Kérdés: “Kiért halt meg Jézus? Mindenkiért halt meg Jézus?”
Válasz:
Miért halt meg Jézus? Hogy pontosan kiért halt meg Jézus, az evangéliumi bibliahívők között teológiai nézeteltérés tárgya. Egyes keresztények úgy vélik, hogy Jézus csak a kiválasztottakért halt meg; ez a korlátozott engesztelés tana, a kálvinizmus TULIP-jének L-je. Más keresztények úgy hiszik, hogy Jézus mindenkiért meghalt, aki élt vagy valaha is élni fog; ez a korlátlan engesztelés tana, amelyet az arminiánusok és a legtöbb négypontos kálvinista, vagy amyraldianus tart.
A korlátozott engesztelés, amelyet néha partikuláris megváltásnak neveznek, a kiválasztás vagy predestináció tanán alapul (Róma 8:30, 33; Titusz 1:1). Mivel az érvelés szerint csak Isten választottai üdvözülnek, Jézusnak csak értük kellett meghalnia. Ellenkező esetben Jézus halála “cserbenhagyta” azokat, akik nem választottak. Ha Jézus mindenkiért meghalt, akkor a pokol tele lesz olyanokkal, akikért Jézus meghalt – vajon elégtelen volt az Ő engesztelése? Ha Jézus csak a kiválasztottakért halt meg, akkor az Ő engesztelése tökéletesen elérte a célját. Minden ember, akiért Jézus meghalt, a mennyben lesz.
A korlátlan engesztelés ezzel szemben azt mondja, hogy Jézus mindenkiért meghalt, de csak azok élvezhetik áldozatának előnyeit, akik hitben válaszolnak. Más szóval, Jézus halála mindenki számára elegendő volt, de csak egyesek számára (akiknek hitük van) volt hatékony. Ha Jézus nem mindenkiért halt meg, szól az érvelés, akkor az üdvösség felajánlása üres, mert a nem kiválasztottak nem üdvözülhetnek. A korlátlan engesztelésről szóló tanítás olyan igeverseken alapul, mint az 1Jn 2:2: “Ő az engesztelő áldozat a mi bűneinkért, és nemcsak a miénkért, hanem az egész világ bűneiért is.”
A pontos teológiai gondolkodás jó dolog. Arra vagyunk hivatottak, hogy az Ige tanulói legyünk (2Timóteus 2:15). De ezen a ponton úgy tűnik, hogy a legtöbb ember inkább egy teológiai rendszert követ, hogy eljusson a válaszához, mint Isten világos Igéjét. Ha nem lennének teológiai rendszerek (nevezetesen a kálvinizmus és az arminiánizmus), valószínűleg soha nem merülne fel az a kérdés, hogy Jézus kiért halt meg – de felmerült! Az egyik oldal azt mondja, hogy ha Krisztus nem mindenkiért halt meg, akkor nem létezhet valódi üdvösségi ajánlat. A másik oldal azt mondja, hogy ha Krisztus olyanokért halt meg, akik soha nem fognak üdvözülni, akkor halála bizonyos értelemben nem érte el célját. Akárhogy is, úgy tűnik, hogy Isten jelleme vagy Krisztus munkája ellen intézett támadásról van szó – vagy Isten szeretete korlátozott, vagy Jézus hatalma korlátozott. Ez szükségtelen dilemmát jelent, és feszültséget teremt ott, ahol annak nem kellene lennie. Tudjuk, hogy Isten szeretete végtelen (Zsoltárok 107:1) és Krisztus hatalma végtelen (Kolossé 1:16-17). A dilemma a saját magunk kreálta hamis dilemma.
Röviden, az üdvösség felajánlása egyetemes – mindenkinek, aki hinni akar (Róma 10:11, 13). Azt is tudjuk, hogy függetlenül attól, hogy Krisztus engesztelése mennyire széleskörű, bizonyos szempontból korlátozott – csak azok számára érvényes, akik hisznek (János 3:18).
János 10. fejezetében további betekintést nyerhetünk abba a kérdésbe, hogy kiért halt meg Jézus. Ebben a szakaszban azt látjuk, hogy Krisztus a juhaiért halt meg (János 10:11, 15). Továbbá, mindazok, akik az ő juhai, eljönnek hozzá (4. és 27. versek), és Krisztusban biztonságban vannak (28-30. versek). Amikor azonban megosztjuk az evangéliumot, nem próbáljuk “előszűrni” az üzenet hallgatóit. Nem ássuk bele magunkat abba, hogy kik a kiválasztottak, vagy kikért halt meg vagy nem halt meg Jézus. Ezek a viták elvonatkoztatnának az evangelizáció céljától. Az evangélium ismertetésekor egyszerűen azt mondjuk: “Jézus meghalt a te bűneidért, és feltámadt a halálból. Az Ő halála elegendő ahhoz, hogy megfizessen a bűneidért, ha hiszel benne”. Ez egy biblikusan pontos kijelentés, és elkerüli a túlságosan konkrétumokra való törekvést. Az apostolok prédikációja az Újszövetségben nem próbál ennél finomabban fogalmazni.