Most nézzük a 2018-as évet: Míg a U.S. Census Bureau közzétette a 2018-as műanyaghulladék-kiviteli adatokat, addig az USEPA csak 2021-ben teszi közzé a 2018-as műanyaghulladék-adatokat. Az iparági és híradások alapján becslést lehet készíteni arról, hogy 2018-ban mennyi települési műanyaghulladék keletkezett, égett, került újrahasznosításra és lerakásra az Egyesült Államokban. Bár a hiányzó adatok alapján nem lehet pontos előrejelzést készíteni, az anyagáramlásokról szilárd mérnöki becslést lehet készíteni.
2018-ban az Egyesült Államokban keletkezett műanyaghulladék összmennyisége valószínűleg körülbelül 39,9 millió tonnára nőtt, 5%-os növekedési ütem alapján, ami megegyezik az amerikai palackozott víz eladásának éves növekedési ütemével. Az U.S. Census Bureau adatai szerint a műanyaghulladék-export 1,19 millió tonnára zsugorodott, elsősorban a kínai importkorlátozások miatt. Az amerikai műanyaghulladék-újrahasznosítási kapacitás és termelés nem növekedett mérhetően az iparági és a híradások szerint. Egy jelentős új polietilén-tereftalát (PET) műanyag palackok újrahasznosítója 2018 végén kezdte meg működését Los Angelesben. A NAPCOR PET-palackok újrahasznosítási tevékenységéről szóló 2016. évi jelentése szerint azonban a 28 PET-újrahasznosítóból 7 bezárt, megszüntetve a feldolgozási kapacitás 16,6%-át 2016-ban. A legutóbbi műanyagipari újrahasznosítási jelentések alapján a három legfontosabb műanyag palacktípus (#1 PET, #2 HDPE és #3 PP) hazai újrahasznosítása 2015 és 2017 között stagnált. Ez azt jelenti, hogy a műanyaghulladék hazai újrahasznosítása valószínűleg 0,88 millió tonna körül maradt. Az égetésre küldött műanyaghulladék teljes mennyisége 2018-ban valószínűleg legalább annyi volt, mint 2015-ben. Miközben két égetőmű bezárt ebben az időszakban, a fennmaradó létesítmények a jelentések szerint több műanyaghulladékot égettek el, köztük a The New York Times beszámolója szerint Philadelphia újrahasznosítható hulladékának mintegy felét. A “Hogyan változik az újrahasznosítás mind az 50 államban” című átfogó felmérésben a Waste Dive iparági hírforrás arról számol be, hogy az újrahasznosításra gyűjtött műanyagokat most már Connecticutban, Floridában és Wisconsinban is égetőkbe küldik.
Mindezt összeadva ez azt jelenti, hogy az USA-ban a települési műanyaghulladéknak csak mintegy 2%-át hasznosították újra a hazai létesítményekben, és 2018-ban továbbra is ennek több mint hatszorosát égettük el. Az arány még ennél is magasabb lehetett volna, de a városok nem szívesen hozzák nyilvánosságra, hogy a műanyagot újrahasznosítás helyett égetésre küldik.
Miért nem hasznosítanak újra több műanyaghulladékot az USA-ban?
A termékgyártók az új műanyagot részesítik előnyben, mert az anyagminőség és az ellátás biztonsága magasabb, az alacsonyabb költségek mellett. Az újrahasznosított műanyag használata szennyezési és szállítási kockázatokkal és magasabb költségekkel jár, amelyeket a gyártók el akarnak kerülni, ami az újrahasznosított műanyag iránti gyenge keresletet eredményezi.
Az újrahasznosítás költségei közé tartozik a sok teherautó és sofőr a széles körben szétszórt hulladék összegyűjtésére, a hulladék válogatásához szükséges munkaerő és berendezések, valamint az anyag tisztítására és átalakítására szolgáló feldolgozó létesítmények. Az újrahasznosítási költségek a szűkös tehergépkocsivezetői és munkaerőpiac miatt emelkednek. Ezzel szemben az olcsó és bőséges földgáz és az új műanyaggyártás tömeges bővülése csökkenti az új műanyagok árát. Ezek a tényezők ellene hatnak annak a fő feltételezésnek, hogy a műanyaghulladék egy nap elég értékes lesz ahhoz, hogy az ártalmatlanítás vagy megsemmisítés helyett újrahasznosításra kerüljön.
Az olcsó új műanyaggyártás és az alacsony költségű olaj- és gázkitermelés gazdasági realitásai a mechanikai és kémiai újrahasznosítási eljárásokat gazdaságilag versenyképtelenné és kereskedelmi léptékben kivitelezhetetlenné teszik. Hogy ismét a vegyipar képviselőjét idézzem: “Nagy különbség van aközött, ami technikailag újrahasznosítható és aközött, amit újrahasznosítanak”. Például az év elején volt egy jelentés arról, hogy 10 000 fontnyi nem kívánt műanyag zacskóhulladék állt egy dél-illinois-i raktárban, mert senki sem akarta megvenni újrahasznosításra.
Míg néhány vállalat ígéretet tett arra, hogy önkéntes alapon több újrahasznosított műanyagot építenek be termékeikbe, nem egyértelmű, hogy a piaci kereslet jelentősen nő. Valójában, válaszul a kaliforniai törvényre, amely előírja az italos palackok újrahasznosított tartalmának közzétételét, a Coca-Cola arról számolt be, hogy üdítős palackjaikban az újrahasznosított tartalom a 2017-es 16%-ról 2018-ban 9%-ra csökkent. A vállalat arról is beszámolt, hogy továbbra sem használnak újrahasznosított műanyagot a Kaliforniában értékesített szénsavmentes víz, tea, sportitalok és gyümölcslevek italos palackjaiban.
A műanyag újrahasznosítás maga is műanyaghulladékot termel. A PET italos palackok újrahasznosításáról szóló legutóbbi NAPCOR-jelentés szerint az Egyesült Államokban a PET italos palackok mintegy 29,2%-át gyűjtötték újrahasznosításra. A szennyeződések és a technológiai veszteségek miatt azonban nem minden ilyen anyagot dolgoznak fel újrahasznosításra alkalmas “tiszta pelyhes” anyaggá. Valójában az összegyűjtött palackok anyagának körülbelül egyharmada kerül a hulladéklerakóba vagy égetéssel semmisül meg, így az összegyűjtött palackoknak csak 20,9%-át alakítják át újrahasznosított anyaggá.
Mi a baj a műanyaghulladék elégetésével az Egyesült Államokban?
Először is, az égetés nem anyaghasznosítás, hanem anyagmegsemmisítés. A műanyag hulladékanyagot szén-dioxiddá és vízzé égetik, a keletkező hőt pedig gőz előállítására használják, amely energiát termel. Bár a létesítményeket “Waste-to-Energy”-nek nevezik, elsődleges céljuk az anyag megsemmisítése és a hulladéklerakókba kerülő hulladék mennyiségének csökkentése. A kommunális hulladék elégetésekor azonban jelentős mennyiségű, nehézfémeket tartalmazó mérgező hamu marad vissza – az eredeti hulladékmennyiség 10-15%-a -, amelyet veszélyes hulladékként kell kezelni és ártalmatlanítani. Az Egyesült Államokban található 75 települési hulladékégető létesítményből egy kivételével mindegyiket 1997 előtt építették, és a nehézfémek, SOx és NOx levegőbe történő kibocsátása miatt szennyezéscsökkentő berendezéseket kellett beépíteniük. A fennmaradó mérgező légszennyező anyagok kibocsátásának és a teherautó-forgalomnak az egészségre gyakorolt hatása miatti aggodalmak azonban egyes létesítmények bezárását eredményezik, mint például a detroiti hulladékégető, amely az elmúlt évek során több száz alkalommal túllépte a légszennyezési normákat. Az éghajlatváltozás szempontjából a műanyag elégetése nem okos módja az energiatermelésnek. Mivel a műanyag gyanta előállításához eleve nagy mennyiségű energiát használtak fel és szén-dioxidot bocsátottak ki, a műanyag elégetésével előállított áramnak nagyobb az életciklus során keletkező szénlábnyoma, mint a megújuló energiának vagy a földgáz elégetésével előállított áramnak.
Melyek a bevált megoldások a műanyagszennyezés csökkentésére?
A 2018-ra becsült 2%-os amerikai hazai műanyag-újrahasznosítási aránynak ébresztőnek kell lennie annak a hamis ígéretnek, hogy a meglévő önkéntes, gazdaságvezérelt amerikai újrahasznosítási rendszer hiteles megoldást jelent a műanyagszennyezésre. Itt az ideje, hogy valódi megoldásokat alkalmazzunk a műanyagszennyezésre, különösen az egyszer használatos műanyagok csökkentésére az “útközbeni” helyzetekben, amelyek a legnagyobb valószínűséggel szennyezik környezetünket.
A műanyag zacskók, a szívószálak és az EPS habtartályok betiltása: Számos egyszer használatos műanyag tárgy olyan alacsony értékű anyagból készül, amely széles körben elérhetővé teszi őket, de gazdaságilag kivitelezhetetlen a begyűjtésük és újrahasznosításuk. Ha léteznek újrafelhasználható alternatívák vagy jobb anyagok, a legjobb megoldás az ilyen tárgyak használatból való kivonása. A műanyag szívószálak, a műanyag zacskók és az EPS-habos ételtartályok gyorsan a jobb megszüntetni kategóriába esnek, ahogyan azt a Ban 2.0 lista leírja.
Az egyszer használatos műanyag zacskók forgalmazásának korlátozására irányuló jogalkotási intézkedések világszerte a műanyag zacskók szennyezésének csökkenését eredményezték:
-
Egyesült Királyság és Írország: Az Egyesült Királyság kormányának Környezetvédelmi, Halászati és Akvakultúra-tudományi Központja által készített 25 éves tanulmány szerint jelentősen kevesebb műanyag zacskó került a tengerfenékre, miután az európai országok zacskódíjat vezettek be. A tanulmány 39 független tudományos felmérésen alapult, amelyek 1992 és 2017 között vizsgálták a tengeri szemét eloszlását és mennyiségét.
-
Suffolk megye, New York: Az 5 centes zacskódíj bevezetését követő első évben meredeken csökkent a partokat szennyező zacskók száma.
-
Austin, Texas: Az Austin Resource Recovery tanulmánya szerint az egyszer használatos zacskókról szóló rendelet sikeresen csökkentette a műanyag zacskókból származó szemét mennyiségét a városban. Az Austin Parks Foundation arról számolt be, hogy a rendelet elfogadását követő első hat hónapban 90%-kal csökkent a műanyag zacskókból származó szemét mennyisége. (Austin és más texasi helyi zacskórendeletek azóta a texasi legfelsőbb bíróság döntése miatt érvénytelenítették).
-
San Jose, Kalifornia: A műanyag zacskókból származó szemét 89%-kal csökkent a csapadékvíz-elvezető rendszerben, 60%-kal a patakokban és folyókban, és 59%-kal a városi utcákon, mindössze 1-2 évvel az egyszer használatos műanyag zacskók betiltása után.
-
Washington, D.C.: A Washington Post arról számolt be, hogy a takarítások során összegyűjtött zacskók száma mintegy 30%-kal csökkent.
-
Folly Beach, Dél-Karolina: Kevesebb műanyag zacskót találtak a strandtakarítások során, miután bevezették a műanyag zacskók betiltását.
A műanyagszennyezés és a műanyaghulladék-termelés csökkentésének motivációjától vezérelve több mint 300 amerikai város és néhány állam hozott műanyagzacskó-, szalma- és EPS-habrendeletet. A Környezetvédelmi Jogalkotók Nemzeti Koalíciója (NCEL) jelentése szerint jelenleg 34 államban több mint 200 jogszabályt fontolgatnak a műanyagszennyezés kezelésére. A Surfrider, a Plastic Pollution Coalition és mások törvényhozási eszköztárat dolgoztak ki a közösségek és államok számára a műanyag tárgyak korlátozására vagy betiltására vonatkozó rendeletek megalkotásához.
Víz utántöltő állomások és a műanyag italos palackok betétdíja: A legjobb stratégia a műanyag italos palackok szennyezésének csökkentésére az, ha megkönnyítjük az emberek számára, hogy kevesebb eldobható palackot használjanak, és biztosítjuk, hogy egyetlen palack se maradjon hátra.
A nyilvános vízutántöltő állomások kulcsfontosságúak az egyszer használatos műanyag vizes palackok fogyasztásának csökkentésében. A városok és vízügyi szerveik számára előnyös olyan vízutántöltő állomások telepítése, amelyek az ivókút mellett töltési funkciót is kínálnak. Az emberek ingyenesen jutnak jó minőségű ivóvízhez, és csökken a műanyaghulladék mennyisége. A dél-kaliforniai Eastern Municipal Water District például közel 120 vízpalacktöltő állomást telepített iskolákba és népszerű közösségi létesítményekbe.
A palackbetétes törvények (más néven “bottle bills”) előírják, hogy az italos palackokra betétdíjat kell szedni az értékesítés helyén, és a palack visszavételekor a betétdíjat vissza kell fizetni. A műanyag zacskók betiltásához hasonlóan az edénybetétes törvények is bizonyítottan csökkentik a műanyag italos palackok szennyezését. Az NCEL szerint tíz államban és Guamban van betétdíj-visszatérítési rendszer az italos edényekre.
Az italgyártó vállalatoknak támogatniuk kell az edénybetétes törvényeket, ha komolyan gondolják az újrahasznosított tartalommal kapcsolatos ígéreteik betartását. Bár az italgyártó vállalatok és kereskedelmi szövetségeik a múltban harcoltak a palackozási törvények ellen, a műanyag újrahasznosítási szakértők kijelentették, hogy a palackbetétes törvényekre szükség van ahhoz, hogy elegendő használt PET-palackot gyűjtsenek össze a vállalatok újrahasznosított tartalomra vonatkozó céljainak eléréséhez. Egy iparági szakértő elemezte az újrahasznosítási arányokat, és ebben a 2018. november 13-i Amcor podcastban egyértelműen kijelenti, hogy az önkéntes és a járdaszéli újrahasznosítás nem fog elegendő PET-palack anyagot gyűjteni.
A Container Recycling Institute a Bottle Bill Toolkit-et kínálja a jogszabályok megalkotásához.
Mire várunk még?
A cikk elolvasásához szükséges tíz perc alatt újabb fél dömpernyi amerikai műanyaghulladék került az óceánba. Léteznek olyan bevált megoldások, amelyek csökkentik az amerikai műanyagszennyezést, és gyorsan életbe is léptethetők. A műanyag zacskók betiltásának és a műanyag edények betétdíjáról szóló törvények sikerét ki lehet terjeszteni az egész országra és más, leggyakrabban szennyezett műanyag tárgyakra is:
Itt az ideje elfogadni, amit a tények mondanak: a műanyag újrahasznosítás nem komoly vagy reális megoldás a műanyagszennyezés csökkentésére az Egyesült Államokban.
____________________________________________________________________________________
Jan Dell, PE, független vegyészmérnök és a The Last Beach Cleanup, egy non-profit szervezet alapítója, amely részvényesekkel és környezetvédelmi csoportokkal együttműködve kezdeményezi a műanyagszennyezés csökkentését. Jan több mint 40 országban dolgozott különböző iparágak vállalataival a fenntartható üzleti és klímavédelmi gyakorlatok megvalósításán. A Fehér Ház Tudományos és Technológiai Politikai Hivatala által kinevezett Jan 2010 és 2014 között tagja volt a 3. Nemzeti Éghajlatértékelést vezető amerikai szövetségi bizottságnak, 2016-2017-ben pedig a Fenntartható Nemzeti Éghajlatértékeléssel foglalkozó amerikai szövetségi tanácsadó bizottság alelnöke volt.
A Jambeck, et al. adatainak 2019-re történő extrapolációja, és 28 000 fontos nagy dömper kapacitást feltételez.
További információért látogasson el a GAIA – The Global Alliance for Incinerator Alternatives (Globális Szövetség a hulladékégetők alternatíváiért) weboldalára.
Csatlakozzon globális koalíciónkhoz.