Mindannyian ismerünk egy ikerpárt; talán még egypetéjű ikreket is. Ausztráliában az ikrek körülbelül minden 80. születésből egyet tesznek ki.
Az Új-Dél-Walesi Egyetem és a Queenslandi Műszaki Egyetem ma a New England Journal of Medicine-ben közzétett kutatásából azonban egy egészen különleges ausztrál ikerpárról értesülünk.
Egy négyéves brisbane-i fiút és egy lányt a világon mindössze a második félig egypetéjű, vagyis szeszkiziotikus ikerpárként azonosítottak. Ők az elsők, akiket méhen belül (az anyaméhben) figyeltek meg.
Ez a rendkívül ritka jelenség két spermium ugyanazon petesejt megtermékenyítésének eredménye.
Hogyan fordulnak elő ikrek?
A leggyakoribb ikertípus a nem egypetéjű ikrek, amelyek lehetnek azonos vagy különböző neműek. A nem egypetéjű ikreket testvéri ikreknek vagy kétpetéjű ikreknek is nevezik (két zigótából, vagyis abból, amit a legkorábbi embriónak nevezünk, amikor a petesejt és a spermium összeolvad).
Ez a fajta ikerterhesség akkor jön létre, amikor a peteéréskor egynél több petesejt szabadul ki a petefészekből (általában csak egyetlen petesejtet választanak ki és bocsátanak ki), és mindkét petesejtet különböző spermiumok termékenyítik meg. Ezek az ikrek genetikailag nem hasonlítanak jobban, mint az egymástól évekkel távolabb született testvérek.
A nem egypetéjű ikrek aránya csoportonként eltérő: a kaukázusi népességben körülbelül nyolc az 1000-ből, az afrikai népességben 16 az 1000-ből, az ázsiai származásúaknál pedig négy az 1000-ből. Ez arra utal, hogy a nem egypetéjű ikreknek genetikai összetevője is van.
Az egypetéjű ikrek (más néven monozigóta – egy zigótából származó – ikrek) ritkábbak. Ők csak egy petesejt és egy spermium termékei, amelyek eredetileg egy embriót alkotnak, de a terhesség legkorábbi szakaszában kettéválnak. A tudósok továbbra is kutatják, hogy ez biológiailag hogyan történik, de a folyamat továbbra is rejtély marad.
Az egypetéjű ikrek aránya világszerte állandó, körülbelül négy az 1000 születésből. Ez arra utal, hogy valószínűleg csak egy véletlenszerű biológiai jelenségről van szó, amelyet nem befolyásol a genetika.
A mai napig csak egy esetet jelentettek a harmadik ikertípusról, a félig egypetéjű ikrekről.
2006-ban az Egyesült Államokban az ikreket félig egypetéjű ikrekként azonosították, amikor csecsemőként egy másik betegség miatt megvizsgálták őket. Ők is egy petesejt és két spermium egyesülésének eredményei voltak.
De most már tudjuk, hogy a queenslandi testvérek a második ikerpár, akik ebbe a rejtélyes és lenyűgöző kategóriába tartoznak.
Mi a félig egypetéjű ikrek?
A tudósok szerint a félig egypetéjű ikrek annak az eredménye, hogy egy petesejt egyszerre két spermiumot enged be (amiről korábban azt gondolták, hogy nem életképes, vagyis soha nem jön létre terhesség).
A mai kutatásban ismertetett esetben a terhességet hathetes korban ikerként azonosították. Az ultrahang kimutatta, hogy közös méhlepényük van, ami az egypetéjű ikrek 70%-ánál gyakori.
A terhesség 14. hetében azonban a tesztek kimutatták, hogy az ikrek nem egypetéjűek – az egyik lány, a másik fiú. Normális esetben a nem egypetéjű ikreknek saját méhlepényük van. Rendellenességnek számítottak.
Az alapos DNS-vizsgálat kimutatta, hogy anyai oldalról egypetéjűek (ami megerősítette, hogy egyetlen petesejtből származnak, mint az egypetéjű ikrek). Apai oldalról azonban inkább nem egypetéjű ikrek, apjuk DNS-ének csak egy részén osztoznak.
A tudósok biológiailag értik, hogyan keveredik anyánk és apánk DNS-e az embrió (és később a baba) létrehozásához. Azon a napon, amikor a petesejt és a spermium találkozik a petevezetékben, a kromoszómákba csomagolt DNS egyenlően kettéválik, így a baba az információk egy példányát az anyától és egy példányát az apától örökli.
Ha ez nem a terv szerint történik, a baba túl sok vagy túl kevés kromoszómát kaphat, ami olyan genetikai rendellenességekhez vezet, mint a Down-szindróma (a 21-es kromoszóma egy extra példánya). Ez azt is eredményezheti, hogy a terhesség nem életképes.
Még mindig nem tudunk sokat
Nincs tudományos precedens arra, hogyan sikerül egy embriónak három kromoszómakészletet szétválasztania, mint a félig egypetéjű ikrek esetében. Ez talán tudományos rejtély marad.
Gőzünk sincs arról, hogy ezek az ikrek mennyire fognak hasonlítani egymásra, bár a legjobb tippünk az, hogy olyanok lesznek, mint minden más nem egypetéjű, testvéri ikerpár.
Mivel ők csak a második ilyen típusú ikerpár valaha azonosított esete, nehéz megmondani, hogy az extra közös DNS-en túl lesz-e különleges kapcsolatuk.
A kutatóknak a világ hatalmas ikerpár-adatbázisaiban végzett keresésük során nem sikerült több félig egypetéjű ikert találniuk, ami arra utal, hogy az ikerpároknak ez a típusa nagyon ritka.
Az ehhez hasonló felfedezések arra tanítanak minket, hogy mennyi mindent kell még tanulnunk a biológiáról és az egészségről, és hogy mennyire lenyűgöző a reprodukció és a terhesség világa.