DISZCUSSION
A jelen tanulmány egy új sebészeti technikát mutatott be a GR + az EMULWN húzó- és befogási műtét kombinációjával. A cél a felső ajak megrövidülésének és ezáltal a mosolyvonal esztétikusabb magasság felé való süllyedésének csökkentése volt. Egy egyszerű ambuláns beavatkozással, helyi érzéstelenítésben, kiváló eredményeket értünk el.
A társadalmi-gazdasági fejlődés következtében az esztétikai kezelést kereső betegek elvárásai kétségtelenül kihívást jelentő céllá váltak, különösen azért, mert ezek az elvárások gyakran híres emberek esztétikai normáiból születnek. Az esztétikai elvek nem csak a fogászati, hanem az ínyparamétereket is követik, és az ideális eredmény ezeknek a tényezőknek az integrációja az illető arcába és mosolyába.
Nagyon fontos felmérni a páciensek elvárásait és a lehetséges terápiás megoldások megértését, hiszen előfordulhat, hogy egy ilyen kezelési terv eredménye nem felel meg az elvárásaiknak.
A magas vagy rágós mosoly esetén rendelkezésre állnak bizonyos kozmetikai eljárások, amelyeket 1973 óta tanulmányozni kezdtek arcbénulásos betegeknél. A leírt technika szembemegy a már létező technikákkal, mint például az elülső orrcsigolya tövében lévő vestibulum aljára helyezett szilikonimplantátumokkal, a botulinum toxin A infiltrációval és a felső ajak mozgékonyságáért felelős izmok reszektív beavatkozásaival; ezek a technikák kedvező esztétikai eredményekkel is rendelkeznek.
A közelmúltban egy ajakrepozíciós műtéti technika a túlzott ínymegjelenítés kezelését célozta, a körvonalazott nyálkahártya egy csíkját felületes osztott vastagságú metszéssel eltávolítva, a kötőszövetet szabadon hagyva. Ez az eljárás átlagosan 80%-os csökkenést ért el az íny megjelenésében, figyelembe véve a mindössze 6 hónapos nyomon követést. A jelen vizsgálatban az esztétikai eredmény a 12 hónapos követés során is megmaradt. A felső ajak és az orrszárny felhúzóizmát is lefelé húzzák, kötegét a keratinizált íny legmagasabb részéhez közelebb helyezve, elkerülve a vermillion hosszának megrövidülését és a mucocele kialakulását.
Mivel a nasolabialis izomzat nagyban befolyásolja a harmóniát és a mosoly esztétikáját, egyes szerzők, akik ezt kutatták, az orrsövényizom és a túlzott felső ajakemelés közötti összefüggésről számoltak be, ezt az izmot a befogás plasztikai sebészeti technikájával operálják, ami a gumimosoly látható csökkenését eredményezi. Az ebben a cikkben ismertetett technika azt mutatja, hogy az izom kétoldali behatárolása hatékonyabb, mint a felső ajak közepén elhelyezkedő orrsövény-szeptum depresszor izom egyszerű behatárolása, ami a felső ajak jobb leengedését eredményezi. Továbbá az izom elszigetelése csak az egyik oldalon végezhető el, korrigálva az aszimmetrikus felső ajak eseteit, amikor a beteg mosolygás közben a felső ajak egyik oldalát jobban megemeli, mint a másikat.
A szerzők abban is egyetértenek Ishida és munkatársaival, hogy miután a myotomia lehetővé teszi az izom újraegyesítését, a felső ajak alsó helyzetbe való visszahelyezése ezt az izmot hosszabbá teszi. E megközelítés egyik célja az izomműködés fenntartása, szemben a botulinum toxin A-típusú injekcióval. A botulinum toxin alkalmazásakor a septum nasalis depressor izom megbénul; ennek a technikának azonban vannak hátrányai, mint például a korlátozott hatóidő és a nem kívánt izomblokkolás, amely esetleg nem esztétikus hatást okozhat. Az itt bemutatott műtéti technika talán traumatikusabb posztoperatív időszakkal jár, de az eredmény kétségtelenül tartósabb és esztétikusabb. Ez a konkrét eset egyértelműen kielégítő esztétikai eredményt mutatott, amely a felső ajak csökkentésén túl annak befogását is biztosította, megakadályozva annak everzióját és megtartva eredeti szélességét, amikor a páciens mosolygott.
A jelen tanulmány egy új sebészeti technika bemutatására tett javaslatot a GR + az EMULWN húzási és befogási műtét kombinációjával.
Úgy tűnik, hogy az Ishida és munkatársai által javasolt kezelési mód (myotómia) hasonló előnyöket biztosít az íny megjelenésének csökkentése szempontjából. Az orrplasztika műtétje azonban sokkal agresszívabb megközelítés, irreverzibilis kimenetelű és nagyobb potenciális posztoperatív morbiditással, például paresztéziával. Emellett a fogorvosok könnyen elvégezhetik az itt bemutatott technikát intraorális hozzáféréssel.
A jelen vizsgálat célja a felső ajak megrövidülésének és ezáltal a mosolyvonal esztétikusabb magasság felé történő leengedésének csökkentése volt. Egy egyszerű ambuláns eljárással, helyi érzéstelenítésben, kiváló eredményeket értünk el.
Függetlenül attól, hogy a gummy smile-nak számos oka van, ez a technika egy újabb terápiás lehetőséget jelent a betegek számára a harmonikusabb és természetesebb mosoly elérése érdekében. A páciensnek azonban néhány évig nyomon követésre van szüksége, hogy a kiújulás esetleges kockázata felmérhető legyen, különösen a felső ajak hiperaktivitása esetén. Így az EMULWN elszigetelő műtétje sikeres esztétikai alternatívának bizonyulhat.
Az esztétika a jelenlegi fogászat része, ezért elengedhetetlen, hogy az arc és a mosoly harmonizálása, valamint a parodontális egészség fenntartása érdekében a biofilm ellenőrzése és a támogató parodontális terápiára való odafigyelés révén az azt vezérlő biológiai elvek teljes ismeretében dolgozzunk.
A felső ajak izomzatának és az orrszárnynak a behatároló műtétjét a gumimosoly lehetséges kezelésének kell tekinteni, és ha ezt a kezelést GR és más helyreállító kezelésekkel együtt alkalmazzák, az eredmény a mosoly esztétikájának kiválósága. Szükséges azonban ezeknek az eseteknek a hosszú távú nyomon követése, hogy megállapítható legyen, hogy ez a kezelés mennyire hatékony a mosolyvonal magasságának hosszú távú megőrzésében.