Színlelt játék

A színlelt játék a szimbolikus játék egyik formája, amelyben a gyermekek tárgyakat, cselekvéseket vagy ötleteket használnak más tárgyak, cselekvések vagy ötletek ábrázolására, képzeletük segítségével szerepeket rendelnek élettelen tárgyakhoz vagy emberekhez.

A kisgyermekek kezdik fejleszteni képzeletüket, a botokból csónakok és a seprűkből lovak lesznek. Játékuk többnyire magányos, szerepeket osztanak ki élettelen tárgyaknak, például babáiknak és plüssmackóiknak.1

A 3 és 5 éves kor közötti óvodások már jobban képesek szerepeket képzelni a színlelt játékuk mögé. Játékuk szociálisabbá válik, és élvezik a kitalált játékot. Szerepeket osztanak ki maguknak és másoknak, amelyek több egymásra épülő lépést foglalnak magukban, gyakran előre meghatározott tervvel, például úgy tesznek, mintha az orvosi rendelőben lennének, vagy teáznának.2

A Jean Piaget által inspirált kutatások a következő leíró fejlődést eredményezték a színlelt játékban:

• Egyetlen színlelt átalakulás önmaguk felé (valódi tárgyakra hasonlító játékokkal): A gyermek megölel egy babát vagy játékállatot; a gyermek úgy tesz, mintha játékételt enne.
• A tárgy színlelt cselekvő (valós tárgyakra hasonlító játékokkal a tárgyat úgy kezelik, mintha cselekedne): A gyermek egy babával úgy viselkedik, mintha játékételt enne.
• Egyetlen színlelt átalakulás (olyan játékokkal, amelyek nem hasonlítanak valódi tárgyakra): A gyermek építőkockákból ágyat készít; a gyermek formázó gyurmából palacsintát formáz.
• Tett szerep (olyan szerephez kapcsolódó játékokkal, amelyek valódi tárgyakhoz hasonlítanak): A gyermek szakácsnak tetteti magát játék ételekkel; a gyermek rendőrnek tetteti magát játék jelvénnyel és játékautóval.
• Multiple pretend role transformations (a valós tárgyakra hasonlító játékokkal): A gyermek szerepeket vesz fel, például orvos, beteg és ápoló, miközben babákkal vagy játékállatokkal játszik.
• Szerepek színlelése (valós tárgyakra hasonlító játékok támogatása nélkül): A gyermek blokkokkal vagy gyurmával megépíti a színlelt környezethez szükséges tárgyakat, például egy farmot blokkokkal és farmállatokkal a gyurmából.
• Multiplikált színlelt szerepek (valós tárgyakra hasonlító játékokkal): Egy gyermekcsoport orvosi rendelős játékokat használ, és eljátssza az orvos, a beteg és a nővér szerepét.
• Multiple pretend szerepek (valós tárgyakra hasonlító játékok nélkül): A gyermekek blokkokat vagy gyurmát használnak a színlelt környezet megteremtéséhez, és kijelölik az eljátszandó szerepeket.3

Amint a gyermekek nyelvileg, kognitívan és szociálisan fejlődnek, játékukban elkezdődik a fantázia, a dráma és az utánzás. A drámajáték az, amikor a gyermek úgy tesz, mintha valaki más szerepét venné át, és egy korábban megfigyelt helyzetből származó cselekvéseket és beszédet utánoz. Ha egy másik személy is részt vesz a játékban, azt szociodramatikus játéknak nevezzük. A szociodramatikus játék a szimbolikus játék legfejlettebb formája, és megköveteli a képzelet használatát a szerepek megvalósításához.4 A gyerekek a szociodramatikus játékon keresztül megtanulják a tárgyalási, meghallgatási, megosztási, váltogatási készségeket, valamint mások érzéseinek, gondolatainak, ötleteinek és fizikai terének tiszteletben tartását.5

A szülők, az óvodák és az iskolák növelhetik a gyermek képzeletbeli játék képességét, ha olyan laza részeket biztosítanak, amelyeknek egynél több célja van, például építőkockákat, dobozokat és nem valóságos anyagokat, amelyeket szimbolikusan más tárgyakként lehet elképzelni. A jelmezek, a kellékek és a tematikus díszletek, mint például a játék élelmiszerboltok vagy babaházak, mind lehetővé teszik a színlelt játékot.6

A játszótereken való szabadtéri játék fokozza a motoros fejlődést és a szociális készségeket, amelyek az aktív mozgás és a hangos beszéd révén lehetővé teszik a teljesebb önkifejezést és szabadságot. A szabadtéri környezet nagyobb hozzáférést biztosít az alacsonyan strukturált, nem valósághű, természetes anyagokhoz és a tágas térhez, ami ösztönzi a színlelt játékot. A fiúk több drámai játékot folytatnak, a lányok pedig magabiztosabbak, amikor a szabadban játszanak.7

Új innovatív játszótereket terveznek, amelyek nagymértékben ösztönzik a képzeletbeli játékot. Régi nyugati városok, erődök, várak, kalózhajók, mentő tűzoltóautók, vonatok és űrhajók csak néhány a mai játszóterekbe épített témák közül.8 A csúszdák, tűzoszlopok, létrák, mászókák, hidak és rugós hinták ugyanúgy elősegítik a színlelt játékot, mint a fedélzetek, tetők, alagutak, beszélőcsövek és buborékpanelek. Az ablak- és ajtónyílásokkal ellátott platformok olyan helyeket teremtenek, ahol a gyerekek színlelt játékba kezdhetnek.9

• 1. A gyermekek számára a színlelt játékban való részvételre alkalmasak. Frost, Joe L., Pei-San Brown, John A. Sutterby, Candra D. Thornton, The Developmental Benefits of Playgrounds Olney, MD: Association for Childhood Education International, 2004. 23. o.
• 2. Ibid., 24. o.
• 3. Frost, Joe L., Sue Wortham és Stuart Reifel. Játék és gyermekfejlődés. Upper Saddle Valley, NJ: Prentice-Hall, 2001. 48. o.
• 4. Ibid. 186. o.
• 5. Ibid. 186. o.
• 5. Ibid. Op. cit.: Frost, Brown, Sutterby, Thornton. 24-25. o.
• 6. o.
• . Trawick-Smith, Jeffrey: “Azért, mert ez egy nagyon fontos dolog, mert ez egy nagyon fontos dolog, mert ez egy nagyon fontos dolog. “Szimbolikus gondolkodás: Play, Language, and Literacy in the Preschool Years” Early Childhood Development: A Multicultural Perspective, 3. kiadás, Prentice Hall. < http://wps.prenhall.com/chet_trawick-smith_early_3/5/1495/382746.cw/index.html > 2010. aug. 20.
• 7. Op. cit., Frost, Wortham, Reifel. pp. 430-431.
• 8. “Témák”. Tájszerkezetek. < http://www.playlsi.com/Explore-Products/Park-Themes/Pages/Park-Themes.aspx > 2010. aug. 20.
• 9. 9. A tájképek és a tájképi tájképek. Brown, Pei-San, John Sutterby és Candra Thornton. “Drámai játék a szabadtéri játékkörnyezetekben”. PTO Today. < http://www.ptotoday.com/play3.html > 2010. aug. 23.