Tüdőfunkciós vizsgálatok

A tüdőfunkciós vizsgálatok, más néven tüdőfunkciós vizsgálatok vagy légzésvizsgálatok, olyan vizsgálatok, amelyekkel megállapítható, hogy mennyire jól működik a tüdő és a légutak. A tüdőfunkciós vizsgálatok segíthetnek a légzőszervi (légzési) állapotok diagnosztizálásában, annak megállapításában, hogy mennyire súlyos az állapot, és segíthetnek a kezelésekre adott válaszok nyomon követésében.

A tüdőfunkciós vizsgálatok felnőtteknél és körülbelül 7 évesnél idősebb gyermekeknél végezhetők. Kicsit légszomjat okozhatnak, de nem lehetnek fájdalmasak vagy kellemetlenek. Olyan vizsgálatokat foglalnak magukban, mint a spirometria és a csúcsáramlás mérése.

A tüdőfunkciós vizsgálatokat gyakran használják az asztma és a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) diagnosztizálására vagy értékelésére. Más, a légzést befolyásoló állapotok, például a tüdő hegesedése és a mellkast vagy a légzőizmokat érintő betegségek felmérésére is alkalmazzák.

Melyek a tüdőfunkciós vizsgálatok különböző típusai?

A tüdőfunkciós vizsgálatok különböző típusait a háziorvos, a légzésorvos (a légutakat és a tüdőt érintő állapotok specialistája) vagy a gyermekorvos (a gyermekek egészségével foglalkozó szakember) javasolhatja az Ön korától és állapotától függően.

A légáramlást mérő tüdőfunkciós vizsgálatok közé tartoznak:

• a kilégzési csúcsáramlás (PEF) mérése; és
• a spirometria (amely tartalmazhat hörgőprovokációs vizsgálatot is).

A tüdő gázcseréjét mérő vizsgálatok közé tartoznak:

• az artériás vérgázelemzés; és
• a gázdiffúziós vizsgálatok.

A terheléses vizsgálatok megmutathatják, hogy légzési problémái befolyásolják-e vagy mennyire befolyásolják a mindennapi életét.

Tüdőfunkciós vizsgálatok gyermekeknél

A csúcskilégzési áramlási vizsgálatok és a spirometria a gyermekeknél végzett legfontosabb tüdőfunkciós vizsgálatok, gyakran az asztma diagnosztizálása vagy értékelése céljából. A spirometria az idővel rosszabbodó légzőszervi betegségben (például cisztás fibrózis) vagy progresszív neuromuszkuláris betegségben (például Duchenne-izomdisztrófiában) szenvedő gyermekek rutinellátásának is része.

A spirometria a tüdőfunkció vizsgálata, amely a belélegzett és kilélegzett levegő mennyiségét méri. A 7 évesnél idősebb gyermekek általában képesek a spirometria elvégzésére. Őket az orvosuk rendelőjében vagy a helyi laboratóriumban spirométerrel lehet vizsgálni. Mivel képesnek kell lenniük az utasítások követésére és légzésük koordinálására, a legtöbb szakértő egyetért abban, hogy a gyermekek legalább 6 vagy 7 éves korukig nem végezhetnek megfelelően spirometriát.

Az oktatókórházak légzőszervi osztályain elérhető egyéb vizsgálatok közé tartozik a terheléses vizsgálat, a hörgőprovokációs teszt (lásd alább) és a tüdőtérfogatmérés. A terheléses vizsgálat alkalmazható olyan 8 évesnél idősebb gyermekek értékelésére, akik légszomjra panaszkodnak, amely gyakran terheléssel jár. Segíthet annak megállapításában, hogy a diagnózis asztma, restriktív tüdőbetegség, szorongás vagy fittségi hiány lehet-e.

Peak expirációs áramlás teszt

A csúcs expirációs áramlás (PEF) az a legnagyobb sebesség, amelyet akkor érhetünk el, ha a lehető legnagyobb belégzésből a lehető legnagyobb erővel és gyorsan lélegzünk ki. Ez jelzi, hogy mennyire szűkek a légutak. A kilégzési csúcsáramlás csúcsáramlásmérővel (más néven kilégzési csúcsáramlásmérővel) mérhető, amely egy kicsi, kézben tartott, hordozható eszköz.

A csúcsáramlásmérést gyakran használják asztma vagy COPD monitorozására. Az asztmás emberek általában saját csúcsáramlásmérőjüket használják a rendszeres otthoni csúcsáramlásmérések elvégzéséhez. A csúcsáramlás-méréseket mindig ugyanazzal a csúcsáramlásmérővel kell végezni, mivel a különböző készülékek között eltérések vannak. Orvosa megmutatja Önnek, hogyan kell elvégezni a vizsgálatot és feljegyezni az eredményeket. Ha azt veszi észre, hogy a csúcsáramlás-mérései rosszabbodnak, fel kell keresnie orvosát, vagy az asztma cselekvési tervének megfelelően módosítani kell gyógyszereit.

A csúcsáramlás-mérő használata megköveteli, hogy koordinálja a légzését és kövesse az utasításokat. Gyermekeknél körülbelül 7 éves kortól végezhető, de az eredmények kisgyermekeknél megbízhatatlanok lehetnek.

Spirometriás vizsgálat

A spirometria a tüdőfunkció vizsgálata, amely a be- és kilélegzett levegő mennyiségét méri egy spirométer nevű eszközzel. Megmutatja a maximálisan kilélegezhető levegő mennyiségét (mély belégzés után), valamint azt, hogy mennyit és milyen gyorsan tud kilélegezni.

A spirometriás vizsgálat információt ad a tüdő méretéről és a légúti szűkület mértékéről. A spirometria a tüdőfunkció legpontosabb vizsgálata asztmás embereknél, és gyakran alkalmazzák COPD-ben szenvedőknél is.

A spirometriás vizsgálat részeként végezhető további vizsgálatok közé tartoznak:

• Bronchodilatátor-válaszvizsgálat – amikor a spirometriás vizsgálatot asztmát enyhítő gyógyszerek szedése előtt és után is elvégzik, hogy lássák, milyen hatással vannak azok az Ön eredményére.
• Terhelési kihívás teszt – amikor a spirometriát testmozgás előtt és után végzik (pl. edzőkerékpár használata, futópadon való séta vagy futás vagy lépcsőmászás), hogy lássák, a testmozgás kivált-e légúti szűkületet. Ez a vizsgálat akkor alkalmazható, ha terhelés okozta asztma gyanúja merül fel.

Mi történik a spirometriás vizsgálat során és hogyan készüljön fel

A spirometriás vizsgálatot orvosi rendelőben, klinikán vagy kórházi laboratóriumban lehet elvégezni, és általában körülbelül 10-20 percig tart.

A vizsgálat napján megkérhetik, hogy ne használja a puffert és néhány más gyógyszert. Kérdezze meg kezelőorvosát, ha nem biztos ebben. Orvosa azt is tanácsolhatja, hogy a vizsgálathoz viseljen bő ruházatot, és előtte ne egyen nagy mennyiségű ételt, illetve ne dohányozzon.

Azt fogják kérni, hogy a spirométerhez csatlakoztatott szájkosárba lélegezzen be. Fontos, hogy ajkai szorosan zárják körül a szájdarabot. A légzésfunkciós tesztek elvégzése közben valószínűleg egy klipszet kell viselnie az orrán.

Tudnia kell, hogy az Ön által kifejtett erőfeszítés mértéke befolyásolhatja a tüdőfunkciós tesztek pontosságát. Lehet, hogy orvosa többször is megismételtetheti Önnel a vizsgálatot, hogy pontos értékeket kapjon, vagy hogy ellenőrizze a gyógyszeres kezelés hatását.

A spirometriás vizsgálatok értelmezése – mi a normális?

A spirométer a következőket tudja mérni.

• Erőltetett vitálkapacitás (FVC): Ez a tüdőből kilélegzett levegő teljes mennyisége (térfogata) a tüdőbe történő teljes belégzés után (a teljes tüdőkapacitáshoz).
• Erőltetett kilégzési térfogat egy másodpercben (FEV1): Ez a tüdőbe történő teljes belégzés után az első másodpercben kilélegzett levegő mennyisége (térfogata), majd a fentiekhez hasonlóan keményen és gyorsan kilélegezve megpróbáljuk az összes levegőt kipréselni a tüdőből.
• Erőltetett kilégzési arány (FEV): FEV1/FVC: ez a mérés segít annak megállapításában, hogy obstruktív vagy restriktív légzési mintázatról van-e szó (lásd alább).
• Kilégzési csúcsáramlás (PEF): Ez az a legnagyobb sebesség, amelyet akkor érhet el, amikor a lehető legnagyobb belégzésből a lehető legnehezebben és leggyorsabban lélegez ki.

Az Ön spirometriás eredményeit összehasonlítják más, Önnel nagyjából azonos korú, nemű, magasságú és etnikumú emberek eredményeivel, ami az előre jelzett érték. Az Ön tüdőfunkciós vizsgálatai akkor tekinthetők normálisnak (a normál tartományban), ha az előre jelzett érték 80-120 százalékán belül vannak.

A rendellenes eredmények obstruktív vagy restriktív mintázatot mutathatnak. Az obstruktív légúti állapotok közé tartozik az asztma és a COPD. A restriktív állapotok közé tartoznak az intersticiális tüdőbetegségek, a légzőizomzat gyengesége és a mellkasfal mozgását korlátozó állapotok (például extrém elhízás).

Bronchiális provokációs teszt

Asztma diagnosztizálásához és súlyosságának meghatározásához bronchiális provokációs tesztet lehet javasolni. A bronchiális provokációs vizsgálatot általában egy speciális légzőszervi laboratóriumban végzik.

A vizsgálat körülbelül fél órát vesz igénybe, és olyan anyagok (például hisztamin vagy hideg, száraz levegő) belégzése után végzett spirometriás vizsgálatokat foglal magában, amelyek légúti szűkületet válthatnak ki. Megmérik a légúti túlreagálás mértékét (a légutak túlzott reakciója, amely szűkületet okoz), majd légzéskönnyítő gyógyszereket (például ventolin puffert) adnak, hogy segítsenek megnyitni a légutakat.

A vizsgálatot 10-15 perccel a légzéskönnyítő gyógyszer bevétele után meg lehet ismételni, hogy megnézzék, mennyire reagáltak a légutak.

Megkérhetik, hogy a vizsgálat előtt néhány órával ne használja a szokásos asztmát enyhítő gyógyszereit és néhány más gyógyszert – egyeztessen orvosával. Továbbá, ha nemrégiben megfázott vagy köhögött, előfordulhat, hogy várnia kell néhány hetet a vizsgálat elvégzése előtt.

Gázdiffúziós teszt

A gázdiffúziós teszt alkalmazható a tüdőbetegségek, például a tüdőfibrózis és az emphyséma súlyosságának felmérésére. Egyszerűen és gyorsan elvégezhető, és információt ad arról, hogy a gázok milyen könnyen képesek átjutni a tüdő membránján a véráramba (és fordítva).

A gázdiffúziós teszt során Ön egy speciális gázt lélegzik be, körülbelül 10 másodpercig visszatartja a lélegzetét, majd kilélegzik egy vizsgálógépbe. A gép kiszámítja a be- és kilélegzett speciális gáz mennyiségének különbségét, mérve, hogy mennyi jutott át a tüdőmembránon. Ez a mérés azt mutatja meg, hogy az oxigén milyen könnyen tud a tüdőből a véráramba jutni.

Fizikai vizsgálat

Fizikai vizsgálatokat, például a 6 perces sétapróbát lehet végezni annak megállapítására, hogy a légzőszervi betegség mennyire befolyásolja a mindennapi tevékenységeket. A teszt az Ön terhelhetőségét méri annak meghatározásával, hogy 6 perc alatt milyen messzire tud sétálni egy futópadon, és ez milyen hatással van az Ön oxigénszintjére és pulzusszámára.

Az artériás vérgázok

Az artériás vérgázelemzés a vérében lévő oxigén és szén-dioxid mennyiségét méri. Egy apró tűvel kis vérmintát vesznek egy artériából – általában a csuklójában lévő artériából. A tű bevezetése előtt helyi érzéstelenítést adhatnak.

Ezt a vizsgálatot általában a kórházban végzik, hogy segítsen megállapítani a tüdőbetegség súlyosságát, vagy hogy meghatározzák, hogy szükség van-e otthoni oxigénterápiára.