek. A háziasszonyok a becslések szerint átlagosan heti 55 órát töltöttek házimunkával. Miután azonban a nők a háború alatt dolgoztak és függetlenítették magukat a férfiuralomtól, nem akartak visszatérni ezekbe a szerepekbe, és ez hozta el a feminizmus második hullámát.
Ez a mozgalom kezdetben az Amerikai Egyesült Államokra koncentrálódott, majd átterjedt más nyugati országokra is. Míg az első hullám nagyrészt a szüfrazsettek szavazati jogért folytatott küzdelmével foglalkozott, a második hullám inkább a köz- és magánéleti igazságtalanságokra összpontosított.
A nemi erőszak, a reproduktív jogok, a családon belüli erőszak és a munkahelyi biztonság kérdései kerültek a mozgalom előterébe, és széles körű erőfeszítések történtek a nőkről a populáris kultúrában kialakult negatív és alsóbbrendű kép pozitívabbá és reálisabbá alakítására. A nők megteremtették saját populáris kultúrájukat, és a mozgalom feminista filmeken, zenéken, könyveken, sőt éttermeken keresztül terjedt el.
A mozgalmat Betty Friedan The Feminine Mystique című könyvének megjelenése váltotta ki, amely neves feminista szöveg, és amelyet azért tartanak számon, mert merészelt szakítani a nők ábrázolásával kapcsolatos társadalmi konvenciókkal. Friedant Simone de Beauvoir A második nem című könyve ihlette, amely először 1949-ben jelent meg Párizsban.
Ez a szöveg úttörőnek számított, és mérföldkőnek számított a feminizmus történetében. A The Feminine Mystique “a problémát tárgyalta, amelynek nincs neve”: az amerikai nők általános boldogtalanságát az 1960-as és 70-es években.
Friedan rávilágít a reklámipar és az oktatási rendszer hibájára, amely a nőket a háztartásra és az alantas feladatokra korlátozta, ami az identitás és az egyéniség elvesztéséhez vezetett. Ez a könyv az Amerikai Egyesült Államok egész területén elérte a nőket, akiket megérintett. Fehér középosztálybeli nők ezreit vonzotta így a feminizmus ügye, ami a feminizmus második hullámának kezdetét jelentette.
Egy másik elhatárolása ennek a szakasznak a törvényhozási intézkedéseken keresztül történt. Az Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal jóváhagyta az 1961-ben elérhetővé tett orális fogamzásgátló tablettát, amely fontos lépés volt afelé, hogy a nők karriert csinálhassanak ahelyett, hogy a családi életre kényszerítenék őket.
A Kennedy-kormányzat létrehozta a nők helyzetével foglalkozó elnöki bizottságot is, amelynek elnöke a korábbi First Lady, Eleanor Roosevelt volt. A bizottság által kiadott, a nemek közötti egyenlőtlenségekről szóló jelentés a nők megsegítésére fizetett szülési szabadságot, az oktatáshoz való hozzáférést és jó gyermekgondozást javasolt. A Women Strike for Peace nevű szervezet 1961-ben 50 000 nőt mozgósított az atombombák és a szennyezett tej elleni tiltakozásra.
A nők a helyi, állami és szövetségi feminista szervezetek létrehozásával egyre inkább bekapcsolódtak a tiltakozásokba és az egyenlőségért való kiállásba. Az olyan jogszabályok, mint az 1963-as Equal Pay Act és az 1964-es Civil Rights Act VII. címe jelentős intézkedések voltak a nemek közötti nagyobb egyenlőség elérése érdekében. A Legfelsőbb Bíróság olyan döntései, mint a Griswold kontra Connecticut és a Roe kontra Wade szintén előmozdították a feminista ügyet.
1966-ban megalakult a National Organization for Women (NOW), amelynek első elnökévé Friedant nevezték ki. A NOW alapító nyilatkozata követelte az “egyenlő és gazdasági előmenetel” előtt álló minden akadály elhárítását, és céljául “minden nő valódi egyenlőségét” tűzte ki.
A NOW Friedan vezetésével megpróbált több munkalehetőséget érvényesíteni a nők számára, de ez a követelés heves ellenállásba ütközött. Az ellenzék azzal érvelt, hogy abban az időben a fehér lakosság által erősen diszkriminált afroamerikai férfiaknak nagyobb szükségük volt a munkára, mint a középosztálybeli fehér nőknek. Ennek eredményeként Friedan 1969-ben lemondott az elnökségről.
A mozgalom jogi győzelmei a NOW megalakulása után kiterjedtek. Egy 1967-es végrehajtási rendelet teljes pozitív diszkriminációs jogokat biztosított a nőknek. Egy 1968-as rendelet törvénytelenné tette a nemek szerint elkülönített álláshirdetéseket, ezzel drasztikusan csökkentve a nők kirekesztését a munkaerőpiacról.
A nők oktatási egyenlőségéről szóló 1972-es és 1974-es törvény nagyobb oktatási egyenlőséget biztosított. Az 1970. évi X. cím az egészségüggyel és a családtervezéssel foglalkozott, az 1974. évi Equal Credit Opportunity Act és az 1978. évi Pregnancy Discrimination Act pedig mind figyelemre méltó reformok voltak.
A házasságon belüli nemi erőszak 1993-ban minden államban történő betiltása és a vétkesség nélküli válás legalizálása jelentősen csökkentette a feleségek férjtől való függőségét, és eszközöket adott nekik az egészségesebb élethez. 1975-ben törvényt fogadtak el, amely előírta a katonai akadémiákra a nők felvételét, és megváltozott a nőkről mint egyszerű “házi istennőkről” alkotott kép.
Mindezek a sikerek lenyűgözőek voltak, és sokan úgy vélték, hogy a nők felszabadításának célja megvalósult. Hatalmas csalódást jelentett, hogy az Egyesült Államok alkotmányának egyenjogúsági módosítását nem sikerült 38 államban ratifikálni ahhoz, hogy hatályba léphessen.
Ez alatt a hullám alatt sok ambiciózus és leleményes feminista vezető, mint Friedan, emelkedett ki. Egy fiatal újságírónő, Gloria Steinem feminista vezetővé vált, amikor a Playboy Klubról és annak soviniszta elemeiről szóló írása népszerűvé vált a nők körében. Határozottan kiállt az abortuszok legalizálása és a bölcsődék szövetségi finanszírozása mellett.
Friedanhoz és Steinemhez hasonlóan vannak más feministák is, akik a második hullám előfutárai voltak. Kate Millet feminista írónő 1969-ben írta meg a Sexual Politics című művét arról, hogy a patriarchátus hogyan hatolt be a szexuális diskurzusba, és hogyan vezetett a nemek elnyomásához. Kijelentette, hogy a diszkrimináció a nemekkel kezdődött, majd a faj és az osztály között történt.
Egy másik írónő, akinek máig érezhető hatása volt, Carol Hanisch volt. A The Personal is Political című esszéje amellett érvelt, hogy még az élet legprivátabb aspektusai, mint a házimunka és a nemi szerepek is politikailag relevánsak a nők számára, és be kell hozni őket a közszférába. A The Personal is Political szlogent ma is gyakran használják a nők jogaiért kiálló gyűléseken és tüntetéseken.
A második hullámot összességében az egyenlőségért küzdő nők közötti általános szolidaritás érzése jellemzi. A feminizmus többféle típusa is kialakult. Elterjedt a radikális feminizmus, amely a férfi felsőbbrendűség teljes felszámolását és minden nemi szerep megkérdőjelezését jelentette.
A szocialista feminizmus szintén a második világháború után létrejött feminizmus egyik formája volt. A marxizmushoz hasonlóan elismerte a kapitalista társadalom elnyomó jellegét, és összefüggést látott a nemi és faji megkülönböztetés között. Abban különbözött a radikális feminizmustól, hogy nem a nemet tekintette minden elnyomás kizárólagos alapjának. Az ökofeminizmus széles körben elismert volt. Összekapcsolta a környezeti igazságosságot és gondoskodást a nők jogaival és felszabadításával.
Míg a második hullám rendkívül sikeres mozgalom volt, amely számos jogi és kulturális győzelmet foglalt magában, amelyek a nagyobb egyenlőséghez vezettek, voltak hiányosságai is. Abban az időben az Egyesült Államokban a rasszizmus elleni mozgalom is aktív volt. A színes bőrű nők alulreprezentáltnak találták magukat a feminista mozgalomban.
A prominens feministák fehér középosztálybeli nők voltak, akik a saját tapasztalataik és problémáik köré összpontosítva írtak feminista elméleteket. Bár a mozgalomnak sok fekete, latin-amerikai, ázsiai és indián tagja volt, ők úgy érezték, hogy ki vannak zárva a narratívából, és figyelmen kívül hagyják őket. A vezető fehér feministák napirendje gyakran ellentétes volt az övékkel.
Néhány nő úgy érezte, hogy nem bölcs dolog a nemek közötti egyenlőségről tárgyalni anélkül, hogy a faji egyenlőtlenségeket is figyelembe vennék. Ez a fehér és POC feministák közötti szakadék arra ösztönözte a színesbőrű nőket, hogy saját szervezeteket hozzanak létre érdekeik képviseletére a mozgalomban. Az egyik ilyen szervezet a Harmadik Világ Női Szövetség volt.
Indiában a feminista mozgalom jelentősen eltér az USA-tól. Indiában a nemek közötti egyenlőségért indított mozgalom szorosan kapcsolódott a nacionalista szabadságharchoz. A 19. században a nők jogainak védelmét szorgalmazók férfi reformerek voltak, akik fontos előrelépéseket tettek azzal, hogy jogi biztosítékokat harcoltak ki az olyan társadalmi rosszal szemben, mint a gyermekházasság és a sati.
A nők elnyomásával és társadalmi helyzetével kapcsolatos tudatosság növekedése összekapcsolódott a britek által végrehajtott diszkriminációtól való szabadulás vágyával. A 20. században aztán a függetlenség előtti Indiában a nők helyzetének javítását célzó női csoportok, például az All India Women’s Conference és az Indiai Nők Nemzeti Szövetsége (National Federation for Indian Women) növekedtek.
Szintén nézze meg! Nézze meg! A nemzetközi nőnap története
A nők részt vettek a szabadságharcban, a függetlenség pedig az imperializmustól és a társadalomban betöltött marginalizált szerepüktől való megszabadulást ígérte. Bár a nyugati és indiai feminista mozgalmak az egyenlőség végső céljáért küzdöttek, az általuk kezelt problémák és az akadályok, amelyekbe ütköztek, nagymértékben különböztek egymástól.
Míg a második hullám felbecsülhetetlen értékű volt a feminista ügy kiterjesztésében, voltak hibái és kudarcai is. A Második Hullámon belüli faji megkülönböztetés problémáiból emelkedett ki az interszekcionális feminizmus. Az interszekcionalitást a Merriam-Webster úgy definiálja, mint “a diszkrimináció különböző formáinak hatásai kombinálódásának, átfedésének vagy átfedésének összetett, halmozott módját”.
Feminista szempontból ez azt jelenti, hogy figyelembe vesszük a különböző etnikumok és rasszok által tapasztalt diszkrimináció és szexizmus egyenlőtlenségeit, és így a feminizmus nem szelektív, hanem mindenre kiterjedő egyenlőséggé válik. A második hullám kulcsfontosságú volt a feminista mozgalomban, és számos területen beemelte a nőket a főáramba, de voltak hibái is. Az ezekből való tanulás fogja meghatározni, hogy milyen formát öltsön a mozgalom legközelebb.