A rapzene kétségtelenül az egyik legnépszerűbb műfaj napjaink Amerikájában. Olyan új alműfajokat szült, mint a mumble rap, a rapmetal és a rapcore; szinte minden műfajba beszivárgott legalább egyszer vagy kétszer (rád nézek, diszkó, jazz és reggaeton); áthidalta a beszélt költészet és a hangszerelés közötti szakadékot. A rap egyedülálló és egyúttal mindenre képes. Beszéljünk tehát a rapzene történetéről.
Hol kezdődött valójában?
Először is: Ha van időd, és szereted a humort egy kis történelmi műveltséggel, kérlek, szakíts egy kis időt arra, hogy megnézd DJ Questlove-t, aki a Comedy Central Drunk History című műsorában elmagyarázza a hip-hop születését, ahogyan mi ismerjük. Ezután következzen egy gyors összefoglaló a rapzene történetéről.
Hogy megértsük, honnan jött a rapzene, elengedhetetlen annak megértése is, hogy mit is tartanak valójában rapzenének.
Mi az?
Mi a rap? A rap egy előadási stílus, amely magában foglalja a rímeket, a ritmust és a beszélt nyelvet, általában egy ütem felett előadva. A tágabb hip-hop kultúra része, amely magában foglalja a beszélt szót (az MC), a beateket (a DJ), a break-táncot és a graffiti művészetet.
Melyek a rap elemei? A rap a tartalomból, a flow-ból és az előadásmódból áll. A tartalom arra utal, amit mondanak; a flow a rímek és a ritmus; az előadásmód a hangszín és a sebesség, ahogyan beszélnek.
A rapzene (őskori) kezdetei
Meglehetősen széles körben elfogadott, hogy a rapzene születése évszázadokkal ezelőttre, a nyugat-afrikai griókhoz vezethető vissza. A griots történészek voltak, akik ritmikus történeteket meséltek a múltról a falujukban egy egyszerű dobverésen keresztül.
A karibi népművészek szintén rímekben meséltek történeteket, megalapozva ezzel a rapzene születését, ahogyan ma ismerjük.
A loop születése
Míg a rapzene történetének hivatalos kezdődátumát némileg vitatják, tagadhatatlan, hogy a rap mint műfaj akkor kezdődött, amikor a New York-i DJ-k a diszkó, a soul és a funk ütős elemeit mintázták, hogy ismétlődő ütemet hozzanak létre
DJ Kool Herc-et széles körben a műfaj elindítójaként tartják számon. Az 1970-es évekbeli back-to-school bulijai voltak a felbukkanó ötlet inkubátorai, ahol két lemezjátszóját használta loopok létrehozására, ugyanazt az ütemet játszotta le újra és újra, és meghosszabbította egy dal instrumentális részét. A hip-hop szülőhelyét ma is meg lehet látogatni a Bronxban, a Sedgwick Avenue 1520. szám alatt.
Miután rájött, hogy ez lehetővé teszi, hogy valaki izgalomban tartsa a tömeget a partijai alatt, meghívta barátját, Coke La Rockot, hogy segítsen az események házigazdájának, és így született meg a rap over the loop.
A hip-hop elérte a mainstreamet
Azóta a hip-hop néven ismert bronxi szenzáció megállíthatatlan volt. Az 1970-es évek lehetővé tette az összes DJ virágzását, beleértve más bronxi legendákat, mint Afrika Bambaataa és Grandmaster Flash. És bár a 70-es években végig a DJ volt a domináns erő, az MC-k is felemelkedtek. Kurtis Blow volt az első rapper, akit 1979-ben a Mercury Records szerződtetett. A Fatback Band és a Sugar Hill Gang mainstream lemezeket adott ki, amelyek a következő évben a Billboard Top 40-es listájára kerültek. Ezek a lemezek többnyire MC-vezéreltek voltak, mivel az akkori leghíresebb DJ-ket nem érdekelte a zenéjük rögzítése, inkább a bulijaikon keresztül szereztek hírnevet.
A 80-as években DJ Grand Wizard Theodore véletlenül feltalálta a scratchinget és a “tűdobást”, ezzel nemcsak a rapet emelte új szintre, hanem a DJ-zés fizikai aktusát is.
1982-ben Melle Mel és Ed “Duke Bootee” Fletcher MC-k debütáltak egy dallal. Bár Grandmaster Flash and the Furious Five néven jelent meg, valójában csak egy szenvedélyes projekt volt kettejük között, amelynek célja az volt, hogy örökre megváltoztassák a hip-hop szöveges tartalmát és hierarchiáját. Ez a dal jelentette volna a hip-hopot uraló, buliorientált DJ-k végének kezdetét, és hozta volna el a szociálisan tudatosabb, MC-vezérelt rap következő korszakát. A dal címe “The Message.”
A Golden Era bekövetkezik
1984-ig a rímek és a rapek viszonylag egyszerűek voltak. A hangzás és a korábbi MC-k által elsajátított technikák fejlődése lehetővé tette a rapperek új generációjának megszületését, amelyet általában “Aranykorszaknak” neveznek.”
Ezt a korszakot New Yorkban úgy ismerik, mint amikor minden új kislemez úgy tűnt, hogy formálja a rap hangzását és irányát, ahogyan mi ismerjük; minden rapper művészete innovatívabb volt, mint az előző. A kulcsszereplők közé tartozott Eric B. & Rakim, a Run-DMC, az A Tribe called Quest és a Public Enemy. A beatprodukciók sűrűbbek, a rapek gyorsabbak voltak, és a sampling technológia az egekbe szökött. Ez egybeesett azzal az idővel is, amikor a dalszövegek a tiltakozás hangosabb, a társadalmi igazságtalanságok nyomorúságára összpontosító formájává váltak, amit Melle Mel és Duke Bootee váltott ki.
A nyugati part beszáll a játékba
A rap elsöprő népszerűségével elkerülhetetlen volt, hogy földrajzilag is elterjedjen. Az 1980-as évek végén jelentek meg az úgynevezett leghíresebb nyugati parti rapperek: Too Short, N.W.A. és Ice-T. Ezek a rapperek Los Angeles és Oakland gazdaságilag nyomott területeiről származtak, és szövegeik gyakran személyes tapasztalataikat tükrözték. Zenéjükre jellemzőek voltak az ellentmondásosabb tartalmak és rímek, beleértve a stricizést, az alkoholt és a városi élet más aspektusait, amelyeket jellemzően nem mutattak be a slágerlistákon.
Az N.W.A. egyik legnépszerűbb kislemeze, a “Fuck Tha Police”, amely a rendőri brutalitásra adott válasz volt, “hivatalosan is az N.W.A. az FBI radarjára, és a hip-hopot, és különösen a gengszter rapet Amerika valódi, első számú közellenségének bélyegezte.”
Ez az az időszak, amikor a nyugati és a keleti parti rap közötti megosztottság alapjait kezdték kialakítani.
Kosztális rivalizálás robban
A kilencvenes években történt a rap leghíresebb szakadása. Gyakran előfordul, hogy az emberek még mindig a Keleti-part kontra Nyugati-part fogalmakkal vitatják meg a személyes rap-preferenciákat ebből a korszakból és azon túlról, ami a hip-hop két melegágyának földrajzi megosztottságából eredő stilisztikai és tartalmi döntések fejlődésének eredménye.
A stilisztikai különbségek mellett személyes ellentétek is okozták a nemzeti szakadást, a legikonikusabban Tupac Shakur és The Notorious B.I.G. között, ami korai (és megoldatlan) halálukhoz vezetett. Gyilkosságaik azonban a feszültségek enyhüléséhez vezettek, és megnyitották az utat pártfogoltjaik és kortársaik, például Jay-Z és Snoop Dogg előtt, akik mindkét parton népszerűvé váltak, és segítettek a rapnek túllépni az erőszakos belvárosi negyedekből származó vélt eredetén.
Nők lépnek a reflektorfénybe
Míg az 1990-es években a partok harca zajlott, a női MC-k is berobbantak a játékba. Bár rengeteg olyan tartalom volt, amely a nőkkel szemben állt, néhányan előálltak, hogy végérvényesen megváltoztassák a rapzene hangvételét, megnyitva az utat a női rapsztárok előtt, ahogyan ma ismerjük.
Salt-N-Pepa, MC Lyte, Queen Latifah és Yo Yo elindította a labdát, míg Da Brat és Lauryn Hill az elsők között voltak, akiket hivatalosan is elismertek a mainstream szabványok szerint, platinalemezzel, illetve Grammy-vel.
A fiatalabb rapperek beköltöznek
A 2000-es évektől kezdve, nos, a többi már történelem, ahogy mondani szokták. A streaming és az új technológiai vívmányok több árnyalatot tesznek lehetővé a műfajon belül, segítve a mintavételezést, a beatfejlesztést és a terjesztési módszereket. A fiatalabb rapperek trendje, akik együttműködnek és közreműködnek egymás számain és más műfajok előadóinak számain, szintén népszerűbbé vált, mint valaha, segítve a ma ismert és szeretett mainstream műfaj megkerülhetetlen kialakulását.