A modern postát nemzeti és privatizált szolgáltatások szervezik, amelyek nemzetközi szabályozások, szervezetek és nemzetközi megállapodások révén kölcsönösen kapcsolódnak egymáshoz. Papírleveleket és csomagokat viszonylag könnyen és olcsón lehet küldeni a világ szinte bármelyik országába. Az internetnek köszönhetően a levélszerű üzenetek küldése szinte azonnali, és sok esetben és helyzetben a levelezők az e-mailt használják ott, ahol korábban levelet használtak volna. Az amerikai postaszolgálaton keresztül küldött papírpostai küldemények mennyisége több mint 15%-kal csökkent azóta, hogy 2006-ban elérte az évi 213 milliárd darabos csúcsot.
SzervezetSzerkesztés
Egyes országok jogi monopólium nélküli részvénytársaságokként szervezték meg postai szolgáltatásaikat.
A világ önigazgatású államainak egyes nemzeti postarendszereit alkotó világméretű postarendszert az Egyetemes Postaegyesület koordinálja, amely többek között meghatározza a nemzetközi postai díjakat, meghatározza a bélyegek szabványait és működteti a nemzetközi válaszutalványok rendszerét.
A legtöbb országban a műveletek automatizálásának megkönnyítése érdekében kódrendszert hoztak létre (az Egyesült Államokban ZIP-kódként, az Egyesült Királyságban és Ausztráliában postai kódként, a legtöbb más országban pedig postai kódként emlegetik). Ez magában foglalja azt is, hogy a levél vagy a postázott tárgy címzéssel kapcsolatos részén további jeleket helyeznek el, amit “vonalkódolásnak” neveznek. A kézbesítésre szánt postai küldemények vonalkódolását általában vagy függőleges sávok sorozatával fejezik ki, amit általában POSTNET kódolásnak neveznek, vagy kétdimenziós vonalkódként pontokból álló blokkokkal. A “pontokból álló blokk” módszer lehetővé teszi a postaköltség megfizetésének igazolását, a kézbesítéshez szükséges pontos útvonalterv és egyéb jellemzők kódolását.
A közönséges postai szolgáltatást a 20. században a gyorsabb kézbesítés érdekében repülőgépek használatával fejlesztették. A világ első menetrend szerinti légiposta-járatára az Egyesült Királyságban 1911. szeptember 9-én került sor London külvárosa, Hendon és a berkshire-i Windsor között. A légiposta egyes módszerei azonban hatástalannak bizonyultak, többek között az Egyesült Államok postaszolgálatának kísérlete a rakétapostával.
A feladónak a tényleges kézbesítés visszaigazolása érdekében átvételi elismervény-szolgáltatásokat tettek elérhetővé.
FizetésSzerkesztés
Világszerte a postai előfizetés leggyakoribb módja a borítékra postázás előtt felragasztható öntapadós bélyeg megvásárlása; sokkal kevésbé elterjedt módszer a postai előre fizetett boríték használata. A frankírozás egy olyan módszer, amellyel a postai előre fizetett borítékokat licenc alapján, egy speciális gép segítségével lehet előállítani. Nagy postai programmal rendelkező vállalatok, például bankok és direkt postai cégek használják.
1998-ban az amerikai posta engedélyezte egy olyan biztonságos rendszer első tesztjeit, amely az interneten keresztül küldött, PC nyomtatón kinyomtatható digitális frankkókat, így nem volt szükség külön frankológép engedélyezésére, és a kisebb postai programmal rendelkező vállalatok is élhettek ezzel a lehetőséggel; ezt később kiterjesztették a személyre szabott postai küldemények használatának tesztelésére. Az amerikai posta által 2003-ban nyújtott szolgáltatás lehetővé teszi a frankok kinyomtatását speciális öntapadós címkékre.
2004-ben az Egyesült Királyságban a Royal Mail bevezette SmartStamp internetalapú rendszerét, amely lehetővé teszi a nyomtatást közönséges öntapadós címkékre vagy borítékokra. Hasonló rendszereket fontolgatnak a postai adminisztrációk világszerte.
Amikor az előre fizetett borítékot vagy csomagot a postai szolgálat ügynöke átveszi a postán, az ügynök rendszerint törléssel jelzi, hogy az már nem érvényes az előre fizetett postaköltségre. Kivételt képeznek azok az esetek, amikor az ügynök elfelejti vagy elmulasztja a postai küldeményt lepecsételni, az előre lepecsételt és így lepecsételt bélyegek esetében, valamint a legtöbb esetben az adagolt postai küldemények esetében. (Az USPS által engedélyezett és a Zazzle és más cégek által gyártott “személyre szabott bélyegek” valójában egyfajta mérőcímke, így azokat nem kell bélyegezni.)
Adatvédelem és cenzúraSzerkesztés
Az iratokat a címzetteken kívül általában senki más nem olvashatja; az Amerikai Egyesült Államokban például szövetségi törvényt sért, ha a címzett és a kormányzaton kívül bárki más felbontja a leveleket. Vannak azonban kivételek: a vezetők gyakran titkárnőket vagy asszisztenseket bíznak meg a leveleik kezelésével; a képeslapokat pedig nem kell felbontani, és bárki elolvashatja őket. A borítékban található levelek esetében egyes joghatóságokban vannak olyan jogi rendelkezések, amelyek lehetővé teszik a feladó és a címzett személyazonosságának rögzítését.
A levelezés magánéletét Mexikó, Kolumbia és Brazília alkotmánya garantálja, és utal rá az Emberi Jogok Európai Egyezménye és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata is. A magánszemélyek levelezésében lévő tartalom ellenőrzése cenzúra, és a polgári jogok társadalmi, politikai és jogi aspektusait érinti. A nemzetközi postai küldeményeket és csomagokat vámellenőrzésnek vetik alá, a leveleket és csomagokat gyakran átvizsgálják, és tartalmukat néha kiszerkesztik (vagy akár be is szerkesztik).
Az évezredek során előfordult, hogy a kormányok felbontották és lemásolták vagy lefényképezték a magánposták tartalmát. Az adott joghatóság törvényeitől függően a rendőrség vagy más hatóságok nyíltan vagy burkoltan felnyithatják a levelezést, vagy más módszerrel megállapíthatják a tartalmát, bizonyos esetekben egy feltételezett bűnügyi összeesküvéssel kapcsolatban, bár a fekete kamarák (nagyrészt a múltban, bár úgy tűnik, ma is van némi folytatása a használatuknak) extralegálisan nyitják fel.
A postai szolgálatnak engedélyezhető a levelek felnyitása, ha sem a címzett, sem a feladó nem található, hogy megpróbálják felkutatni egyiküket sem. A postai szolgálat is felbonthatja a levelet, hogy ellenőrizze, ha az olyan anyagokat tartalmaz, amelyek szállítása veszélyes vagy a helyi törvényekbe ütközik.
Míg a legtöbb esetben a levélcenzúra kivételes, az aktív bevetésen lévő katonáknak küldött és tőlük érkező katonai levelek gyakran megfigyelés alatt állnak. Aktív harcokban a cenzúra különösen szigorú lehet a taktikai titkok elrejtése, a rossz hírek okozta rossz morál csökkenésének megakadályozása stb. érdekében.
Az elektronikus levelezés térhódításaSzerkesztés
A modern alternatívák, mint a távíró, a telefon, a telex, a telefax és az e-mail, számos alkalmazásban csökkentették a papírposta vonzerejét. Ezeknek a modern alternatíváknak van néhány előnyük: gyorsaságuk mellett biztonságosabbak lehetnek, például azért, mert a nagyközönség nem tudja a borítékból megtudni a feladó vagy a címzett címét, és időnként előfordulhat, hogy a hagyományos postai küldemények nem érkeznek meg, például a postaládák vandalizmusa, barátságtalan háziállatok és kedvezőtlen időjárási körülmények miatt. A postai kézbesítők az észlelt veszélyek vagy kellemetlenségek miatt hivatalosan vagy más módon megtagadhatják a postai küldemények kézbesítését egy adott címre (például ha nincs szabad út az ajtóhoz vagy a postaládához). Másrészt a hagyományos postai küldeményekkel elkerülhető a számítógép meghibásodásának és a rosszindulatú szoftvereknek a lehetősége, és a címzettnek nem kell kinyomtatnia, ha papíralapú másolatot szeretne kapni, bár a digitális másolat elkészítéséhez szkennelésre van szükség.
A fizikai postát még mindig széles körben használják az üzleti és személyes kommunikációban olyan okokból, mint az aláírásra vonatkozó jogi követelmények, az etikett követelményei és a kis fizikai tárgyak mellékelésének követelménye.
Az e-mail megjelenése óta, amely szinte mindig sokkal gyorsabb, a postai rendszerre az internetes szlengben a “csigaposta” retronimával hivatkoznak. Alkalmanként a “fehér posta” vagy a “papírháló” kifejezést is használták a postai levelek semleges megnevezésére.
Főleg a 20. században a hibrid postával való kísérletezés az elektronikus és a papír alapú kézbesítést kombinálta. Az elektronikus mechanizmusok közé tartozik a távirat, a telex, a telefax (fax), az e-mail és a rövid üzenetküldés (SMS). Voltak olyan módszerek, amelyek kombinálták a postai küldeményeket és néhány ilyen újabb módszert, például az ideiglenes e-maileket, amelyek a telefaxos továbbítást kombinálják az éjszakai kézbesítéssel. Ezek a járművek általában mechanikus vagy elektromechanikus szabványosított írást (gépírást) használnak, ami egyrészt hatékonyabbá teszi a kommunikációt, másrészt lehetetlenné teszi a hagyományos levelezésben hagyományosan meglévő jellegzetességeket és gyakorlatokat, például a kalligráfiát.
Ezt a korszakot kétségtelenül főként a mechanikus írás uralja, a szabványos billentyűzetekből legfeljebb fél tucat szabványos tipográfiai betűtípus általános használata mellett. A gépelt vagy számítógéppel nyomtatott levelek fokozott használata a személyes kommunikációban és az e-mail megjelenése azonban újból felkeltette az érdeklődést a kalligráfia iránt, mivel a levél egyre inkább “különleges eseménnyé” vált. Jóval az e-mail és a számítógépen nyomtatott levelek előtt azonban a díszített borítékok, gumibélyegek és művészbélyegek a levélművészet közegének részét képezték.
A 2000-es években (évtizedben) az eBay és más online aukciós oldalak és online áruházak megjelenésével a postai szolgáltatások az iparosodott nemzetekben jelentősen átálltak a tárgyküldésre. Ezt a rendszer használatának fellendüléseként értékelték, miután az e-mail elérhetősége miatt csökkent a papírpostai küldemények mennyisége.
Az online postahivatalok azért jelentek meg, hogy a címzettek számára lehetőséget biztosítsanak a hagyományos levelezési postai küldemények szkennelt elektronikus formában történő fogadására.
GyűjtésSzerkesztés
A postabélyegek is egy sajátos gyűjtési forma tárgyát képezik. A bélyeggyűjtés igen népszerű hobbi volt. Bizonyos esetekben, amikor a kereslet jelentősen meghaladja a kínálatot, kereskedelmi értékük ezen a sajátos piacon még a használat után is óriási mértékben meghaladhatja a névértéket. Néhány posta számára jelentős bevételi forrást jelent a bélyegek eladása olyan gyűjtőknek, akik soha nem fogják használni azokat; például Tokelau, Dél-Georgia & Déli Szendvics-szigetek, Tristan da Cunha, Niuafo´ou és sok más bélyegek. A bélyeggyűjtést általában filatéliának nevezik, bár szigorúan véve ez utóbbi kifejezés a bélyegek tanulmányozására utal.
A gyűjtés másik formája a képeslapokra vonatkozik, amelyek egyetlen robusztus papírlapra írt dokumentumok, általában fényképes képekkel vagy művészi rajzokkal díszítve az egyik oldalon, a másik oldal kis részén pedig rövid üzenetekkel, amelyek a címzésnek is helyet adtak. A szigorú filatéliai használatban a levelezőlapot meg kell különböztetni a postai levelezőlapoktól, amelyeken előre nyomtatott postaköltség van. Az a tény, hogy ezt a közlést a címzetteken kívül más is láthatja, gyakran okozza, hogy az üzeneteket zsargonban írják.
A leveleket gyakran tanulmányozzák az irodalom példájaként, és egy-egy híres személy esetében az életrajzban is. A Biblia Újszövetségének egy részét Pál apostolnak a Római Birodalom különböző részein élő keresztény gyülekezetekhez írt levelei alkotják. A híres levelek listáját lásd alább.
Az episztolának nevezett írásmód két vagy több szereplő közötti levelezés formájában mesél el egy fiktív történetet.
Egy lakatlan szigeten való partra vetődés utáni rögtönzött levelezési módszer az üzenet a palackban.
DeregulációSzerkesztés
Néhány ország, köztük Svédország (1993. január 1.), Új-Zéland (1998 és 2003), Németország (2005 és 2007), Argentína és Chile megnyitotta a postai szolgáltatások piacát az új belépők előtt. Az Új-Zélandi Posta Limited esetében ez magában foglalta (2003-tól) azt a jogot, hogy az Egyetemes Postaegyesület egyetlen új-zélandi postai adminisztrációs tagjává váljon, így megszűnt az Új-Zéland nevet viselő bélyegekre vonatkozó monopóliuma.