Az életminőség mindannyiunk számára rendkívül fontos. Azoknak a millióknak azonban, akiket agytörzsi sérülések érnek, a boldogságuk gyakran vitatott. A legújabb pozitív eredmények szerint azonban a “locked-in-szindrómás” betegek azt mondják, hogy boldogok, és a boldogtalannak mondott betegek által említett tényezők közül sok javítható, így megváltoztatható az a felfogás, hogy ezek a betegek már nem élvezhetik az életminőséget, és eutanázia vagy asszisztált öngyilkosság jelöltjei.
A locked-in szindróma olyan állapotot ír le, amelyben a személy teljes tudatánál van, de nem képes mozogni vagy kommunikálni, kivéve a szemmozgást vagy a pislogást. A szindrómát agytörzsi sérülés okozza, és az érintettek akár évtizedekig is életben maradhatnak.
Az agytörzsi sérülés egy nagyon végzetes egészségügyi állapot, amely megváltoztathatja az ember memóriáját, megbéníthatja vagy megváltoztathatja a személyiségét. Az agytörzsi sérülés miatt szükséges kezelés nagyon költséges, és az érzelmi és pszichológiai problémákkal együtt komoly, élethosszig tartó nehézségeket okoz az érintett személy családjának. Ez minden bizonnyal tragikussá teszi az életet, és ezért az az áldozat, aki egy másik személy gondatlansága miatt szenvedett agytörzsi sérülést, jogosult pénzbeli kártérítésre.
Az agytörzsi sérülés kezelése nagyon nehéz. Az agytörzs nagyon érzékeny a sérülésre, mivel a nyakunk hátsó részén található. Becslések szerint évente közel kétmillió agytörzsi sérülés történik, és nagyon kevés esetben gyógyulnak ki a sérülésből.
Az agytörzs sérülése maradandó károsodáshoz vezethet, mivel az agytörzs szabályozza testünk szinte minden napi tevékenységét. Az agytörzs sérülése miatt olyan alapvető testfunkciók, mint a légzés és a szívverés megzavarodhatnak. Az agytörzs sérülése tehát nagyon súlyos egészségügyi probléma. Az agy bármilyen károsodása közvetlenül összefügghet az agytörzs sérülésével, ezért a tünetek is hasonlóak. Az agytörzs sérülésének gyakori okai a trauma vagy az agy duzzanata. Amikor az agy valamilyen okból megduzzad, ez az agytörzs összenyomásához vezet, amely ezután megsérül.
Robert Costanza ökológiai közgazdász megjegyzései:
“Bár az életminőség már régóta kifejezett vagy hallgatólagos politikai cél, a megfelelő meghatározás és mérés eddig nehezen volt elérhető. A különféle tudományágak és skálák különböző “objektív” és “szubjektív” mutatói, valamint a szubjektív jóllét felméréseivel és a boldogság pszichológiájával kapcsolatos legújabb munkák újjáélesztették az érdeklődést.”
A kórtörténetükről, érzelmi állapotukról és az élet végével kapcsolatos kérdésekkel kapcsolatos nézeteikről megkérdezett betegek 72%-a mondta, hogy összességében boldog.
Azoknál, akik boldogtalannak vallották magukat, a depresszió, az öngyilkossági gondolatok, valamint az a vágy, hogy szükség esetén ne élesszék újra, vagy ne kívánják az eutanáziát, volt a leggyakoribb.
A megkérdezettek több mint 50%-a elismerte, hogy a közösségbe való visszailleszkedés és a normális életvitel terén súlyos korlátozások vannak, és csak minden ötödik beteg volt képes részt venni az általa fontosnak tartott mindennapi tevékenységekben.
Hét százalékuk azt mondta, hogy az eutanáziát választaná, ha lehetősége lenne rá.
A tanulmány szerzői megállapítják:
“Adataink azt mutatják, hogy függetlenül a betegek fizikai pusztulásától és mentális szorongásától az állapot akut fázisában, az optimális életfenntartó gondozás és a revalidáció hosszú távon jelentős előnyökkel járhat. Azt javasoljuk, hogy a nemrégiben megbetegedett betegeket tájékoztatni kellene arról, hogy megfelelő ellátás mellett jelentős esélyük van arra, hogy visszanyerjék boldog életüket. Véleményünk szerint az élet megrövidítésére irányuló kérelmek … csak akkor érvényesek, ha a betegeknek esélyt adtak arra, hogy elérjék a szubjektív jóllét stabil állapotát.”
Írta: Sy Kraft, B.A.