A kifejezés a klasszikus szövegekben először Ἀλβίων Albíōn vagy Ἀλουΐων Alouíōn (Ptolemaiosz görög nyelvű írásaiban), majd latin nyelvű dokumentumokban Albionként jelenik meg. Történelmileg a kifejezés Nagy-Britannia egészére utal, és végső soron az indoeurópai “fehér” szó gyökerén alapul. Később a gael nyelvűek Alba (dativus Albainn, genitivus Albann, ma már elavult) alakban használták, mint a piktek egykori királyságának nevét, amely az első ilyen értelmű használatakor (Causantín mac Áeda (II. Konstantin, 943-952) király idején) már kiterjedt. A Breadalbane (Bràghad Albann, az “Alba” felső része) régió is innen kapta a nevét.
Az idő múlásával ez a királyság másokat is bekebelezett a déli területekhez. A magas középkorban “Albánia” néven lett újralatinizálva (nem világos, hogy végső soron ugyanaz lehet-e az etimonja, mint a mai Albániának). Ez utóbbi szót főleg kelta-latin írók használták, a leghíresebbet pedig Geoffrey of Monmouth. Ez a szó Albany néven került át a középangol nyelvbe, bár nagyon ritkán használták ezt a Skót Királyságra, hanem inkább a fiktív Albany hercegségre. Ez utóbbiról kapta nevét Albany, az amerikai New York állam fővárosa és Albany, Nyugat-Ausztrália.
Az Albyn angolosított irodalmi alakjában is megjelenik, mint Byron Childe Haroldjában:
És vadul és magasra emelkedett a “Cameron’s gathering”, Lochiel harci hangja, melyet Albyn hegyei hallottak, és hallották a szász ellenségei is.