Cél: 2003-ban 11 nemzetközi szervezetet képviselő intenzív terápiás és fertőző betegségek szakértői a Surviving Sepsis Campaign (Túlélő szepszis kampány) égisze alatt a súlyos szepszis és a szeptikus sokk kezelésére vonatkozó irányelveket dolgoztak ki, amelyek gyakorlati hasznára válnak az ágy melletti klinikusoknak, és amelyek célja a tudatosság növelése és a súlyos szepszis kimenetelének javítása.
Tervezés: A folyamat magában foglalta a módosított Delphi-módszert, egy konszenzuskonferenciát, több későbbi kisebb alcsoportos és kulcsfontosságú személyi ülést, telekonferenciákat, valamint elektronikus alapú vitát az alcsoportok és a teljes bizottság között.
Módszerek: Az ajánlások osztályozásához módosított Delphi-módszert alkalmaztunk, amely az International Sepsis Forum által támogatott 2001-es kiadványra épült. A szakirodalom szisztematikus áttekintését végeztük el öt szint mentén osztályozva, hogy A-tól E-ig terjedő ajánlási fokozatokat hozzunk létre, ahol az A a legmagasabb fokozat. Gyermekgyógyászati megfontolásokat adtunk meg, hogy szembeállítsuk a felnőtt és a gyermekgyógyászati kezelést.
Eredmények: A kategóriánként és nem hierarchia szerint felsorolt legfontosabb ajánlások közé tartozik a szeptikus beteg korai, célzott újraélesztése a felismerést követő első 6 órában; megfelelő diagnosztikai vizsgálatok a kórokozó szervezetek megállapítására az antibiotikumok megkezdése előtt; széles spektrumú antibiotikum-terápia korai alkalmazása; az antibiotikum-terápia újraértékelése mikrobiológiai és klinikai adatokkal a lefedettség szűkítése érdekében, ha szükséges; a szokásos 7-10 napos antibiotikum-terápia a klinikai válasz alapján; forrásellenőrzés a kockázatok és előnyök egyensúlyát biztosító módszerre való odafigyeléssel; a kristályos és kolloid újraélesztés egyenértékűsége; agresszív folyadékkihívás az átlagos keringési töltőnyomás helyreállítása érdekében; a noradrenalin és a dopamin vazopresszoros előnyben részesítése; a vazopresszin óvatos alkalmazása további vizsgálatokig; a vese védelme érdekében az alacsony dózisú dopamin adásának elkerülése; a dobutamin inotrop terápia megfontolása bizonyos klinikai helyzetekben; a szupranormális oxigénszállítás mint terápiás cél elkerülése; stressz-dózisú szteroidterápia szeptikus sokk esetén; rekombináns aktivált C-protein alkalmazása súlyos szepszisben szenvedő és nagy halálozási kockázatú betegeknél; a szöveti hipoperfúzió megszűnésével és koszorúér-betegség vagy akut vérzés hiányában 7-9 g/dl hemoglobinszint elérése; friss fagyasztott plazma és vérlemezkék megfelelő alkalmazása; alacsony légzési térfogat és az inspirációs platónyomás korlátozása akut tüdősérülés és akut légzési distressz szindróma esetén; minimális mennyiségű pozitív véglégzési nyomás alkalmazása akut tüdősérülés/akut légzési distressz szindróma esetén; félfekvő ágyhelyzet, hacsak nem ellenjavallt; az elválasztás és a szedáció/analgézia protokollja, amely vagy intermittáló bolus szedációt vagy folyamatos infúziós szedációt alkalmaz napi megszakításokkal/könnyítéssel; a neuromuszkuláris blokkolók elkerülése, ha lehetséges; a vércukorszint <150 mg/dl fenntartása a kezdeti stabilizálást követően; a folyamatos vénás-venás hemofiltráció és az intermittáló hemodialízis egyenértékűsége; a bikarbonát használatának hasznosságának hiánya pH > vagy =7 esetén.15; mélyvénás trombózis/stresszfekély-profilaxis alkalmazása; és a támogatás korlátozásának megfontolása adott esetben. A gyermekgyógyászati megfontolások közé tartozott az intubáció valószínűbb szükségessége az alacsony funkcionális maradványkapacitás miatt; a nehezebb intravénás hozzáférés; a folyadék újraélesztése a testsúly alapján, 40-60 ml/kg vagy magasabb szükséglettel; csökkent szívteljesítmény és megnövekedett szisztémás érrendszeri ellenállás mint a leggyakoribb hemodinamikai profil; a fizikális vizsgálat terápiás végpontjainak nagyobb mértékű alkalmazása; a nagy dózisú szteroidok tisztázatlan kérdése a szeptikus sokk terápiájában; és a hipoglikémia nagyobb kockázata az agresszív glükózszabályozással.
Következtetés: A szepszis és a szeptikus sokk akut kezelésének számos aspektusára vonatkozóan lehet bizonyítékokon alapuló ajánlásokat tenni, amelyek a remények szerint a kritikusan beteg betegek jobb kimenetelét eredményezik. Ezen irányelvek hatását hivatalosan tesztelni fogják, és az irányelveket évente, illetve még gyorsabban frissítik, amint néhány fontos új ismeret válik elérhetővé.