A Virginia Commonwealth Egyetem kutatóinak új tanulmánya rávilágít a “sikeres” fenotípus kialakulásának hátterében álló mechanizmusokra.
“A pszichopata egyének nagyon hajlamosak antiszociális viselkedésre, de eredményeink arra utalnak, hogy egyesek valójában jobban képesek gátolni ezeket az impulzusokat, mint mások” – mondta a kutatás vezető szerzője, Emily Lasko, a Bölcsészettudományi Főiskola Pszichológia Tanszékének doktorjelöltje. “Bár nem tudjuk pontosan, hogy mi váltja ki idővel a lelkiismeretes impulzuskontroll növekedését, azt tudjuk, hogy ez bizonyos pszichopátiás vonásokban magasan fejlett egyéneknél fordul elő, akik viszonylag “sikeresebbek” voltak társaiknál.”
A tanulmány, “What Makes a ‘Successful’ Psychopath? Longitudinal Trajectories of Offenders’ Antisocial Behavior and Impulse Control as a Function of Psychopathy” című tanulmányt a Personality Disorders című folyóirat egy hamarosan megjelenő számában publikálják: Theory, Research, and Treatment.
Az egyes pszichopata egyének “sikeres” és “sikertelen” közötti jellemzésekor a kutatók életpályákra vagy eredményekre utalnak. Egy “sikeres” pszichopata például lehet vezérigazgató vagy ügyvéd, akinek magas pszichopátiás vonásai vannak, míg egy “sikertelen” pszichopata ugyanezekkel a vonásokkal rendelkezik, de bebörtönzik.
A tanulmány a “sikeres” pszichopátia kompenzációs modelljét teszteli, amely elmélet szerint a viszonylag “sikeres” pszichopaták nagyobb lelkiismeretes vonásokat fejlesztenek ki, amelyek a fokozott antiszociális impulzusok gátlására szolgálnak.
“A kompenzációs modell azt tételezi fel, hogy az egyes pszichopatikus vonásokban (például a nagyképűségben és a manipulációban) magasabb szinten álló emberek képesek kompenzálni és bizonyos mértékig legyőzni antiszociális impulzusaikat a lelkiismeretesség, különösen az impulzuskontroll növekedése révén” – mondta Lasko.
A modell teszteléséhez a kutatók 1354 súlyos fiatalkorú bűnözőről gyűjtött adatokat vizsgáltak, akiket az arizonai és pennsylvaniai bírósági rendszerekben ítéltek el.
“Bár ezek a résztvevők objektíve nem “sikeresek”, két fő okból ideális minta volt hipotéziseink tesztelésére” – írják a kutatók. “Először is, a serdülők az impulzuskontroll javításának elsődleges fejlődési szakaszában vannak. Lehetővé téve számunkra a longitudinális változékonyságot, amelyre szükségünk lenne a kompenzációs modellünk teszteléséhez. Másodszor, a bűnelkövetők definíció szerint hajlamosak antiszociális cselekedetekre, és a visszaesési arányuk valós indexet szolgáltatott a “sikeres” versus “sikertelen” pszichopátia fenotípusok számára.”
A vizsgálat megállapította, hogy a magasabb kezdeti pszichopátia az általános gátló kontroll és az agresszió gátlásának meredekebb növekedésével járt együtt az idő múlásával. Ez a hatás felerősödött a “sikeres” elkövetők, vagyis azok körében, akik kevésbé követtek el visszaesést.
Az eredmények alátámasztják a “sikeres” pszichopátia kompenzációs modelljét, mondta Lasko.
“Eredményeink a pszichopátia általunk javasolt új modelljét támasztják alá, amely ellentmond a pszichopátia más létező modelljeinek, mivel inkább a pszichopátiával kapcsolatos erősségekre vagy “többletekre” összpontosít, nem pedig a hiányosságokra” – mondta. “A pszichopátia nem egy olyan személyiségvonás, amely egyszerűen csak hiányosságokból áll – sokféle formája lehet.”
Lasko a VCU szociálpszichológiai és idegtudományi laboratóriumának kutatója, amely azt igyekszik megérteni, hogy az emberek miért próbálnak ártani egymásnak. David Chester, Ph.D., a laboratórium igazgatója és a pszichológia adjunktusa, a tanulmány társszerzője.
A tanulmány eredményei hasznosak lehetnek klinikai és törvényszéki környezetben, mondta Lasko, különösen a hatékony megelőzési és korai beavatkozási stratégiák kidolgozásában, mivel segíthetnek azonosítani azokat az erősségeket, amelyekkel a pszichopata személyek rendelkeznek, és amelyek megakadályozhatják a jövőbeli antiszociális magatartást.