A Mária-zsoltár a ciszterciek által kifejlesztett ima volt, amely 150 Üdvözlégy Máriát tartalmazott, melyeket a Miatyánkok 10-es csoportokra osztva imádkoztak. Az Üdvözlégyek számon tartására imagyöngyöket használtak. Ez azonban nem egy meditatív ima volt, és nem is olyan, amelyet “prédikáltak” volna. Mária kinyilatkoztatta Szent Domonkosnak, hogy mely misztériumokat kell prédikálni, hogy megfeleljenek a zsoltáros imáknak: Krisztus életének történeteit, amelyek közvetlenül ellentmondtak az albigensek eretnekségének, mivel Jézus Krisztus megtestesülésére, halálára és diadalmas feltámadására összpontosítottak.
Ahogy P. Reginald Garrigou-LaGrange, a 20. század nagy domonkos teológusa mondta: “Amit a prédikátor szava nem volt képes megtenni, azt az Üdvözlégy Mária édes imája megtette a szívekért”. Végül ezt az “édes imát” rózsafüzérnek nevezték el – egy “rózsakoszorúnak”, amely számtalan megtéréshez és csodához vezetett, amelyek közül nem utolsósorban az albigensiai eretnekség legyőzéséhez.
XIII. Leó pápa azt mondta: “Az ima ezen új módszerének köszönhetően… a jámborság, a hit és az egység kezdett visszatérni ; és az eretnekek terve és eszközei darabokra hullottak.”
1213-ban, mindössze öt évvel azután, hogy Szent Domonkos megkapta a rózsafüzért, Simon de Montfort gróf és Szent Domonkos közös parancsnoksága alatt katolikus erők indultak harcba az albigensek ellen Muret-ben, egy Toulouse melletti kisvárosban, Franciaországban. Az albigensek elhatározták, hogy elfoglalják Franciaországot, tovább terjesztve eretnek hitüket. A katolikusok természetesen elhatározták, hogy Krisztusért harcolnak. Sajnos a katolikus erők számára nem érkezett utánpótlás, és a számok kilátástalanok voltak. A katolikusoknak mindössze 1500 emberük volt, míg az ellenségüknek 30.000.