Ez egy klinikai, prospektív és longitudinális vizsgálat, amely összehasonlítja a helyi izotretinoin és a helyi retinsav hatékonyságát és az ellenhatások előfordulását az acne vulgaris kezelésében. A 30 résztvevőt a mexikóvárosi “Dr. Manuel Gea Gea González” Általános Kórház Bőrgyógyászati Osztályának ambulanciájára járó betegek közül toborozták. Bármelyik nemhez és bármilyen rasszhoz tartoztak, életkoruk 13 és 30 év között mozgott, és 15-100 gyulladásos (papulopusztulák) és/vagy 15-100 nem gyulladásos (komedók) elváltozással és legfeljebb három csomós-cisztás elváltozással jelentkeztek. A kizárási kritériumok a következők voltak: terhesség vagy szoptatás, szisztémás kezelés szteroidokkal, antibiotikumokkal, antiandrogénekkel vagy orális retinoidokkal az előző 24 hónapban, ultraibolya sugárzással való kezelés, retinoidokkal szembeni túlérzékenység vagy súlyos szisztémás betegség. A 44 megkérdezett betegből 14-et kizártak. A fennmaradó személyektől részletes klinikai anamnézist kértek, feljegyezték a seborrhea mértékét, és megszámolták a pattanásos elváltozásokat. Minden beteg vagy 0,05%-os izotretinoin gélt, vagy 0,05%-os retinsavkrémet kapott. A betegeket arra utasították, hogy reggel és este semleges szappannal mossák meg az arcukat, és az esti tisztálkodás után vigyék fel a készítményt. A betegeket a kezelés 2, 4, 8 és 12 hete után újra megvizsgálták, és minden egyes alkalommal feljegyezték az elváltozások számát, valamint a Plewig és Kligman osztályozása szerint osztályozták az akne súlyosságát. A mellékhatások, mint például a csípés, viszketés, erythema, xerosis és desquamatio súlyosságát vakon értékelte egy vizsgáló, aki nem tudta, hogy a beteg melyik csoportba tartozik, és 1 = enyhe, 2 = közepes és 3 = súlyos fokozatba sorolta. Az egyes gyógyszerek hatékonyságát a kezelés 0. és 12. hete között az elváltozások számának csökkenése alapján határozták meg. A kiváló válasz az elváltozások 76%-100%-os csökkenésének, a jó válasz az 51%-75%-os csökkenésnek, a közepes válasz a 26%-50%-os csökkenésnek, a gyenge válasz pedig a 0%-25%-os csökkenésnek felelt meg. Az eredményeket statisztikailag a chi-négyzet teszt, a Fisher-féle egzakt teszt és a Wilcoxon-Mann-Whitney-teszt segítségével elemezték. Az elváltozások számában a 0. és a 12. hét között bekövetkezett változásokat külön-külön elemeztük a kezelés minden egyes csoportjára vonatkozóan, és a statisztikai szignifikancia szintjét 0,05-ben határoztuk meg. Az elemzést a Stat program 4.0-s verziójának segítségével végeztük.
Eredmények: A betegeket véletlenszerűen osztották be az I. csoportba (izotretinoin) vagy a II. csoportba (retinsav). Mindkét csoport 15 főből állt, és véletlen egybeesésként mindkét csoportban kilenc nő és hat férfi volt. A csoportok közötti klinikai különbségek az első látogatáskor statisztikailag nem voltak szignifikánsak. Mindkét csoportban általában jó volt a kezelésre adott válasz (1. ábra). Mindkét gyógyszer hasonló hatékonysággal hatott a gyulladásos elváltozásokra. Az első látogatáskor a III. és IV. fokozatúak voltak túlsúlyban, míg a 12 hetes kezelés után a legtöbb beteg az I. vagy II. fokozatúak közé tartozott (2. ábra). Hasonló eredményeket figyeltek meg a nem gyulladásos elváltozások tekintetében is (3. ábra). A II. csoportba tartozó betegek közül tízen panaszkodtak a kezeléssel kapcsolatos csípésre, különösen a 8. és 12. héten, valamint a 12. héten erythemára és hámlásra. Az erythema és a csípés percekig vagy órákig tartott, míg a hámlás több napig fennállt. Hét izotretinoint kapó személy említette az irritációt, amely enyhe fokú volt.