A Legfelsőbb Bíróság által kitalált racionális alapon alapuló teszt minden olyan alkotmányos ügyben alkalmazandó, amely nem a Legfelsőbb Bíróság által “alapvetőnek” tekintett jogokat érint, mint például a szólásszabadság, a vallás és a szavazás. Nevével ellentétben a racionális alapon alapuló teszt nem racionális, nem foglalkozik a kormány cselekedeteinek tényleges alapjával, és nem “tesztel” semmit, kivéve a bírói hajlandóságot, hogy szemet hunyjon más hatalmi ágak helytelen magatartása felett.
Mitől olyan fogatlan az RBT? A Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy a racionális alapon történő felülvizsgálat során a kormányzat valódi céljai egy adott törvény elfogadásával “teljesen irrelevánsak”, és ezek a törvények “bizonyítékokkal vagy empirikus adatokkal nem alátámasztott racionális spekulációkon” alapulhatnak. Azoknak, akik egy törvényt a racionális alapon történő felülvizsgálat alapján kívánnak megtámadni, “minden elképzelhető alapot” meg kell tagadniuk a kormány intézkedéseihez, még azokat is, amelyek pusztán spekulatívak vagy hipotetikusak. Ha a bíróság el tud képzelni egy “jogos” érdeket, amelyet a megtámadott törvény szolgálhat, az elég a törvény fenntartásához.
Az abszurdnak hangzik, mert az is. Bontsuk le:
A kormány valódi céljai irrelevánsak. A bírák nem próbálják megállapítani a kormány tényleges céljait egy adott törvény elfogadásával vagy végrehajtásával, hanem fenntartják a jogszabályt, ha feltételezhető egy legitim cél.
A törvényt megtámadóknak minden elképzelhető indokot meg kell tagadniuk. A “szigorított” felülvizsgálati normákat érintő esetektől eltérően (ahol a “szigorított” egyszerűen a “valódi” eufemizmusa), a racionális alapokon nyugvó ügyekben a bírák nem követelik meg a kormánytól, hogy bizonyítékokkal támassza alá tényszerű állításait. Ehelyett a bíróságok fenntartják a törvényt, ha van olyan elképzelhető tényállás, amely igazolhatja a kormány intézkedését, még akkor is, ha ezek a tények nem szerepelnek sehol a jegyzőkönyvben.
A bírák segítenek a kormánynak racionalizálni az intézkedéseit. A bíráknak segíteniük kell a kormányt azzal, hogy kitalálják magatartásának indoklását, ami a bírói pártatlanság olyan kirívó megsértése, amelyet semmilyen más környezetben nem tolerálnak.
A RBT értelmében a kormány az alkotmányosság gyakorlatilag megdönthetetlen vélelmének előnyeit élvezheti. Az eredmény? Üres színjáték az érdemi bírósági felülvizsgálat helyett. A keretalkotók által szentnek tartott jogokat a nyilvánosság szeme láttára tiporják el.
Az RBT-t minden más felülvizsgálati normától az különbözteti meg, hogy lemond a bíró szokásos igazságkereső funkciójáról. Nincs még egy olyan környezet, amelyben a bírák feladják az igazságkeresés felelősségét, és nem helyénvaló, hogy ezt tegyék a racionális alapokon nyugvó ügyekben is, a Legfelsőbb Bíróság megmagyarázhatatlan és felelőtlen ellenkező értelmű parancsa ellenére sem. Egyszerűen fogalmazva, az RBT a bírói lemondás desztillált esszenciája, és képtelen megvédeni alkotmányos jogainkat.