A Quetzalcoatlus egy könnyű testalkatú pteroszaurusz volt, hosszú nyakkal és hosszú, fogatlan állkapoccsal. Leginkább a levegőben teljesített, de négykézláb is elég hatékonyan tudott járni.
Az otthonuk
AQuetzalcoatlus túlnyomórészt szárazföldi területeken élt, tavak és folyók környékén, félszáraz síkságokon.
Micsoda nagy fogai vannak
A Quetzalcoatlusnak volt a leghosszabb állkapcsa a nem tengeri állatok közül, becslések szerint több mint 2,5 méteres, bár csipeszszerű csőrüknek nem voltak fogai.
A legfantasztikusabb lelet
A pteroszauruszok egy közeli rokon faját, a Hatzegopteryxet 2002-ben Eric Buffetaut, Dan Grigorescu és Csiki Zoltán nevezte el. A csontokat az erdélyi Hátszegi-medencében találták. A Hatzegopteryx és a Quetzalcoatlus a feltételezések szerint a valaha élt legnagyobb pteroszauruszok voltak.
Quetzalcoatlus jellemzői
Magasság: 5m (16.4ft)
Hosszúság: 11m (36.08ft)
Súly: 249.93kg (551lbs)
Top sebesség: 170kph (105.6mph)
Látás: Quetzalcoatlus valószínűleg kiváló binokuláris látással rendelkezett, mint más, a levegőben való élethez alkalmazkodott élőlények.
Bőr: A Quetzalcoatlus testén szőrszerű struktúrák, vagy piknoszálak lehettek, amelyek valószínűleg inkább a szigetelést, mintsem a megjelenést szolgálták.
Agy: A pteroszauruszok általában méretes aggyal rendelkeztek, ami meglehetősen intelligensé tette őket. A levegőben való életet megkönnyíti a nagy agy, amely az állatnak fokozott egyensúlyérzéket, látást és izomkontrollt biztosít.
Zsákmány: A Quetzalcoatlus valószínűleg szárazföldi leselkedő volt, olyan állat, amely kisebb zsákmányra, például fiatal dinoszauruszokra és gyíkokra vadászott. Némelyikük mindenevő lehetett, de a nagyobb fajok valószínűleg meglehetősen szigorúan húsevők voltak. Ugyanazt a rést tölthették be, mint a mai gólyák és földi szarvasbogarak.
Harapás: A Quetzalcoatlusnak hosszú, fogatlan, csipeszszerű csőre volt, ami eredetileg arra utalt, hogy halakkal táplálkozott, tavakban és tavacskákban táplálkozott. Ma azonban úgy gondoljuk, hogy valójában szárazföldi lesvadászok voltak, akik a földön vadásztak!
Fészek: A Quetzalcoatlus puha, bőrszerű, porózus tojásai a teknősökhöz hasonlóan a talajból is képesek voltak tápanyagot felvenni.
Quetzalcoatlus tények és elméletek
- Egyes tudósok szerint a Quetzalcoatlus olyan nagy volt, hogy túl nehéz volt a repüléshez. Lehet, hogy a strucc pteroszaurusz megfelelője volt: egy hatalmas állat, amely repülő ősökből fejlődött ki, de elvesztette a levegőbe emelkedés képességét. Ez azonban ellentmondásos érv.
- A Quetzalcoatlusokat gyakran tévesen dinoszauruszként írják le – valójában a Pterosauria vagy repülő hüllők közé tartoznak. Ezek az állatok a legnagyobb méretüket a mezozoikum végén érték el, közvetlenül a K-Pg (KT) tömeges kihalási esemény előtt.
- A kikelő állatok szárnycsontjai már jól kialakultak és készen álltak az önálló repülésre.
- A Quetzalcoatlusnak valószínűleg a valaha élt szárazföldi állatok közül az egyik leghosszabb koponyája volt, és minden bizonnyal a leghosszabb állkapcsa is. Konzervatív becslések szerint az állkapocs és a koponya hossza 2,5 m és 3 m lehetett – ez elég nagy koponya ahhoz, hogy egy embert egészben megegyen.
- A pteroszauruszok csontvázának számos csontját légzsákok üregesítették ki – a tüdő ballonszerű nyúlványai, amelyek a csontváz nagy részét körbeölelték. Az élő állatok közül ez a tulajdonság csak a madaraknál ismert.
- A Quetzalcoatlus szárnyhártyáit – mint minden pteroszauruszé – mindkét kezén egy-egy megnyúlt negyedik ujj tartotta. Ezeknek az állatoknak a szárnyszálai adtak szerkezeti tartást és merevséget.
- Minden pteroszaurusznak volt egy megnyúlt szegycsontja az erőteljes repülőizmok rögzítésére.