Őszentsége Bartolomaiosz ökumenikus pátriárka András apostol 270. utóda és világszerte 300 millió ortodox keresztény lelki vezetője. Amióta 1991. november 2-án felkerült az ökumenikus trónra, fáradhatatlanul követi a trónra lépésének üzenetében megfogalmazott víziót: a lelki megújulást, az ortodox egységet, a keresztény megbékélést, a vallások közötti toleranciát és együttélést, a környezet védelmét és egy békében, igazságosságban, szolidaritásban és szeretetben egyesült világot.
A konstantinápolyi ökumenikus pátriárkaként Bartholomaiosz számos fronton segítette az Egyház terjeszkedését. A párbeszéd és a látogatások révén nagymértékben előmozdította az ortodox kapcsolatokat a római katolikusokkal, a lutheránusokkal, a baptistákkal és másokkal. Őszentsége rendkívül aktív szerepet vállalt a kommunizmus utáni Kelet-Európában a különböző ortodox nemzeti egyházakkal való kapcsolatok és kapcsolatok erősítésével, valamint több ortodox nemzetbe, köztük Oroszországba tett közvetlen látogatásai révén.
Az Európában “zöld pátriárkaként” ismert Bartholomaiosz ökumenikus pátriárka az összes vallási vezető közül az élen jár a környezetvédelemmel kapcsolatos aggodalmában. Őszentsége szemináriumokat és párbeszédeket kezdeményezett, hogy megvitassák az erkölcsi és szellemi erők mozgósításának szükségességét az emberiség és a természet közötti harmónia elérése érdekében.
Az ortodox keresztény egyház vezetőjeként Őszentsége egy régóta szenvedő, de gyorsan növekvő hit hangját és aggodalmait képviseli. Az ortodox egyházak világszerte egyre több hívet szereznek, de különösen a fejlett világban, ahol az egyének rekordszámban fordulnak az ortodoxia felé, mert megtalálják benne az egyszerű békét, szeretetet és üdvösséget, amit keresnek.
Az ortodox kereszténység újjáéledőben van az újonnan felszabadult országokban is, ahol a közelmúltban a történelem legsúlyosabb vallásüldözései közé tartozott. E század első évtizedeiben egész ortodox népességeket irtottak ki az általuk évszázadok óta ismert szülőföldekről. Nem sokkal 1991-es trónra lépése után az ökumenikus pátriárka bejárta az ortodox világot, és a helyreállítás és a megújult remény üzenetét hozta. Ő a világ élő tanúja az ortodoxia fájdalmas és megváltó küzdelmének a vallásszabadságért és az emberiség veleszületett méltóságáért.
Mint Törökország állampolgára, Bartholomaiosz ökumenikus pátriárka személyes tapasztalatai egyedülálló perspektívát biztosítanak számára a keresztény és az iszlám világ közötti folyamatos párbeszédről. Értékes módon járult hozzá a globális konfliktusmegoldáshoz és a béketeremtéshez, mint például a volt Jugoszlávia esetében. Az ökumenikus pátriárka kitartóan dolgozott a katolikus, muszlim, zsidó és ortodox közösségek közötti megbékélés előmozdításán a régióban és világszerte.
Őszentsége mélyen elkötelezett a környezet védelmének és megőrzésének vallási jelentőségének kifejezése mellett. Fogadta Fülöp herceget, és vele együtt szponzorált egy környezetvédelmi konferenciát a halki teológiai iskolában. Szeptember első napját a teremtés védelméről szóló éves üzenet alkalmává tette, valamint ugyanezt a napot imanappá nyilvánította az Ökumenikus Patriarchátusban és az egész ortodox világban.
Őszentsége Bartolomaiosz ökumenikus pátriárka 1940. február 29-én született az égei-tengeri Imvros szigetén (Törökország), Aghioi Theodoroi faluban, Christos és Meropi Archontonis gyermekeként, akik Demetriosznak keresztelték el. Apja borbély és kávézótulajdonos volt.
Az Imvrosban és Konstantinápolyban folytatott tanulmányai után beiratkozott a neves halki teológiai iskolába, amelyet 1961-ben kitüntetéssel végzett. Azonnal szent diakónussá szentelte 1961. augusztus 13-án az imvroszi metropolita székesegyházban elöljárója, Imvrosz és Tenedos akkori metropolitája, majd Eliopolis és Chalcedon metropolitája, Meliton. A Bartholomaiosz nevet kapta. 1961-től 1963-ig a török hadsereg tartalékos tisztjeként teljesítette katonai kötelezettségét.
1963-68 között az Ökumenikus Patriarchátus ösztöndíjával posztgraduális tanulmányokat folytatott a római Gregorián Egyetem Pápai Keleti Intézetében. Doktori disszertációját benyújtva kánonjogból doktorált: “A szent kánonok és kánonjogi rendelkezések kodifikációjáról az ortodox egyházban” címmel. További tanulmányokat folytatott a svájci Bossey-i Ökumenikus Intézetben és a Müncheni Egyetemen, egyházi jogi szakirányon. Folyékonyan beszél hét nyelven – görögül, angolul, törökül, olaszul, latinul, franciául és németül. Számos cikket publikált, és alapító tagja a “Társaság a Keleti Egyházak Igazságáért” nevű szervezetnek, amelynek alelnöke volt.
Amikor 1968-ban visszatért Konstantinápolyba, a halki Szent Teológiai Iskola dékánhelyettesévé nevezték ki, és 1969. október 19-én lelkiatyja szentté avatta. Hat hónappal később Őszentsége Athenagorasz ökumenikus pátriárka Bartholomaiosz atyát a Szent András pátriárkai kápolnában archimandritává emelte.
Amikor Dimitrioszt 1972-ben ökumenikus pátriárkává választották, létrehozta pátriárkai hivatalát, és a fiatal archimandritát, Bartholomaioszt nevezte ki annak vezetőjévé. 1973 karácsonyán Bartholomaiosz atyát püspökké szentelték és Philadelphia (Kis-Ázsia) metropolitájává nevezték ki. A Személyes Pátriárkai Hivatal vezetője maradt egészen 1990. január 14-i khalkédoni metropolitává való beiktatásáig. 1990 júliusában elkísérte Dimitriosz pátriárkát az Egyesült Államokban tett 27 napos történelmi látogatására, mint vezető tanácsadója és adminisztrátora.
1991 januárjában Bartholomaiosz metropolita vezette az Egyházak Világtanácsának hetedik közgyűlésén az ausztráliai Canberrában az ortodox delegációt. Ezen a találkozón vezető szerepet vállalt az ortodox ellenvetések megfogalmazásában, miszerint a Világtanács teológiailag eltávolodik az alapvető ortodox hitektől. De néhány más ortodox egyházi személyiséggel ellentétben ő határozottan kiállt a más egyházakkal való kiterjedt kapcsolatok fenntartása mellett. 1975 óta tagja a Vatikáni Világegyház Hit és Rend Bizottságának, és nyolc éven át töltötte be az alelnöki tisztséget.
19 éven át hűségesen kiállt a néhai Dimitriosz ökumenikus pátriárka mellett, mint annak egyik legközelebbi bizalmasa. Pátriárkai szolgálatának minden területén segítette őt, és ennek következtében már nagyon korán elnyerte a néhai pátriárka osztatlan szeretetét és megbecsülését. 1991. október 22-én Őszentségét Isten kegyelméből egyhangúlag megválasztották Konstantinápoly, Új Róma érsekévé és ökumenikus pátriárkává, Dimitriosz pátriárka 1991. október 2-án bekövetkezett halálát követően.
Az ökumenikus trónon töltött első évének befejeztével Őszentsége 1992-ben megkezdte hivatalos külföldi látogatásait az Athosz-heggyel és a krétai egyházzal. 1993-ban meglátogatta a Sínai-hegyi Szent Katalin kolostort, az Alexandriai, Antiochiai, Oroszország, Szerbia, Románia és Bulgária pátriárkát, a Svédországi Evangélikus Egyházat, a Svédországi és Skandináv Ortodox Főegyházmegyét, a Németországi Római Katolikus és Evangélikus Egyházat, valamint a Németországi Ortodox Főegyházmegyét.
1993 májusában az ökumenikus pátriárkát meghívták Brüsszelbe, hogy találkozzon Jacques Delors-szal, az Európai Unió Bizottságának elnökével, 1994-ben pedig meghívták, hogy beszéljen az Európai Parlament plenáris ülésén. Még ugyanebben az évben felszólalt a Vallás és Béke Világkonferencia 6. közgyűlésén az olaszországi Riva del Gardában.
1995 folyamán meglátogatta Őboldogságát, az Etióp Egyház és a Jeruzsálemi Ortodox Egyház pátriárkáját. Ezen a látogatáson Izrael Állam jelentős politikai személyiségei, Ezer Weizman és Yitzhak Rabin, valamint a PLO elnöke, Jasszer Arafat is fogadta. További hivatalos látogatásokat tett a finnországi ortodox egyháznál, a kereszténység 1000. évfordulóján Norvégiában, nemzetközi és vallásközi ökológiai csúcstalálkozókon Japánban és Angliában, valamint a koreai ortodox misszióban. Franciaországban is, ahol találkozott Jacques Chirac elnökkel, a franciaországi ortodox érsekséggel, a Lourdes-ban összegyűlt összes római katolikus hierarchával, és meghívást kapott, hogy felszólaljon az U.N.E.S.C.O. plenáris ülésén.
1995. június 27-30. között meglátogatta Őszentségét, II. János Pál pápát és a római egyházat azok védőszentjének ünnepén, amikor is bejelentette az Ökumenikus Patriarchátus döntését a római katolikus egyházzal való testvéri kommunikáció és együttműködés folytatásáról.
1995 szeptemberében elnökölt a Patmoszon a Szent János Apokalipszis felvétele óta eltelt 1900. évforduló alkalmából rendezett ünnepségeken. Ebből az alkalomból összehívta 1) az ortodox egyházfők Szent Gyűlését, amely az egész világnak szóló üzenetet terjesztett, 2) egy nemzetközi környezetvédelmi szimpóziumot, amelynek középpontjában az óceánok álltak, és 3) egy nemzetközi tudományos találkozót a Jelenések szent könyvéről.
1995 decemberében kölcsönös látogatást tett Canterbury érsekénél, valamint a Thyateirai és Nagy-Britanniai Ortodox Főegyházmegyénél. Ezt követően ellátogatott Svájcba és az Egyházak Világtanácsához, a Lutheránus Világszövetséghez, a Református Egyházak Világszövetségéhez és az Olimpiai Játékok Nemzetközi Bizottságához, ahol javaslatot tett a balkáni olimpiai játékok újjáélesztésére, valamint a lausanne-i Európai Kutatási Központba. 1996 végén ellátogatott Ausztrália és Új-Zéland távoli egyházmegyéibe.
Az Ökumenikus Patriarchátus Kelet és Nyugat kereszteződésében helyezkedik el, ami egyedülálló perspektívát kínál számára a világ vallásaira és kultúráira. Bartholomaiosz ökumenikus pátriárka elősegítette a párbeszédet a kereszténység, az iszlám és a judaizmus között, és elérte a Távol-Keletet. 1996-ban először látogatott ökumenikus pátriárka Hongkongba, és ott ortodox érsekséget alapított, ami a második világháború óta az első hivatalos jelenlét Kínában.
A Vlatadon kezdeményezéssel értékes hozzájárulást tett a balkáni népek közötti megbékéléshez és békéhez, mint Bosznia esetében, és Pavle szerb ortodox egyházi pátriárkával együtt azon dolgozott, hogy előmozdítsa a katolikus, muszlim és ortodox közösségek közötti együttműködést a volt Jugoszláviában. Társszervezője volt az 1994-ben Isztambulban megrendezett Béke és Tolerancia Konferenciának, amelyen keresztények, muszlimok és zsidók vettek részt. Egy még korábbi, a svájci Bernben tartott vallásközi konferencia folytatásaként a konferencia kiadta a Boszporuszi Nyilatkozatot, amely megismételte: “A vallás nevében elkövetett bűncselekmény a vallás elleni bűncselekmény”. Ezeket a kezdeményezéseket tettekkel követte a következő években, 2000 szeptemberében Bahreinbe utazott, hogy tovább segítse a párbeszédet.
A szeptember 11-i tragédia óta Őszentsége Bartholomaiosz fáradhatatlanul utazik, hogy foglalkozzon a nemzetközi terrorizmus kísértetével, és elősegítse a vallások közötti kommunikációt és cselekvést. 2001 decemberének végén az Európai Bizottság elnökével, Roman Prodival közösen elnökölt Brüsszelben egy nagy vallásközi találkozón “Isten békéje a világban” címmel, amelyen a kereszténység, az iszlám és a judaizmus jelentős vallási vezetői vettek részt. A konferencia résztvevői aláírták a Brüsszeli Nyilatkozatot, amely többek között kimondta, hogy “a vallási vezetők felelőssége megakadályozni, hogy a vallási hevületet olyan célokra használják fel, amelyek idegenek a szerepétől”. Továbbá elítélték az erőszakot, a terrorizmust vagy az emberekkel szembeni rossz bánásmódot, mint amelyeknek nincs vallási igazolása, és ellentétesek a béke és az igazságosság szellemével.
2002. január 12-én Őszentsége Iránba utazott, és beszédet mondott a Külügyminisztériumban “A vallás hozzájárulása a béke megteremtéséhez a mai világban” címmel.”
Bartholomaiosz ökumenikus pátriárka szerepe az ortodox keresztény világ elsődleges szellemi vezetőjeként és globális jelentőségű átmeneti személyiségként napról napra egyre fontosabbá válik. Ezek, valamint a vallásszabadságért és az emberi jogokért tett inspiráló erőfeszítései a szeretet, a béke és az emberiség megbékélésének elsőszámú apostolai közé sorolják őt a világon.