Leonardo da Vinci ©Da Vinci az olasz reneszánsz egyik legnagyobb kreatív elméje volt, aki művészként és szobrászként óriási hatást gyakorolt, de mérnökként, tudósként és feltalálóként is rendkívül tehetséges volt.
Leonardo da Vinci 1452. április 15-én született a toszkánai Vinci város közelében, egy helyi ügyvéd törvénytelen fiaként. Firenzében Andrea del Verrocchio szobrász és festő tanonca lett, majd 1478-ban önálló mesterré vált. 1483 körül Milánóba költözött, hogy az uralkodó Sforza családnak dolgozzon mérnökként, szobrászként, festőként és építészként. 1495 és 1497 között elkészítette “Az utolsó vacsora” című freskóját a milánói Santa Maria delle Grazie kolostor refektóriumában.
Da Vinci Milánóban élt, amíg a várost 1499-ben a franciák meg nem szállták, és a Sforza család menekülni nem kényszerült. Mielőtt visszatért Firenzébe, Velencébe is ellátogathatott. Firenzében töltött ideje alatt több portrét is festett, de az egyetlen fennmaradt portré a híres “Mona Lisa” (1503-1506).
1506-ban da Vinci visszatért Milánóba, ahol 1513-ig maradt. Ezt követte három évig Rómában tartózkodott. 1517-ben I. Ferenc francia király meghívására Leonardo a franciaországi Amboise melletti Cloux kastélyba költözött, ahol 1519. május 2-án meghalt.
Da Vinci fennmaradt festményeinek hírneve miatt elsősorban művészként tekintettek rá, de jegyzetfüzeteinek több ezer fennmaradt lapja a legkülönfélébb és legzseniálisabb elméről árulkodik. Olyan témákról írt és rajzolt, mint a geológia, az anatómia (amelyet azért tanulmányozott, hogy pontosabban tudja megfesteni az emberi alakot), a repülés, a gravitáció és az optika, gyakran egyetlen oldalon belül témáról témára váltva, és balkezes tükörírással írva. Ő “találta fel” a kerékpárt, a repülőgépet, a helikoptert és az ejtőernyőt, mintegy 500 évvel megelőzve korukat.
Ha mindezt a munkát érthető formában publikálták volna, da Vinci úttörő tudósként elfoglalt helye vitán felül állna. Igazi zsenialitása azonban nem tudósként vagy művészként, hanem a kettő kombinációjaként: “művész-mérnökként” mutatkozott meg. Festészete tudományos volt, az emberi test működésének, valamint a fény és az árnyék fizikájának mély megértésén alapult. Tudományát a művészeten keresztül fejezte ki, rajzai és ábrái pedig megmutatják, hogy mire gondolt, és hogyan értette meg a világ működését.