Az izgalom, amit egy nagy, szelíd retikuláris pitonnal való érintkezés jelent, nehezen leírható; az ember igazán értékeli a szelíd természetüket. Bár könnyű beleszeretni egy kifejlett retikül puszta méretébe és erejébe, lelkiismeretes tartóként soha nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek az óriások a legnagyobb tiszteletet és felelősséget követelik. Gondos megfontolást, időt, energiát és erőforrásokat igényel, hogy ezeket a kígyó-gyöngyszemeket óriássá neveljük, de a jutalom lábakban mérhető.
Suthat Chaithaweesap/
A retikulált pitonok különböző méretű és színűek lehetnek.
Retikulált piton mérete
A retikulált piton (Python reticulatus) a leghosszabb növésű pitonfaj. A fogságban tartott példányok egy elhivatott gondozó gondozásában a 20 lábat is meghaladhatják. A közönséges fajta megfelelő gondoskodás mellett a 8 láb hosszú, ivarérett hímtől a 14-16 láb hosszú nőstényig terjedhet. Méretbeli potenciáljuk hihetetlen, és egy 2 láb hosszú újszülött retic 12 hónap alatt lenyűgöző 10 lábasra vagy még nagyobbra nőhet, erős táplálkozás mellett. Mi a New England Reptile Distributors-nál arra bátorítjuk a leendő állattartókat, hogy komolyan gondolják át ezt, mielőtt retikült vásárolnának.
A retikuláris piton több szigetországi formája úgy tűnik, hogy viszonylag kisebb marad, mint szárazföldi társaik. Ezek a “törpe” típusok alkalmasak lehetnek olyan tartók számára, akik egy közepes méretű constrictor gondozására számítanak. A kisebb törpeformák, mint például a szupertörpék és a Jampea, Selayar és Honey szigeti törpék, az ivarérett, 4-5 láb hosszú hímektől az átlagosan 6-10 láb hosszú szaporodóképes nőstényekig terjedhetnek. Úgy gondolják, hogy ezek a helyspecifikus állatok alkalmazkodtak a szigeti környezet korlátaihoz.
Réteges pitonok temperamentuma
A rétegek hírhedtek erős személyiségükről. Hallottuk már őket “pszichopataként” jellemezni, amit gyakran túloznak azok, akik még sosem tartották ezt a fajt. Ez a félreértés abból a hírnévből ered, amelyet elsősorban a vadon fogott retikettek bohóckodásai alapján alakítottak ki. A valóság számos tényezőben rejlik, többek között a kígyó történetében és a vele való bánásmódban.
Először is, a hálós pitonok ragadozók, és ez nagyban befolyásolja a faj természetes viselkedését. Másodszor, ezek a kígyók okosak. Valójában talán ők az intelligencia királyai a szorítós kígyók között. A retik felismerik gondozóikat, és emlékeznek a negatív tapasztalatokra.
A vadon élő retiket elsősorban a bőrükért gyűjtik; viszonylag kevés vadon fogott piton kerül importként a kisállat-kereskedelembe. A begyűjtés és a nyúzásra való előkészítés után gyakran visszataszító bánásmódban részesülnek. A retikok hajlamosak emlékezni az elszenvedett rossz bánásmódra, így mire egy példány egy hüllőkiállításon a kereskedő asztalára kerül, gyakran ijedt és védekező természetű. Ilyenkor a kígyó egyetlen védekezési módjára hagyatkozhat: a harapásra és az ütlegelésre, miközben menekülni próbál. Az ilyen példányokat legjobb tapasztalt kígyótartókra bízni.
Retikulált pitonok viselkedése
Ne tervezz retikontartást, ha nem érted meg először viselkedésük dinamikáját. Ha egy retikulált piton harap vagy agresszívan viselkedik, azt azért teszi, mert fél a környezetében lévő tényezőtől, beleértve a tartót is. Az állattartó felelőssége, hogy elnyerje a kígyó bizalmát. A látszólag mindig éhes retikont arra tervezték, hogy egyen. Gyors anyagcseréjük van, és gyorsan nőhetnek. Minél többet etetjük a kígyót, annál jobban fog nőni. A kevesebb táplálék lassabb növekedést és kisebb kígyót jelent. A retik látszólag mindig táplálék után kutatnak, és az állattartó felelőssége, hogy megtanítsa őket arra, hogy mikor, hol és mit egyenek.
A kishalak és a fiatal retik általában nagyon védekezőek, mert a táplálékláncban alacsonyan állnak. Az ő szemszögükből nézve minden, ami nagyobb, potenciális ragadozó, amely meg akarja őket enni, és fontos, hogy tisztában legyünk ezzel a gondolkodásmóddal, amikor velük dolgozunk.
Ha lehetőségünk van arra, hogy egy tapasztalt hálós pitontartóval dolgozzunk együtt, nagyon ajánljuk, hogy ezt tegyük meg, mielőtt retikont vásárolnánk. Egy gyakorlott kígyókezelő mentorálása segít megtanulni, hogy mit várhatsz el egy saját retikontól.
Bizalom kialakítása a retikonnal
Adj esélyt a retikonnak, hogy következetes, rutinszerű interakciókon keresztül tanuljon, így a kígyó végül rájöhet, hogy nem jelentesz fenyegetést, és ennek megfelelően megnyugszik. Ne erőltesd túl gyorsan a retikédet, különösen, ha vadon befogott állattal van dolgod (ismétlem, ezek nem ajánlottak a retikék új tartói számára). Türelemre, időre és megfontoltságra van szükség ahhoz, hogy megnyerjünk néhány ilyen “bőrt, ami sikerült.”
A fogságban tenyésztett retik a legjobb választás aszelídíthető példányok számára. Ezek az állatok nagyobb bizalommal kezdik életüket gondozóik iránt, és jól beilleszkednek a mindennapi tartás kialakult rutinjába. A sok tenyésztő sikerének köszönhetően nagy a választék a fogságban tenyésztett kígyókból, amelyek közül választhatunk. Ráadásul a tenyésztők gyakran szelektíven tenyésztenek szelíd természetű kígyókat, amely tulajdonságot a következő generációkra is átörökíthetnek. Egyes helyi retik, mint például a szulawesi óriáskígyók, általában idegesebbek. Választhatod a kígyódat a külseje alapján, de még fontosabb, hogy a diszpozíció alapján válaszd ki.
A fiatal, fogságban tenyésztett retiket a legkönnyebb megszelídíteni. Miután a kígyót kivettük a ketrecéből, tartsuk a kezünkben, és hagyjuk, hogy átmásszon az ujjainkon. A fiatal retikonnal töltött idő alatt hozzászokik az érintésünkhöz, szagunkhoz és társaságunkhoz. A cél a következetes, pozitív interakció, amelynek során a kígyó mindennapi találkozásának rutinszerű részévé válik. A kezelések során azt szeretnénk, ha a retikül lassan kúszna át a kezünkön, vagy csak nyugodtan feküdne, és hosszú, lassú nyelvcsettintéseket mutatna. A kezelési idő segít a bizalom és a kapcsolat kiépítésében közted és a kígyód között.
Retikulált piton szelídítési trükkök
A retikulált pitonok, mint minden kígyó, üzemmódokban élnek: gondolkodási, alvási, vadászati-étkezési, szaporodási és a védekező “ne szórakozz velem” üzemmódban. Ha hirtelen felébresztesz egy alvó reticet, az ösztönösen táplálkozási üzemmódba kapcsolhat. A természetben a hálós pitonok a vadászösvények mentén helyezkedhetnek el, arra várva, hogy a gyanútlan préda elsétáljon mellettük. Ezek a kígyók természetüknél fogva szőrszálhasogatóak; hosszú ideig mozdulatlanul kell feküdniük, és azonnal reagálniuk kell a zsákmányszerzési lehetőségre. A kígyó még fogságban is ösztönösen arra van előre programozva, hogy ezt a viselkedést megismételje. A probléma ebben a forgatókönyvben az, hogy a kígyó túlreagálhatja és a kezünk köré tekeredhet, ha nem megfelelően kezeljük.
Kondicionálja a retikulált pitont azzal, hogy gondoskodik arról, hogy ébren legyen, mielőtt belép a ketrecébe. Kopogtassa meg néhányszor a ketrecet, és figyelje a szemmozgást vagy az aktivitást, amelyek azt jelzik, hogy a kígyó tudatában van a jelenlétének. Ezután arra kell kondicionálnod a pitont, hogy felismerje, van különbség közted és egy rágcsáló között. Egy teljes tekercs papírtörlő jól működik pajzsként a kisebb és közepes méretű kígyóknál. Győződjön meg róla, hogy a kígyó ébren van, nyissa ki a ketrecet, és tartsa a papírtörlő tekercset a kígyó arca közelébe. A piton gyakran egyenesen az üreges csőbe dugja az orrát, hogy vizsgálódjon; a trükk az, hogy a tekercset Ön és a piton üzleti vége között tartsa! Óvatosan adjunk a kígyónak néhány határozott paskolást a tekerccsel a test közepétől lefelé, ami biztonságosan távol van a szájától. Ez segít a kígyónak rájönni, hogy itt az ideje az emberi érintkezésnek – nem pedig az evésnek.
A kígyókampók is használhatók ugyanerre a célra. Óvatosan mozdítsa el a kígyó fejét és nyakát Öntől, vagy használja a kampót a kígyó megdobására vagy más módon történő mozgatására, hogy segítsen neki megérteni, hogy nem az evés ideje jött el. Legyen óvatos, mert néhány túlbuzgó retikül gyorsan megfordulhat, vagy túllőhet a papírtörlőpajzson vagy a horgon. Mindig legyünk körültekintőek! Ez a módszer jól működik értelmes kígyókkal, de ne próbálkozzunk vele nagy, védekező vagy ismeretlen temperamentumú retikülökkel.
Ha nagy kígyókkal foglalkozunk, mindig legyen egy másik tapasztalt személy ugyanabban a helyiségben vagy legalább hallótávolságon belül. Abban az esetben, ha egy retic összetéveszti kezelőjét az élelemmel, egy másik személy segítsége sokkal könnyebbé teszi az eltávolítás folyamatát. Javasoljuk, hogy tartson kéznél egy üveg Listerine szájvizet, amelyet a kígyó szájába önthet, ha esetleg megharapná. Ez gyakran arra készteti a kígyót, hogy elengedje a szorítását. A trükk az, hogy kikapcsoljuk a táplálkozási reakcióját, és segítünk neki megérteni, hogy nem zsákmányt fogott.
A kígyók okosak lehetnek, de izgatottak és hibáznak. Soha ne becsüld le őket. Bár ritkán, de látunk híreket “Amikor a háziállatok rosszra fordulnak” címmel, de gyakran találóbb cím az “Amikor a háziállat-tulajdonosok hülyévé válnak”. Minden nagy kígyó tiszteletet parancsol a kezelés során, különösen akkor, amikor kiveszik őket a ketrecükből.
Retikulált piton kezelési tippek
A retikont akkor akarjuk interakcióba hozni és kezelni, amikor gondolkodó üzemmódban van. Egy nyugodt piton gördülékeny mozdulatokkal és hosszú nyelvcsettintésekkel kanyarog a ketrecében. Az a kígyó, amelyik kilógatja a nyelvét és rángatózó mozdulatokat mutat, ideges és védekező.
Az ideges kezelő könnyen védekező üzemmódba hozhatja a kígyót. Ha kényelmetlenül érzi magát a kígyó kezelése közben, használjon kesztyűt, és dolgozzon a probléma azonosításán és kijavításán, hogy a jövőbeni kezelések pozitívan alakuljanak. Ha ijedős retikonnal foglalkozunk, ne bámuljuk; a retikók elképesztően a szemünkre figyelnek. Ráadásul az emberi arc egy olyan érrendszeri terület, amelynek hőjelzése célpontot jelent az ideges kígyó számára, ha hajlamos lenne harapni. Figyelje a kígyó mozgását, és nyugodtan kerülje el, hogy a kígyó túl közel kerüljön az arcához. Soha ne helyezze az arcát vagy a testét az ideges retikül fölé, mert ez könnyen fenyegetésnek vehető, és potenciálisan súlyos harapást eredményezhet.
Mindig kerülje az olyan cselekedeteket, amelyek miatt a kígyó bizalmatlanná válhat Önnel szemben. Ne fogd meg a retikül farkát vagy a testének alsó hosszát. A durva bánásmód megijesztheti a kígyót, és védekező viselkedést válthat ki. A kígyót általában a teste első harmadánál fogva emeljük fel, és támasszuk meg az állatot, hogy ne érezze úgy, hogy leeshet. Ha a retikült a feje mögött megragadjuk, az gyorsan elveszíti a kezelőjébe vetett bizalmát. Ha egy reticet a feje mögé fogva kell lefognunk, legyünk gyengédek. A hirtelen megragadás védekező helyzetbe hozza a kígyót, és válaszul az ütlegeléssel vagy harapással reagálhat.
Az éhes vagy védekező retikül bármilyen, a ketrecén kívüli mozgásra lecsaphat. Kerülje el, hogy a pitonja többször pattogtassa a fejét a ketrecben. Ez fájdalmas, és meggyőzheti a kígyót arról, hogy te vagy a felelős a hirtelen fellépő kellemetlenségéért. Ha kell, takarja le az üveget, és biztosítson búvóhelyet, vagy korlátozza az ilyen viselkedést kiváltó mozgásokat.
Tartsuk tiszteletben a fogakat! A retikülök csodálatos fogaikat használják arra, hogy különféle zsákmánytárgyakat biztosítsanak. Az állkapocs felső részét két fogsorral, az alsó állkapcsot pedig egyetlen fogsorral bélelik. Az elülső fogak hosszabbak, és úgy tervezték őket, hogy erősen rögzítsék a zsákmányt. A felső, belső fogsor kevesebb foggal rendelkezik. A retikulált piton fogai háromszög alakúak, a hátsó felszínen pengés széllel, ami lehetővé teszi a kígyó számára a harapást és a vágást. Ez a fajta sérülés általában akkor fordul elő, amikor egy felnőtt, szaporodó hím érzékeli egy másik hím jelenlétét, és védekezni kezd, de ez is jó emlékeztető a retikül harapás potenciális súlyosságára.
Kritikus teendők és nem teendők retikülökkel
A ketreceknek ösztönözniük kell a mozgást, és lehetővé kell tenniük a kígyó számára a nyújtózkodást, ezért előnyösek a nagyobb ketrecek. A felnőtt retik élvezik a teret, hogy elterülhessenek és kóborolhassanak. Egy trimmelt 16 láb hosszú kígyó egy olyan ketrecben, amely 96 hüvelyk hosszú, 30 hüvelyk széles és 24 hüvelyk magas, ésszerű. Minél nagyobb a kígyó, annál nagyobbnak kell lennie a ketrecnek is. Egy elhízott, letargikus retikül egy kis ketrecben rövid életre lehet ítélve. Jobb, ha a retiket a “sportos” oldalon tartjuk, sem kövéren, sem túl soványan.
A retik általában szeretnek enni. Minél többet esznek, annál jobban nőnek. Ügyelni kell arra, hogy a pitonod ne melegedjen túl az emésztés során. A retik maghőmérséklete megemelkedik egy nagyobb étkezés emésztése közben, ezért a ketrecen belül egy 76 és 82 Fahrenheit fok közötti hűvösebb terület elengedhetetlen. A 92 foknál magasabb testhőmérséklet életveszélyessé válhat a kígyó számára. A ketrec meleg oldalának körülbelül 90 fokosnak kell lennie. A 80 és 84 közötti általános környezeti hőmérséklet az ideális. Egy nagyobb étkezés elfogyasztása után a retikonnak bőséges friss vízhez kell jutnia, ami kritikus fontosságú az emésztési folyamat szempontjából. A vizes edénynek elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy a kígyó el tudjon ázni benne.
A kisebb retiknek elképesztő késztetése van arra, hogy élelemkeresés közben járkáljon a ketrecében. Dörzsölhetik a szájukat, és kialakulhat a rettegett “agyararc”. Ez az állapot abból adódik, hogy a kígyó többször is nekinyomja finom orrát és száját a rögzített tárgyaknak, amitől a szövetek megduzzadnak és begyulladnak. A kígyó addig folytathatja a dörzsölést, amíg apró sebek nem keletkeznek, és így bakteriális fertőzés alakulhat ki. A ketrec megváltoztatása és esetleges antibiotikumok nélkül ez átterjedhet a fogakra és a csontokra, szisztémás, életveszélyes fertőzést okozva. Ez az állapot meglehetősen gyakori a fiatal retikülöknél, a vadon fogott állatoknál és különösen egyes törpéknél. Biztosítsunk összegyűrt újságpapírt, ami némi figyelemelterelést teremt, és rengeteg búvóhelyet biztosít a kígyónak. Ha a ketrecben felfedezni való dolgokat adunk neki, az is segít leküzdeni a ketrechez való dörgölőzés kényszerét.
Soha ne tartsunk együtt két hím retiket, ha már több mint 3 láb hosszúak, mert halálos sérüléseket okozhatnak. A tenyészidőszakban több hímet kezelve legyünk óvatosak, és figyeljünk oda a viselkedésükre. Ha az egyik hímnek szaga van, és egy másikat kezelsz, előfordulhat, hogy úgy dönt, hogy ki akar téged rekeszteni a területéről, és ennek megfelelően reagál. Ez akkor is érvényes, ha egy szaporodóképes nőstényt az egyik hím ketrecéből a másikba költöztetünk. Legyen óvatos, és ne feltételezze, hogy a hím tudja, hogy egy rivális hím nem lépett be a ketrecbe. Ha az ivarérett hímnek csökkent az étvágya, birkózik Önnel, és/vagy járkál és nyomul a ketrecben, akkor valószínűleg szaporodni akar. Kezelje óvatosan, mert a megemelkedett hormonszint miatt egy időre szokatlanul feszült lehet.
A kezelőn múlik, hogy a kígyó biztonságban érezze magát. Kategóriák: Kígyóápolás