Zeneismeret

Dinamika

A dinamika egy hang vagy hangjegy hangerejére utal. A kifejezést a dinamika jelölésére használt írott vagy nyomtatott zenei jelölésre is alkalmazzák. A dinamika relatív, és nem utal konkrét hangerőszintekre.

A dinamikai jelölések hagyományosan olasz szavakon alapulnak, bár semmi baj nincs azzal, ha egyszerűen olyan dolgokat írunk a kottába, mint “halkan” vagy “hangosabban”. A forte azt jelenti, hogy hangos, a piano pedig azt, hogy halk. Az általánosan “zongorának” nevezett hangszert egyébként eredetileg “pianoforte”-nak hívták, mert képes volt dinamikát játszani, ellentétben a korábbi népszerű billentyűs hangszerekkel, mint a csembaló és a spinett.

Dinamikai jelölések

A főbb dinamikai fokozatok a következők:

• p vagy piano, ami “lágy”
• f vagy forte, ami “hangos”

A hangosság vagy lágyság finomabb fokozatait jelzik:

• mp, ami a mezzo-zongorát jelenti, ami “mérsékelten lágy”
• mf, ami a mezzo-forte-t jelenti, ami “mérsékelten hangos”

Az f-en és p-n kívül vannak még: f és p, ami a mezzo-zongorát jelenti:

• pp, ami pianissimót jelent, és “nagyon halk”
• ff, ami fortissimót jelent, és “nagyon hangos”

Hallgasd: Mozart: Dinamikai változások és jelölések

Hallgassuk meg a dinamikai változásokat W. A. Mozart: Figaro házassága nyitányában. Keresse meg a dinamikai jelöléseket (pp, p, ff és p) a kottában, mielőtt elkezdi hallgatni.

• Audio
• Kotta

Dinamikai változások

A dinamika fokozatos megváltoztatására a zeneszerzők crescendót és diminuendót (más néven decrescendo) használnak.

• crescendo (cresc.): fokozatosan hangosabban játszunk
  
• diminuendo / decrescendo (dim. vagy decres.): fokozatosan halkabban játszunk
  


Hallgasd: Dinamikai változások

Hallgassuk meg Ludwig van Beethoven 1. szimfóniájának 3. tételének, a Menuettónak a dinamikai változásait a kottával együtt.

• Kotta

Akcentusok



Gyakori akcentusok

A zeneszerző akarhatja, hogy egy bizonyos hang hang hangosabb legyen, mint az összes többi, vagy akarhatja, hogy egy hang legeleje legyen a leghangosabb. Az ékezetek olyan jelölések, amelyeket ezeknek a különösen erős hangzású hangoknak a jelölésére használnak. Az írott ékezeteknek többféle típusa létezik, de a dinamikához hasonlóan egy adott ékezet helyes előadásmódja is függ az azt játszó hangszertől, valamint a zene stílusától és korától. Egyes ékezeteket úgy is lehet játszani, hogy a hangot hosszabbá vagy rövidebbé teszik a többi hangnál, amellett, hogy hangosabbá teszik, vagy akár ahelyett, hogy hangosabbá tennék.

Az egyes ékezettípusok pontos előadása a hangszertől, valamint a zene stílusától és korszakától függ, de a sforzando- és fortepiano típusú ékezetek általában hangosabbak és hosszabbak, és inkább egy hosszú, hangosan kezdődő, majd hirtelen sokkal halkabbá váló hangban használatosak. A caret-típusú ékezeteket inkább rövidebb hangok jelölésére használják, amelyeknek erősebbnek kell lenniük, mint a jelölés nélküli hangoknak.