HELP ME, I’m MOLTING…
By Sean Henahan, Access Excellence
MADISON, Wis. (1997. május 29.) A trilobiták vedlési szokásaival kapcsolatos új kutatások fényt derítenek a dinoszauruszoknál kétszer hosszabb ideig a Földön élt ízeltlábú kihalásának lehetséges okaira.
A trilobiták kihalása még a dinoszauruszok kihalásánál is mélyebb rejtély maradt. A trilobiták a paleozoikumban, a kambriumtól a perm időszakig, körülbelül 540-245 millió évvel ezelőtt léteztek. A sikeres evolúció mintaképe volt mintegy 300 millió éven át, majd a tengeri ízeltlábúak hirtelen kihaltak.
A kirakós hiányzó darabja egy új tanulmány szerint a vedlés.a külső csontváz időszakos levedlése és cseréje. Az olyan modern társaiktól eltérően, mint a rákok, homárok és garnélarákok, a trilobiták nagyon következetlenül vedlettek.
“Bármilyen módon kijutottak” – mondta Danita Brandt, a Michigan Állami Egyetem Földtudományi Tanszékének munkatársa. “Szárnyaltak.”
A modern ízeltlábúak mindig ugyanúgy vedlenek. Mindig ugyanaz a varrat nyílik ki, és engedi ki az állatot. Brandt szerint ez lehet az oka annak, hogy ma is élnek, miközben a trilobiták kihaltak.
“Ha ugyanazt a technikát alkalmazzák, kisebb az esélye, hogy a dolgok rosszul sülnek el” – mondta. “A vedlés nagyon veszélyes időszak az anarthropoda számára. Sok minden elromolhat.”
Brandt több ezer megkövesedett trilobita maradványt tanulmányozva feltételezte, hogy a rossz vedlési szokások, valamint a trilobitaevők megnövekedett száma miatt, elpusztultak.
“Vegyük ezt a kevésbé hatékony vedlési stílust, és adjuk hozzá a megnövekedett ragadozói nyomást, és azt hiszem, ez a kihalás képlete” – mondta.
A közelmúltig a trilobiták pusztulását a trilobiták ragadozóinak hirtelen megnövekedett számával magyarázták. A fosszilis feljegyzések azt mutatják, hogy a trilobiták száma csökkenni kezdett, ahogy más vízi állatok, például a halak és a fejlábúak (tintahalak és polipok) növekedni kezdtek.
“De nagyon valószínűtlen, hogy a ragadozók valaha is kiirtottak volna egy egész csoportot” – mondta Brandt. “Egy másik érv a pusztán ragadozás ellen az, hogy más ízeltlábúak a ragadozócsoportok elszaporodása ellenére még ma is virágoznak.” “Miért vannak ezek a modern ízeltlábú csoportok olyan jól, még a viszontagságokkal szemben is, miközben a trilobiták kihaltak?” – tette fel a kérdést.”
“A trilobiták nagy robajjal léptek ki az evolúciós kapun, majd nyüszítettek ki” – mondta Brandt. “A modern ízeltlábúaknak viszont sokáig tartott, amíg megvetették a lábukat az evolúcióban, és nagyon sikeresek voltak.”
Brandt szerint van némi jele annak, hogy a kihalás közeledtével a trilobiták megpróbálták kijavítani ezt az evolúciós hibát. A kambriumi időszak után a trilobiták kisebbek lettek, és kevesebb testszegmensük volt.
“Ha több szegmens lett volna, mindegyik külön-külön le tudott volna válni, ami több lehetőséget adott volna arra, hogy valami rosszul menjen” – mondta. “A mellkasi szegmensek számának csökkentése kísérlet lehetett a tervezés javítására.”
“Ez egy lépés volt a hatékonyabb vedlés felé? Miért nem tette meg a következő lépést? Talán soha nem tudjuk meg” – mondta.
Dr. Brandt a Geological Society of America közelmúltbeli regionális találkozóján mutatta be eredményeit Madisonban, Wis-ben.
StuMilken’s Trilobite Collection
TrilobiteHome Page
Per Hansson’sTrilobite Gallery
Science Updates Index
What’s News Index
Feedback