A nemek biológiai elméletei

By Dr. Saul McLeod, published 2014

Az emberek gyakran összekeverik a szex és a nem fogalmát. A nem a férfiak és nők közötti biológiai különbségekre utal. Például kromoszómák (női XX, férfi XY), szaporítószervek (petefészkek, herék), hormonok (ösztrogén, tesztoszteron).

A gender a nemük alapján a férfiaktól és a nőktől elvárt (társadalom/kultúra által) kulturális különbségekre utal. Az ember neme nem változik születésétől kezdve, de a neme igen.

A múltban az embereknek általában nagyon világos elképzeléseik voltak arról, hogy mi illik az egyes nemekhez, és aki ettől eltérően viselkedett, azt deviánsnak tekintették.

Már sokkal több sokszínűséget fogadunk el, és a nemet inkább kontinuumnak (azaz skálának) tekintjük, mint két kategóriának. Tehát a férfiak szabadon megmutathatják “nőies oldalukat”, a nők pedig szabadon megmutathatják “férfias vonásaikat”.

A biológiai megközelítés azt sugallja, hogy nincs különbség a nemek & nemek között, így a biológiai nem a nemek szerinti viselkedést hozza létre. A nemet két biológiai tényező határozza meg: a hormonok és a kromoszómák.

Hormonok

A hormonok olyan kémiai anyagok, amelyeket a testben található mirigyek választanak ki, és a véráramban szállítják. Ugyanazok a nemi hormonok fordulnak elő férfiaknál és nőknél egyaránt, de mennyiségükben és a test különböző részeire gyakorolt hatásukban különböznek.

A tesztoszteron egy olyan nemi hormon, amely a férfiaknál nagyobb mennyiségben van jelen, mint a nőknél, és a születés előtt és után is befolyásolja a fejlődést és a viselkedést.

Az anyaméhben felszabaduló tesztoszteron a férfi nemi szervek fejlődését okozza (7 hetes korban), és hat a hipotalamuszra, ami az agy maszkulinizálódását eredményezi.

A tesztoszteron olyan tipikusan férfi viselkedési formákat okozhat, mint az agresszió, a versenyképesség, a vizuospatialis képességek, a nagyobb szexuális vágy stb. A hipotalamusznak az agy alján lévő, szexuálisan dimorfikus magnak nevezett területe a férfiaknál sokkal nagyobb, mint a nőknél.

A tesztoszteron ugyanakkor a fejlődő agyra is hat. Az agy két féltekére, bal és jobb féltekére oszlik. Minden embernél a bal agyfélteke specializáltabb a nyelvi képességekre, a jobb pedig a nem verbális és térbeli képességekre.

Shaywitz és munkatársai (1995) MRI-vizsgálatokkal vizsgálták az agyat, miközben férfiak és nők nyelvi feladatokat végeztek, és azt találták, hogy a nők mindkét féltekét használják, a bal féltekét csak a férfiak.

Úgy tűnik, hogy a férfiaknál az agyféltekék függetlenebben működnek, mint a nőknél, és a tesztoszteron befolyásolja ezt a lateralizációt.

Empirikus bizonyítékok

A tesztoszteron hatásait állatkísérletek is megerősítették.

Quadango et al. (1977) azt találták, hogy azok a nőstény majmok, akiket a prenatális fejlődés során szándékosan tesztoszteronnak tettek ki, később több durva és durva játékot folytattak, mint más nőstények.

Young (1966) megváltoztatta mind a hím, mind a nőstény patkányok szexuális viselkedését azzal, hogy manipulálta a hím és nőstény hormonok mennyiségét, amelyet a patkányok korai fejlődésük során kaptak.

A patkányok “fordított” szexuális viselkedést mutattak, és a hatások nem voltak megváltoztathatók. A patkányok számos nem reproduktív viselkedését is befolyásolja a születés körüli tesztoszteron-expozíció. Ezek közé tartozott a felfedező viselkedés, az agresszió és a játék.

Young úgy vélte, hogy az expozíció megváltoztatta a szexuálisan dimorfikus magot (SDN) az agyban, mivel a hím patkányoknak nagyobb SDN-jük volt, mint a nőstényeknek. Az eredmények jól megismételhetőnek bizonyultak.

Kritikus értékelés

Mivel ezt a vizsgálatot laboratóriumban végezték, alacsony ökológiai érvényességgel rendelkezik. A laboratóriumban például a hormonokat egyetlen nagy dózisban fecskendezik be. Míg a való életben a hormonok általában impulzusokban, fokozatosan szabadulnak fel a szervezetből. Ezért az eredmények nem biztos, hogy általánosíthatók a laboratóriumon kívülre, egy természetközelibb környezetre.

Ez a tanulmány azt a kérdést is felveti, hogy erkölcsi és/vagy tudományos szempontból helyes-e állatokat használni a kutatásban.

A pszichológusoknak végső soron fel kell tenniük maguknak a kérdést, hogy kutatásaikban a cél szentesíti-e az eszközt. Ez alatt azt értjük, hogy minden, emberi vagy nem emberi állatokat felhasználó kutatást az eredmények értékét kell mérlegelni a munka elvégzésének (erkölcsi és pénzügyi) költségeihez képest. a fő kritérium az, hogy az előnyöknek felül kell múlniuk a költségeket. Az előnyök azonban szinte mindig az embereket, a költségek pedig az állatokat érintik.

Az állatkísérletek eredményeinek az emberi populációra való extrapolálásakor óvatosnak kell lennünk. Ennek oka, hogy az ember és az állatfajok fiziológiája (pl. agya) nem azonos. Emellett az emberi populáción belüli társadalmi és kulturális változók összetettebbek a patkányok közötti társadalmi interakciókhoz képest.

Ez azt jelenti, hogy a kutatás külső érvényessége bizonytalan. Hines (1982) tanulmánya azonban azt sugallja, hogy az eredmények emberekre általánosíthatók.

Hines (1982) olyan anyák által született női csecsemőket vizsgált, akik a terhesség alatt férfi hormonok injekcióit kapták a vetélés megelőzése érdekében. Úgy találták, hogy agresszívebbek voltak, mint a normális női gyermekek. Hines arra a következtetésre jutott, hogy az anyaméhben lévő extra tesztoszteron befolyásolta a későbbi viselkedést.

Kromoszómák

A normális emberi test 23 pár kromoszómát tartalmaz. A kromoszóma egy hosszú, vékony szerkezet, amely több ezer gént tartalmaz, amelyek az öröklődés biokémiai egységei, és minden ember fejlődését irányítják.

Minden kromoszómapár a fejlődés különböző aspektusait irányítja, és a biológiai nemet a 23. kromoszómapár határozza meg. A kromoszómák fizikailag az X és Y betűkhöz hasonlítanak.

• Hímek = XY
• Nők = XX

SRY gén (Nemet meghatározó régió Y gén)

Az Y kromoszómán található SRY gén körülbelül 6 hetes korban az embrió nemi szervei (gonádok) herékké alakulnak.

Ha az embriónak nincs Y kromoszómája, nem lesz SRY génje, SRY gén nélkül a gonádok petefészekként fejlődnek.

Néha az SRY gén hiányzik az Y kromoszómáról, vagy nem aktiválódik. A magzat nő, megszületik, és kislányként, majd később nőként él, de a kromoszómái XY kromoszómák. Az ilyen emberek általában önmaguk és mindenki más számára egyértelműen nők.

Koopman és munkatársai (1991) megállapították, hogy a genetikailag nőstény egerekből hím egerek fejlődtek, ha az SRY-gént beültették.

A felfedezés egyik legvitatottabb felhasználása a nemek ellenőrzésének eszközeként történt az olimpiai játékokon, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság által 1992-ben bevezetett rendszer szerint. Az SRY génnel rendelkező sportolók nem indulhattak nőként.

Atipikus kromoszómák

Atipikus kromoszómákkal rendelkező egyének másképp fejlődnek, mint a tipikus kromoszómákkal rendelkező egyének – szociális, fizikai és kognitív szempontból.

A Turner-szindrómában és Klinefelter-szindrómában szenvedő emberek tanulmányozása segíthet a nemek megértésében, mert az atipikus nemi kromoszómákkal rendelkező emberek tanulmányozásával és fejlődésük összehasonlításával a tipikus nemi kromoszómákkal rendelkező emberek fejlődésével a pszichológusok képesek megállapítani, hogy a viselkedés mely típusai genetikai (azaz a kromoszómák által meghatározott) jellegűek.

A nemek evolúciós magyarázatai

Mivel az evolúciós megközelítés biológiai, azt sugallja, hogy az emberi viselkedés egyes aspektusait génjeink kódolták, mert adaptívak voltak vagy vannak.

Az evolúciós pszichológia központi állítása az, hogy az agy (és így az elme) azért fejlődött ki, hogy megoldja azokat a problémákat, amelyekkel vadászó-gyűjtögető őseink találkoztak a felső pleisztocén időszakban, több mint 10 000 évvel ezelőtt.

Az evolúciós megközelítés szerint a nemi szerepek felosztása úgy jelenik meg, mint alkalmazkodás azokhoz a kihívásokhoz, amelyekkel az ősemberek az EGT-ben (az evolúciós alkalmazkodás környezetében) szembesültek.

Az elme tehát olyan “ösztönökkel” rendelkezik, amelyek lehetővé tették őseink számára a túlélést és a szaporodást.

A két nem különböző stratégiákat fejlesztett ki a túlélés és a szaporodási siker biztosítása érdekében. Ez megmagyarázza, hogy a férfiak és a nők pszichológiailag miért különböznek egymástól: Hajlamosak különböző társadalmi szerepeket betölteni.

Az evolúciós szemlélet alátámasztására a munkamegosztás előnyösnek bizonyult. Tízezer évvel ezelőtt munkamegosztás volt a férfiak és a nők között. A férfiak voltak a vadász-gyűjtögetők, kenyérkeresők, míg az anya otthon volt, a “ház angyalaként” tevékenykedett és vigyázott a gyerekekre.

A táplálékvadászathoz gyorsaságra, ügyességre, jó vizuális érzékelésre volt szükség. Ezért a férfiak fejlesztették ki ezt a képességet.

Ha egy nő vadászott, az csökkentette a csoport szaporodási sikerét, mivel a nő volt az, aki terhes volt vagy tejet termelt. Bár a nők hozzájárulhattak az élelem termesztésének, a ruházat és a menedék készítésének stb. fontos feladataihoz.

Ez növeli a szaporodási sikert, de fontos az éhezés elkerülésében is – ami további adaptív előny.

Kritikus értékelés

Determinista megközelítés, amely azt feltételezi, hogy a férfiak és a nők kevés választási vagy ellenőrzési lehetőségük van a viselkedésük felett: a nők természetes “nevelők”, a férfiak pedig természetes módon agresszívek és versengők.

A következmény az, hogy a modern társadalomban az esélyegyenlőségi politikák kudarcra vannak ítélve, mivel a férfiak “természetesen” versenyképesebbek, kockázatvállalóbbak és valószínűbb, hogy feljebb jutnak a ranglétrán.

A nemek bioszociális megközelítése

A bioszociális megközelítés (Money & Ehrhardt, 1972) egy interakcionista megközelítés, amelyben a természet és a nevelés egyaránt szerepet játszik a nemek fejlődésében.

John Money (1972) elmélete szerint, miután egy biológiai férfi vagy nő megszületik, a fiúk és lányok társadalmi címkézése és eltérő bánásmódja a biológiai tényezőkkel kölcsönhatásba lépve irányítja a fejlődést. Ez az elmélet kísérlet volt a természet és a nevelés hatásainak integrálására.

A nemi szereppreferenciákat egy sor kritikus esemény határozza meg:

Prenatális: hormonoknak való kitettség az anyaméhben (kromoszómák által meghatározott). Megállapítja, hogy a genetika okozta biológia, XY a fiúnak és XX a lánynak fizikai nemet ad nekik.

Posztnatális: A szülők és mások a nemi szervei alapján bélyegzik meg a gyermeket és reagálnak rá.

• A szülők és mások a nemi szervei alapján bélyegzik meg a gyermeket és kezdenek reagálni rá. Akkor kezdődik a nemi fejlődésük, amikor a nemüket a külső nemi szervek alapján megbélyegezték.
• A csecsemő fiúként vagy lányként való társadalmi címkézése különböző bánásmódhoz vezet, ami a gyermek \ nemi identitástudatát hozza létre.
• A nyugati társadalmak a nemeket két kategóriának, férfiasnak és nőiesnek tekintik, és a férfit és a nőt különböző fajoknak tekintik.

A társadalmi bánásmód a biológiai nemükkel együtt határozza meg a gyermek nemét.

A megközelítés feltételezi, hogy a nemi identitás 3 éves kor előtt semleges, és megváltoztatható, pl. egy lányként nevelt biológiai fiúból lány nemi identitás alakul ki. Ezt nevezik a semlegesség elméletének.

Empirikus bizonyítékok

Rubin és munkatársai 1974-ben 30 szülőt kérdeztek meg, és arra kérték őket, hogy jelzőpárokkal írják le gyermeküket. Bár a csecsemők között nem volt mérhető méretbeli különbség, a szülők a fiú csecsemőket következetesen jobb koordinációjúnak, erősebbnek és éberebbnek írták le, mint a lányokat. Ez azt mutatja, hogy a szülők címkézik a babáikat.

APA Style Hivatkozások

Feder, H. H., Phoenix, C. H., & Young, W. C. (1966). A nőies viselkedés elnyomása tesztoszteron-propionát beadásával újszülött patkányoknak. Journal of Endocrinology, 34(1), 131-132.

Hines, M. (1982). Prenatális gonádhormonok és nemi különbségek az emberi viselkedésben. Psychological Bulletin, 92(1), 56.

Koopman, P., Gubbay, J., Vivian, N., Goodfellow, P., & Lovell-Badge, R. (1991). Sry transzgenikus kromoszóma nőstény egerek hímfejlődése. Nature, 351(6322), 117-121.

Money, J., & Ehrhardt, A. A. A. (1972). Férfi és nő, fiú és lány: A nemi identitás differenciálódása és dimorfizmusa a fogantatástól az érettségig.

Quadagno, D. M., Briscoe, R., & Quadagno, J. S. (1977). A perinatális gonádhormonok hatása kiválasztott nem szexuális viselkedésmintákra: a nem emberi és emberi irodalom kritikai értékelése. Psychological Bulletin, 84(1), 62.

Shaywitz, B. A., Shaywltz, S. E., Pugh, K. R., Constable, R. T., Skudlarski, P., Fulbright, R. K., … & Gore, J. C. (1995). Sex differences in the functional organization of the brain for language.

jelentse ezt a hirdetést

.