A mellkas egyenes anteroposterior nézete a röntgencsővel elölről történik, a fotonokat a betegen keresztül lövi ki, hogy a beteg mögött elhelyezett detektoron képet alkosson. A detektor viszonylag mozdulatlan beteg mögött is elhelyezhető.
Indikációk
A felegyenesített anteroposterior mellkasi felvétel a PA felvétel alternatívája, ha a beteg túl rosszul van ahhoz, hogy elviselje az állást vagy az ágy elhagyását 1. Az AP felvétel a tüdőt, a csontos mellkasi üreget, a mediastinumot és a nagy ereket vizsgálja. Ezt a különleges vetületet gyakran használják az intenzív osztályokon és kórtermekben az akut és krónikus állapotok diagnózisának segítésére. Az AP nézet számos okból gyengébb minőségű, mint a PA nézet, mégis néha ez az egyetlen elérhető képalkotás az adott beteg számára.
Fontos megjegyezni, hogy az AP vetítés nagyított mediastinalis árnyékot eredményez a szívnek a képfelvevőtől való nagyobb távolsága és a sugár divergenciája miatt (lásd a 3. ábrát AP fekvő helyzetben és a 4. ábrát PA vetítés ugyanarról a betegről).
A beteg helyzete
- a beteg a lehető legegyenesebben áll, háttal a képfelvevőnek
- az álla fel van emelve, hogy lehetőleg kívül legyen a képmezőn
- , a kezeket a beteg mellé helyezzük
- a vállakat lenyomjuk, hogy a kulcscsontok a tüdőcsúcsok alá kerüljenek
Technikai tényezők
- antroposzterior vetítés
- függesztett belégzés
- centrumpont
- a 7. mellkasi csigolya szintjén, kb. 7 cm-rel a szegycsont nyaki bevágása alatt
- a központi sugár úgy van megdöntve, hogy merőleges legyen a beteg szegycsontjának hosszú tengelyére, ami általában a vállízület felett 5 cm-rel hátulsó szöget eredményez
- kollimáció
- felül a vállízület felett, hogy megfelelően láthatóvá váljon a felső gerincoszlop. légutak
- a 12. borda alsó határa alatt
- laterálisan az acromioclavicularis ízületek szintjén
- orientáció.
- portré vagy tájkép
- detektorméret
- 35 cm x 43 cm vagy 43 cm x 35 cm
- expozíció
- 100-110 kVp
- 4-8 mAs
- SID
- 180 cm
- rács
- igen (ez osztályfüggő lehet)
Képtechnikai értékelés
A teljes tüdőmezőnek láthatónak kell lennie a csúcsoktól az oldalsó costophrenicus szögekig.
- három hátsó bordának kell látszania a kulcscsont felső oldala felett
- az áll nem fedhet fel semmilyen struktúrát
- a szegycsont- és kulcscsontízületek egyenlő távolságra vannak egymástól
- a kulcscsont azonos vízszintes síkban van
- legalább nyolc hátsó bordák láthatóak a rekeszizom felett
- a bordák és a mellkasi ketrec csak halványan látszanak a szív felett
- a tüdő világos érjelzéseinek láthatónak kell lennie
gyakorlati pontok
Ez a vetület nagy kihívást jelenthet sürgősségi helyzetekben; az egyértelmű kommunikáció a kulcsa annak, hogy a beteg az adott helyzetben a lehető legjobb képet kapja.
Az AP nézet, bár a PA kiegészítő vetülete, számos technikai kihívást jelentő tényezővel jár, és ezért alacsonyabb rendű.
Az oldalsó marker elhelyezése elengedhetetlen; a betegeknek lehetnek olyan veleszületett állapotai, amelyek tükörképet imitálnak 2.
Pozícionálás
Az AP felegyenesedett betegek nagyrészt meglehetősen rosszul vannak, és nem biztos, hogy képesek segíteni a röntgenest a pozícionálásban. A vetítés elvégezhető a kórtermekben mobil készülékkel vagy az általános helyiségekben hordozható képfelvevővel.
A röntgenfelvételhez a beteg felültetésekor fontos, hogy ne csak a betegnek, hanem a körülötte lévő személyzetnek is elmagyarázzuk, hogy a röntgenfelvételhez a beteget egészen felegyenesedve kell leültetni, amihez gyakran segítségre lesz szükség.
Vannak olyan esetek, amikor a beteg nem tudja magát egyenesen tartani, ilyenkor nem ritka, hogy párnákat ékelnek a beteg és a betegágy közé, hogy megtámasszák, vagy végül hanyattfekvő mellkasi vetítéshez folyamodnak.
A mellkasi röntgenfelvétel elforgatása gyakori patológiai folyamatokat szimulálhat, és megnehezítheti a megfelelő diagnózis felállítását.
A szegycsont-klavikuláris ízületek jól jelzik a pozíciós rotációt, ha az egyik szegycsont-klavikuláris ízület feltűnően szélesebb, mint a másik, akkor azt a tiszteletben tartott oldalt el kell forgatni a képfelvevőtől a rotáció korrigálása érdekében.
Anguláció és kollimáció
Az általános szabály szerint durván 10-15°-os caudalis szöget kell alkalmazni, bár erősen kyphotikus betegeknél előfordulhat, hogy nincs szükség szögre.
Ha a kulcscsontok túlságosan alulra vetülnek, kevesebb szögre van szükség, ha a kulcscsontok a csúcsok fölé vetülnek, több szöget kell alkalmazni a diagnosztikus kép eléréséhez.
A régóta fennálló tüdőtágulásban vagy COPD-ben szenvedő betegek tüdeje az átlagpopulációhoz képest abnormálisan hosszú lesz, ezt ne feledje, amikor a kollimációt feljebb vagy lejjebb helyezi.
A légzés fázisa
A légzés fázisa alapvetően befolyásolja számos struktúra megjelenését a mellkasi röntgenfelvételen. A rossz belégzésű AP röntgenfelvétel patológiát imitálhat. A kilégzéskor másként megjelenő struktúrák közé tartoznak:
- a szív mérete
- a mediastinalis kontúrok és szélesség
- a tüdő felfúvódása
- a rekeszizom kontúrjai
Az AP nézetet rengeteg állapot vizsgálatára használják, és a radiográfus felelőssége, hogy következetesen jó minőségű diagnosztikus képeket készítsen.
Ne felejtse el elmagyarázni a páciensnek, hogy mire készül; vagyis kérje meg, hogy vegyen mély levegőt és tartsa bent. Sokszor ez időt ad a páciensnek a felkészülésre, és jobb légzésvisszatartást és ezáltal jobb minőségű röntgenfelvételt eredményez.
Nem felejtse el mindig elmondani a páciensnek, hogy lélegezzen újra!