Összefoglaló
Metasztatikus = a rák terjedésével kapcsolatos a szervezetben
Tumor = rendellenes növekedés
Minden rákos betegség terjedését metasztázisnak (meh-TAS-tih-sis) nevezzük. Az áttétes daganat olyan daganat, amely a test egy másik részében lévő rákból terjedt el. Az áttétes gerinctumor tehát olyan daganat, amely először a test egy másik helyén kezdődött, majd átterjedt a gerincre.
A metasztatikus daganatot néha másodlagos daganatnak is nevezik. Az eredeti daganatot, amely a test más részén található, elsődleges daganatnak nevezik. Az áttétes gerinctumor a gerincben növekszik, de az elsődleges daganat sejtjeiből áll.
A metasztatikus gerinctumorok általában a csigolyákban, vagyis a gerinc csontjaiban fordulnak elő. Egyes esetekben csak egyetlen csigolya érintett, de sok esetben két vagy több csigolya is érintett. A legtöbb áttétes gerinctumor a mellkasi gerincben, a hát felső és középső részén fordul elő.
Tünetek
A metasztatikus gerinctumor tünetei a daganat méretétől és elhelyezkedésétől függnek. Jelentős kisebbségük egyáltalán nem okoz tüneteket.
A metasztatikus gerinctumorok növekedésével gyengíthetik a csigolyákat. A meggyengült csigolyákban végül kompressziós törés léphet fel. Egyes esetekben a kompressziós törés az áttétes gerinctumor első tünete.
Növekedésük során ezek a daganatok néha fájdalmat okoznak. Ezt a fájdalmat általában fájdalmas csontfájdalomként írják le, amelyet pihenés sem enyhít. (Valójában a fájdalom gyakran rosszabb éjszaka vagy reggeli ébredéskor.)
Ha a növekvő daganat összenyomja a gerincvelőt vagy az ideggyököket, akkor mozgás- vagy érzékelési problémákat (ügyetlenség, zsibbadás, tűszúrás) okozhat a karokban vagy a lábakban. Súlyos esetekben a bél- vagy hólyagszabályozás is károsodhat.
Az okok és kockázati tényezők
A gerincmetasztázis gyakori elsődleges daganatai a tüdő-, emlő- és prosztatarák. Az ezekből a daganatokból leszakadó sejtek a szervezetben, általában a véráram útján terjednek. E sejtek közül sok elpusztul, de néhány megtapadhat és új helyen, például a gerinc csontjaiban növekedhet.
A gerinc a csontáttétek leggyakoribb helye. Összességében a csont a harmadik leggyakoribb helye az áttétképződésnek. Csak a tüdő és a máj a gyakoribb.
Vizsgálatok és diagnózis
- Röntgen (más néven sima film) -vizsgálat, amely láthatatlan elektromágneses energiasugarak (röntgensugarak) segítségével képet készít a csontokról. Az olyan lágyszöveti struktúrák, mint a gerincvelő, a gerincvelői idegek, a porckorong és a szalagok általában nem láthatók a röntgenfelvételeken, ahogyan a legtöbb daganat, érrendellenesség vagy ciszta sem. A röntgenfelvételek átfogó képet adnak a csontok anatómiájáról, valamint a gerincoszlop görbületéről és vonalvezetéséről. A gerincferdülés vagy -csúszás (más néven spondylolisthesis), a kyphosis, a scoliosis, valamint a gerinc helyi és általános egyensúlya röntgenfelvételekkel értékelhető. Konkrét csontos rendellenességek, mint például csontsarkantyú, porckorongtér-szűkület, csigolyatest-törés, összeomlás vagy erózió szintén azonosíthatók a sima röntgenfelvételeken. Dinamikus, vagy flexiós/extenziós röntgenfelvételek (a gerincet mozgásban ábrázoló röntgenfelvételek) készíthetők annak megállapítására, hogy a gerincben az érintett szinteken van-e rendellenes vagy túlzott mozgás vagy instabilitás.
- A CT-vizsgálatok (komputertomográfia vagy CAT-vizsgálat) a röntgensugarak és a számítógépes technológia kombinációját használják a test részletes képének elkészítéséhez. A CT-vizsgálatok részletesebbek, mint az általános röntgenfelvételek; ezek a felvételek a csontokat és a daganatokat is feltárják.
- A MR (mágneses rezonancia) vizsgálatok nagy mágnesek, rádióhullámok és számítógép kombinációját használják, hogy részletes képeket készítsenek a testben lévő szervekről és struktúrákról. Az MR-vizsgálatok mutatják ki a legpontosabban a daganatokat.
A daganat elsődleges helyének és/vagy más lehetséges másodlagos daganatok azonosításához néha alaposabb vizsgálatra lehet szükség. Ilyen értékelés lehet a részletes kórtörténet és fizikális vizsgálat, LAB-munka (vérvizsgálat), csontvizsgálat, PET (pozitronemissziós tomográfia) vizsgálat, mellkas CT, valamint perkután biopszia, amelynek során a bőrön keresztül tűt vezetnek a daganatba.
Kezelések
A gerincáttét a rák terjedésének következménye, így a gerinctumor kezelése önmagában nem gyógyítja a rákot. Számos kezelés áll azonban rendelkezésre a daganat zsugorítására vagy növekedésének lassítására vagy megállítására, a daganat által okozott fájdalom vagy neurológiai tünetek enyhítésére, valamint a gerinc stabilitásának fenntartására.
A daganat típusától függően sugárkezelés és kemoterápia alkalmazható a daganat lassítására, megállítására vagy zsugorítására.
Az orális gyógyszerek, beleértve a fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő és neuropátiás gyógyszereket, segíthetnek az idegi fájdalom kezelésében. A szteroidkezelés segíthet a csontfájdalom enyhítésében.
A metasztatikus gerinctumorok sebészi eltávolítása gyorsan és hatékonyan enyhítheti a gerincvelőre vagy az ideggyökerekre nehezedő nyomást. Ez általában enyhíti az olyan neurológiai tüneteket, mint a sugárzó fájdalom, zsibbadás, gyengeség, ügyetlenség stb. Ha a daganat veszélyezteti a gerinc stabilitását, hasznos lehet a gerincet fémimplantátumokkal stabilizáló műtét.
Készüljön fel a találkozóra
Paul C. McCormick, Peter D. Angevine, Christopher E. Mandigo, Patrick C. Reid és Neil A. Feldstein (gyermekgyógyászat) doktorok az áttétes gerinctumorok kezelésének szakértői. Ők egy második véleményt is fel tudnak ajánlani Önnek.