Pszichoszociális fejlődéselmélet: Erikson 8 szakasza

Mindegyik szakaszban vannak különböző célok, amelyeket a gyermeknek el kell érnie, többnyire a szülei segítségével. A személyiségfejlődésük attól függ, hogyan néznek szembe a különböző konfliktusokkal, amelyeket minél hamarabb le kell küzdeniük, mert ez veszélyezteti az ember pszichológiáját.”

Erik Erikson pszichológiai fejlődési szakaszainak ábrája

Halljuk, hogy azt mondod: “Oké, de mi az a pszichoszociális fejlődéselmélet?”. Mielőtt belevágnánk az egyes szakaszok részleteibe, íme egy táblázat, amely segít megérteni a fogalmat.

A pszichoszociális fejlődés szakaszai

Itt találja Erik Erikson elméletének részleteit, amelyek segítenek megérteni, hogy gyermekei mikor mit fejlesztenek, a szociális interakciók kiépítésének vagy a munkára való összpontosításának idővonalát és még sok minden mást.

1. szakasz: Bizalom vs. bizalmatlanság (születés és 1,5 év között)

Az első fejlődési szakasz csecsemőkorban kezdődik (születés és 1,5 év között). Ez magában foglalja az orális tanulási időszakot, ezért nevezik ezt a szakaszt orális szakasznak.

Az újszülöttek elsődleges célja, hogy anyjuk melléből táplálkozzanak. Az orális szakaszban a szülőknek rendszeresen etetniük kell gyermekeiket. Ha így tesznek, akkor a csecsemő a későbbi életében sokkal kiegyensúlyozottabb személyiség lesz.

Körülbelül hat hónapos kor után a fejlettebb motoros képességekkel rendelkező csecsemők megtanulják, hogyan kell megérinteni, megfogni és harapni. Az új fogakkal rendelkező csecsemő nem fogja újra megharapni az ujját, ha egyszer fájdalmat érez. Ugyanilyen értelemben, ha az anya elkerüli a babát attól, hogy etetés közben a mellét harapdálja, a baba idővel csökkenteni fogja ezt a viselkedést.

Ez a tanulási viselkedés segíti a baba személyiségének fejlődését. Ha a szülők megfelelően kezelik a baba minden igényét és elvárását, a baba önbizalma fejlődik. Ez a bizalom hozzájárul a biztonságérzet és a bizalom kialakulásához.

A bizalmon alapuló problémákkal és kellemetlen helyzetekkel való szembesülés ebben az első szakaszban növelheti a különböző problémák esélyét a jövőben, mint például a pesszimizmus, az introvertáltság, valamint az alkohol- vagy drogfüggőség.

2. szakasz: Autonómia kontra szégyen és kétely (1,5-3 év)

A kora gyermekkori szakasz, amelyet anális szakasznak is neveznek, az az időszak, amikor a gyermek megtanulja kontrollálni a beleit és az izmait a WC-tanulás szempontjából (1,5-3 év). Az, hogy a gyermek képes a saját testét irányítani, nagy lépés.

Létfontosságú, hogy a WC-tanítás helyesen történjen. Az olyan WC-tanítás, amely megijeszti, fenyegeti vagy nyomást gyakorol a gyermeket, soha nem a megfelelő módja a tanításnak. Ugyanakkor a túlságosan óvó szülők is megakadályozhatják, hogy a gyerekek megtanulják az önkontrollt. A helytelen szülői nevelés ahhoz vezethet, hogy a gyermek a jövőben félénk és gyanakvó egyéniséggé válik.

A felnőttek viselkedési problémái gyakran az anális szakaszra és az ebben az időszakban felmerült problémákra nyúlnak vissza. Erik Erikson pszichoszociális fejlődéselmélete szerint ezeket a viselkedésformákat az ebben a szakaszban tapasztalt nehézségek befolyásolják.

A gyermeknek most is önkontrollal kell rendelkeznie. Ha nem hagyjuk, hogy gyermekünk a tapasztalatainak megfelelően hozza meg saját döntéseit, és nem engedjük, hogy szabad akaratát használja, akkor negatív hatással leszünk gyermekünk személyiségfejlődésére, például alacsony önbecsülést és nagy önbizalomhiányt okozunk.

Mi történik tehát ellenkező esetben? Ha a gyermek magabiztosnak érzi magát a saját döntései meghozatalában, és a szülei bátorítják és támogatják, akkor a jövőben magabiztosabb, tisztelettudóbb és őszintébb személyiségekké válnak.

3. szakasz: Kezdeményezés vs. bűntudat (3-5 év)

A gyermek az óvodáskor kezdetén (3-5 év) könnyebben tudja kifejezni magát, és használja a nyelvi és motoros képességeit. Ezt a szakaszt fallikus-ödipális időszaknak nevezik. Ennek a szakasznak az egyik legjelentősebb jellemzője, hogy kíváncsiak a szexre.

A gyermekek megérinthetik saját nemi szerveiket, megérinthetik barátaik nemi szerveit, sőt szexuális játékokat is játszhatnak. Ezt a kíváncsiság vezérli, ezért a szülőknek nem szabad vádolniuk vagy büntetniük a gyermeket.

Azokat a gyermekeket, akiket kíváncsiságuk miatt megaláznak, erőszaknak tesznek ki, vagy megbüntetnek, tönkreteszik. Az ilyen viselkedés következményei későbbi életkorban jelentkeznek. A felnőttkori szexuális problémák és depresszió általában a 3-5 éves kor közötti negatív élményekre vezethetők vissza.

Ez az az időszak is, amikor a gyermek kapcsolatokat épít ki a barátaival. Előfordulhat némi agresszív viselkedés, de ez könnyen feloldható játékokkal vagy játékszerekkel. Természetesen fontos a szülők útmutatása. Javasoljuk, hogy keressenek pedagógiai segítséget, ha speciális segítségre van szükségük.

A szülőknek nem szabad erőszakkal fegyelmezniük agresszív és verekedő gyermekeiket. Ez csak növeli az erőszakra való hajlamukat a későbbi életükben. Ha ezt az időszakot óvatosan és pozitívan közelítik meg, a gyermek nagy valószínűséggel tisztelettudó és felelősségteljes egyéniséggé fog felnőni.”

Talán rájött, hogy minden egyes szakaszban új viselkedés jelenik meg a gyermekben, és a környezeti (azaz a családi) reakciók döntő szerepet játszanak a fejlődésük alakításában. Minden új viselkedés és az azt követő szülői reakciók továbbfejlesztik a gyermek személyiségét.

4. szakasz: Iparosság vs. alsóbbrendűség (5-12 év)

A 4. szakaszban a gyermekek elérik az iskoláskort (5-12 év). Ezt nevezik látens időszaknak. Ez az a szakasz, amikor a gyermekek szociális kapcsolatokat alakítanak ki, és növelik termelékenységüket és tanulásukat.

A gyermekek megtanulják, hogyan fejezzék be egyedül a feladatokat, hogyan kérjenek segítséget, ha szükségük van rá, és hogyan segítsenek másoknak. Emellett ebben az időszakban a gyermekek kiválasztják a példaképeiket.

Ez az a szakasz, amikor a gyermekek élvezik, hogy van egyfajta teljesítményérzetük. Azok a gyerekek, akik ezt a szakaszt sikeresen teljesítik, elégedettek önmagukkal, kompetensnek érzik magukat, és nem alakul ki bennük kisebbrendűségi komplexus. Másrészről viszont azok a gyerekek, akik ebben az időszakban kudarcot élnek át, elkezdhetnek kételkedni a képességeikben.

Noha az oktatás és az iskoláztatás nagyon fontos, nem szabad elfelejteni, hogy a nevelés a családban kezdődik.

A gyermek még nem fedezte fel teljes tanulási potenciálját, vagy tanulási zavarai vannak, figyelemhiányos hiperaktivitási zavarral (ADHD) küzd, vagy akár tehetséges is lehet (a tehetséges gyerekek a normál tantervben megbukhatnak). A szülők mindezekben a kérdésekben támogathatják gyermekeiket, ha idejekorán felismerik a problémát. Ezért a családoknak érdemes szakértőkkel konzultálniuk.

5. szakasz: Identitás vs. szerepzavar (12-20 év)

A kamaszkor (12-20 év) az egyik legkeményebb szakasz lehet, mivel az érzelmi és fizikai változások gyorsan zajlanak.

Ez alatt az egyén arra vágyik, hogy megtalálja saját identitását. Keresik és megkérdőjelezik szokásaikat, életszemléletüket, hiedelmeiket és gondolataikat. A viselkedési zavarok felszínre kerülhetnek ezekben az években, de idővel ezek a viselkedések végül csökkennek vagy eltűnnek.

A saját identitásuk megértésére törekvő fiatalok számos társadalmi csoporthoz csatlakozhatnak, például politikai vagy társadalmi felelősségvállalási csoportokhoz. Ez az az időszak is, amikor a serdülők túlzottan törődnek a fizikai megjelenésükkel.

E szakasz vége felé a serdülőkben megjelenik a vágy, hogy a saját lábukra álljanak, és szorongást éreznek a jövőt illetően, és gondolataik támadnak az otthon és a szüleik elhagyására.

Ez egy fontos időszak az egyén számára, hogy megismerje önmagát és alakítsa a jövőjét. Ha az előző szakaszokban bármilyen negatívumot tapasztal, a serdülő alkohol- és nikotinfüggőségnek, pitiáner bűncselekményeknek és hasonló negatív viselkedésformáknak engedhet – és ezek a viselkedések idővel állandósulhatnak.

Ha körülnézünk, láthatjuk, hogy sok dohányos az, aki fiatalon kezdett el dohányozni, és akkor sem tud leszokni, ha akar. Ezért ez a szakasz kulcsfontosságú a szülők számára, hogy segítsék gyermekeiket abban, hogy megtanuljanak megbirkózni a problémákkal.

6. szakasz: Intimitás vs. elszigeteltség (20-30 év)

A fiatal felnőttkor szakasza (20-30 év) hosszú időszakot ölel fel. A fiatal felnőtteknek szocializálódniuk kell, intim kapcsolatokat kell kialakítaniuk, elsőbbséget kell adniuk és felelősséget kell vállalniuk a munkahelyen, a családban, a szexuális kapcsolatokban és a társadalomban.

A másokkal való együttélés és az erős kapcsolatok megtanulása a legfontosabb célok ebben az időszakban, nem pedig a különböző eszmék megismerése és az új emberekkel való találkozás.

Az emberek számára fontos, hogy ebben a szakaszban körültekintően válasszák meg a kapcsolataikat, hogy csökkentsék a magányt, a szorongást és a negatív hatásokat.

Erik Erikson pszichoszociális fejlődés elmélete szerint a hatodik fejlődési szakasz lezárásának legegészségesebb módja a társra találás, az önbizalom fejlesztése és a társadalomhoz való hozzájárulás.

7. szakasz: Generativitás vs. stagnálás (30-60 év)

A középső felnőttkori szakasz (30-60 év) egy átmeneti időszak, amelyben az emberek továbbra is produktívak, de arra is törekszenek, hogy tudásukat és befolyásukat átadják az utánuk következő generációnak.

Az emberek a mindennapi rutinjaikban is kezdik kényelmesnek érezni magukat, ezért lépéseket tesznek a stagnálás ellen.

Ha a hatodik szakaszban a szexualitás, a mentális egészség és a szocializációs szükségletek nem teljesülnek, az a hetedik szakaszban érzelmi hatást gyakorolhat a kapcsolatokra. Ez a hatás csökkenti a személy termelékenységét és kreativitását.

8. szakasz: Én-integritás vs. kétségbeesés (60+ év)

A pszichoszociális fejlődés nyolcadik és egyben utolsó szakasza, amelyet érettségnek is neveznek (60+ év), konfliktust teremt a béke és a megbánás között.

Aki hisz az önmegvalósításban és a teljesség érzésével rendelkezik, az nem fogja megbánni a múltját, és az előző szakaszokat egészségesen teljesítette. Akik nyugtalanok, azok a depresszióban szenvedő emberek, akik továbbra is bánni fogják, amit a múltban tettek.

Ez időszak egyik jellegzetes vonása a lelkiismereti kötelességek teljesítésére tett kísérlet. Az egyén például elkezdhet összpontosítani (vagy még inkább összpontosítani) az imádatra vagy a vallásra, vagy arra a vágyra, hogy hagyjon valamit a következő generációra.

Erik Erikson tényalapú elmélete pontos példákat tartalmaz az egyén életére. Fontos, hogy mindig szem előtt tartsuk, hogy az egyes szakaszok összefüggnek egymással, és hogy az egyes emberek fejlődése a csecsemőkorban kezdődik.