A vudu egy animista vallás, amely a Loas (istenek) és az ősök kultuszát szenteli – az ősök kultusza a vallási hiedelmek és rítusok rendszerét alkotja, amelyet elsősorban a társadalmi rendszer, valamint a család függőségének megerősítésére használnak – és egyúttal, vudu szellemek, őrzők, istenségek vagy természeti erők. A voodoo Afrikából származik, konkrétan a Fon, Yoruba és Ewe törzseknél. Földrajzilag ezek az etnikai csoportok Ghána, Togo, Benin és Nigéria területén találhatók. A voodoo több mint vallás vagy halálkultusz, a haiti nép számára az afrikai hagyományok szimbolizálásán keresztül a mindennapi életben is fontos szerepet játszik. A voodoo messze nem egységes kultusz, hanem régiónként eltérő módon fejlődött.
A vudu több mint a különböző afrikai hiedelmek szintézise, mert jelentős kereszténységi hatásokat is magába foglal. A voodoo szó a Beninben beszélt Fon nyelvből származik, jelentése “egyfajta hatalom, amely titokzatos és ugyanakkor félelmetes”. A vudu a haiti élet minden területén jelen van, és jelentős hatással van minden egyes emberre és természeti elemre. A vudu panteon számos Loából áll, amelyek általában egy-egy katolikus szenthez kapcsolódnak. E Loák létezése ellenére a voodoo alapvetően monoteista; felfogásuk szerint a Loák nem több és nem kevesebb, mint közvetítők Isten és az emberek között.
A vudu kultusz az Újvilágban az afrikai rabszolga-kereskedelemmel jelent meg, amely Haitin kezdődött az 1700-as években. A rabszolgák magukkal hozták ezeket az afrikai hagyományokat. Ennek a kultusznak néhány változata Brazíliában és az Antigua-szigeteken is létezik. A vudu különböző etnikai hiedelmek keveredését foglalja magában, és gyorsan a kulturális kohézió fontos elemévé vált a különböző kultúrákból érkező és különböző nyelveket használó rabszolgák számára.
A voodoo hagyománya szerint az emberek nagyon rituális módon lépnek kapcsolatba a Loákkal. A Loák szeszélyesek, és csak akkor segítenek, ha az ember helyesen lép kapcsolatba velük különböző rituálék kidolgozásával (aszerint, hogy melyik Loával kíván kapcsolatba lépni). A voodoo szertartás az oúfóban (voodoo templom) zajlik, és ezt a rituálét egy hougan (pap) vagy egy mambo (papnő) kell, hogy elvégezze. A vudu hívei a betegségeket és a haláleseteket a feldühödött ősök haragjának tulajdonítják – ezért tulajdonítanak nagy jelentőséget a rituálénak és a megbékítési szertartásnak. A vudu szertartás számos elemet tartalmaz, többek között zenét, táncot, ételáldozatot, dobolást és állatáldozatot.
A rituális Rada, amelyet a beavatási rítusban használnak, magában foglalja az Afrikából érkezett “Jó Loákat”, akik az elveszett misztikus világot képviselik. A vudu szertartáson belül a Rada Loákat szolgálják fel elsőként; ők képviselik a szokások és a hagyományok őrzőit. A Rada Loák fontos szerepet játszanak a különböző gyógyítási folyamatok során, és legfőbb jellemzőjük, hogy minden cselekedetük a jóra irányul. Ezzel szemben a Petro rituáléban a “Bad Loas” szerepel, amely Haitiről származik. A Petro Loasokat a mágia mestereinek tekintik. Ők egyfajta könyörtelen erőt testesítenek meg. Ahogy Alfred Métraux etnológus leírja, “a Petro szó óhatatlanul a kérlelhetetlen erő, a durvaság, sőt a kegyetlenség képzeteit idézi fel” (1972).
A Rada és a Petro rituálék védekező és támadó mágiát egyaránt alkalmaznak, és segíthetnek igazságot szolgáltatni annak, akit igazságtalanság ért. A Petro rituáléban megjelenő megszállási rituálé a szellemek vagy ősök emberekkel való összekapcsolásának legfontosabb módját képezi. A megszállási krízis akkor jelenik meg, amikor a voodoo-gyakorló házassági helyzetbe kerül egy Loával, és annak “lovává” válik. A megszállt személy amnéziában szenved, amit azzal magyaráznak, hogy senki sem lehet egyszerre isten és ember. Ez a megszállási válság általában a Manger-Loa nevű szertartás során jelenik meg, és a vudu szertartás fő eseményét képezi.
A vudu világfelfogás magában foglalja az élet és a halál közötti folytonosságba vetett hitet. A vuduban a halált az egész társadalom megújulásának tekintik, ha a különböző halotti rituálékat és a temetési szertartásokat jól végzik. Emellett jelentős jelentőséget tulajdonítanak a halott személyeknek és a sír rendszeres karbantartásának. Így a vudu kultusznak sikerül elérnie az élők és a holtak világa közötti megbékélést.