Bevezetés
A közösségi médiát úgy írják le, mint az online kommunikációs csatornák gyűjteményét, amely a közösségi alapú bevitelre, interakcióra, tartalommegosztásra és együttműködésre szolgál. Az általánosan ismert kommunikációs weboldalak közül néhány a Facebook, a Twitter, az Instagram és a Pinterest. Ezeken a weboldalakon az emberek megoszthatják emlékeiket, újra kapcsolatba léphetnek barátaikkal, eseményeket tervezhetnek, és szinte azonnal kommunikálhatnak.
Ez a luxus kezdetben szigorúan számítógépeken keresztül volt elérhető. Az elmúlt tíz év nagy technológiai fejlődésével azonban az embereknek lehetőségük nyílt egy “okostelefon” megvásárlására, amely szinte mindenhez hozzáférhet, amihez egy számítógép is, miközben mobiltelefonként is működik. Kezdetben ezek a telefonok nem fogytak jól, amikor a nagyközönség számára elérhetővé váltak. Ez azonban gyorsan megváltozott, mivel ezek a telefonok nagyon könnyen kezelhetővé váltak, és az emberek kezdték felismerni az okostelefon birtoklásának előnyeit a hagyományos mobiltelefonokkal szemben. Ahogy az okostelefonok népszerűsége növekedni kezdett, a közösségi média is alkalmazkodni kezdett a mobiltelefonon való működéshez az okostelefonon hatékonyabban futtatható alkalmazások segítségével. Napjainkban az Egyesült Államokban valamivel több mint 322 millió ember él, akiknek 64%-a rendelkezik okostelefonnal. Ez azt jelenti, hogy körülbelül 206 millió embernek van hozzáférése a közösségi médiához, bárhol és bármikor. Ráadásul az emberek jelentős része még mindig számítógépen keresztül fér hozzá ezekhez a weboldalakhoz. Becslések szerint az Egyesült Államok 73%-a fér hozzá a közösségi médiához valamilyen formában, és ez a szám évről évre nő. Tehát a közösségi média folyamatosan növekvő használata és az a tény, hogy nem is olyan régóta létezik, a közösségi média számos problémát vet fel az emberek valós életben folytatott interakcióival kapcsolatban.
A személyes interakciók csökkenő mennyisége
Először is, a közösségi média miatt kevesebb interakciót folytatunk azokkal az emberekkel, akikkel kapcsolatba kerülnek. Az emberek többsége bármikor hozzáférhet a közösségi médiához az okostelefonján keresztül, így ez csak tovább romlik, ahogy egyre több ember kezd okostelefonokat beszerezni. Amióta a közösségi média egyre elterjedtebbé vált, az emberek hajlamosak arra, hogy inkább online akarnak kapcsolatba lépni az emberekkel, mint személyesen, mert egyszerűbbé tette a folyamatot. Az egyszerűbb folyamat lehetővé teszi, hogy a dolgokat könnyebben és hatékonyabban lehessen elvégezni, ami több embert vonz, hogy kipróbálják. Bár ez pozitív változásnak tekinthető, ez azt eredményezte, hogy az emberek antiszociálisabbak lettek, mint valaha, bármennyire is ellenkezőleg hangzik. A Facebook nem volt a jelenlegi generáción kívüli entitás, és ez egy kis kultúrsokkot okozott. Tanulmányok kimutatták, hogy az embereket kevésbé érdekli az interakció más emberekkel, mind a hasonló korosztályúakkal, mind a más korosztályúakkal. A világ egy olyan társadalommá változott, amely önelégülten ül a számítógép képernyője mögött. A közösségi média ennek az önelégültségnek az egyik fő oka. Ugyanezek a tanulmányok kimutatták, hogy egyre gyakoribbá válnak a teljesen online kialakuló kapcsolatok. Egy 2002-ben készült tanulmányban 1501 fiatalt kérdeztek meg az online kialakított kapcsolataikról. E tizenévesek két százaléka vallotta be, hogy olyan valakivel volt romantikus kapcsolata – pusztán online -, akivel személyesen soha nem találkozott. 2002 talán nagyon réginek hangzik, különösen egy olyan dolog esetében, ami az internetet érinti, de ez csak azt mutatja, hogy ez a probléma már jelentős ideje fennáll. Ez sokat elmond arról a kapcsolatról, amelyet a fiatalabb generációk ebben az országban egymással kialakítanak. Ez a bizonyos tanulmány azt mutatja, hogy az emberek hajlamosak nem felfogni a szóban forgó problémát, és azt, hogy a szemtől-szembe kommunikáció hiánya milyen hatással lehet egymásra.
A szemtől-szembeni interakciók minőségének csökkenése
A szemtől-szembeni interakciók száma nem az egyetlen dolog, ami negatív hatással van. Ezeknek a csökkenő interakcióknak a minősége is szenved. Az emberek már nem folytatnak ilyen bensőséges beszélgetéseket és személyes interakciókat egymással. Az emberek ehelyett az internethez fordultak, hogy elvegyék azt az idegességet, amit egyesek tapasztalhatnak, amikor megpróbálnak kapcsolatot kezdeni egy másik személlyel. A közösségi média az egyik mozgatórugója ezeknek a változásoknak. Ezek az oldalak azt szeretnék, hogy az emberek minél gyakrabban használják őket. Amikor látják, hogy több forgalmat kaphatnak azoktól az emberektől, akik interakcióba lépnek az online erőforrásukkal, megragadják a lehetőséget, hogy kihasználják a helyzetet. Ezek az oldalak mindegyike a reklámbevételeket használja a nyereség nagy részének megtermeléséhez, és így a nagyobb forgalom nagyobb nettó pénznyereséget jelent. Bár ezeknek a cégeknek a pénz az elsődleges szempont, az emberek soha nem erre koncentrálnak, amikor igénybe veszik a szolgáltatásaikat. Az egyetlen dolog, ami látszólag történik, az az, hogy a lakosság hozzászokik a hírek, pletykák és a média más formáinak azonnali és állandó forrásaihoz, amelyek egy pillanat alatt a rendelkezésünkre állnak. Susan Tardanico felvet egy érdekes gondolatot, miszerint az embereknek szükségük van egy “új golfpályára”. Ez alatt azt érti, hogy az embereknek egy új helyre van szükségük az üzleti életben a személyes kommunikáció lebonyolításához. Régebben az üzletet egy golfpályán lehetett megbeszélni, ez azonban mára már sokkal kevésbé praktikus, mint egy online médium használata. Azt állítja, hogy az online közösségi média új forrásai elkezdték tönkretenni ezeket az üzleti kapcsolatokat is. Az embereknek arra kell összpontosítaniuk, hogy több személyes kapcsolatot alakítsanak ki, ami a jövőben bizalomteljesebb és nyitottabb kapcsolatokhoz vezet.”
A kapcsolatok számának csökkenése
A közösségi média beáramlása nemcsak az interakciók minőségét csökkentette, hanem drasztikusan megváltoztatta az emberek személyes kapcsolatainak számát is. Egy olyan tendencia figyelhető meg, hogy az embereknek nincs kedvük személyesen beszélgetni egymással. A legfrissebb generáció 2050-re a munkaerő ötven százalékát fogja kitenni, és túlnyomó többségük inkább azonnali üzenetküldő vagy e-mail szolgáltatásokon keresztül intézné a munkahelyi ügyeket, mint személyesen. Ez komoly problémákhoz fog vezetni. Bebizonyosodott, hogy a kommunikáció 93 százaléka nonverbális, és ezen jelzések nélkül, amelyeket az emberek arra használnak, hogy megfejtsék a személyesen kapott üzeneteket, az emberek nem lesznek képesek megfelelően megérteni, hogy a másik személy valójában mit akar mondani nekik. Ez nem csak a munkahelyi kapcsolatokban vezet problémákhoz, hanem ahhoz is, hogy az embereknek a saját családjukban is problémáik lesznek. Egyes szakértők azt állítják, hogy a családok gyakran inkább SMS-eznek, mint beszélgetnek.
A gyermekek online kommunikációjának használata nyilvánvalóan drasztikusan megnőtt az elmúlt években. Ez azt eredményezte, hogy kevesebb kapcsolatuk lesz az életben. Ezek az online interakciók káros hatással vannak az érzelmi egészségükre, ami visszafordíthatatlannak tűnik. Azok a gyerekek, akik online kezdik megtanulni, hogyan kell egymással interakcióba lépni, mindig le vannak maradva, amikor az emberekkel való mély érzelmi kapcsolatokról van szó, és ennek eredményeképpen hajlamosak arra, hogy nehezen találjanak barátokat, és ne tartsák meg őket hosszú időn keresztül. Az elmúlt évek tanulmányai kimutatták, hogy a szociális készségek hiánya csak egy ördögi körbe torkollik, amelynek végén a gyerekek folyamatosan lemaradnak a társaiktól, amikor a korosztályukban a többi gyerek közel sem használja annyira a közösségi médiát és általában az internetet, mint ők. Úgy tűnik, hogy az ezekben a tanulmányokban szereplő gyerekek nehezen tudnak annyi érzelmet kapcsolni a személyes eszmecserékhez, annak ellenére, hogy képesek online beszélgetéseket folytatni. Soha nem tudnak teljesen beleélni magukat a másikba, és ez az, amiben a probléma igazán rejlik. Chandra Johnson ezt ahhoz az aktushoz hasonlítja, amikor egy gyermek a saját szemével fedezi fel a világot, szemben azzal, amikor ugyanazokat a dolgokat képeken nézi. A kettőt soha nem lehet egyenlővé tenni, akárcsak ezeket az online interakciókat a személyes találkozásokkal és az így kialakuló kapcsolatokkal szemben. Johnson azt is állítja, hogy ezek a gyerekek azt is jelezték, hogy nem képesek megfelelően kezelni a zaklatókat. Hiányzik belőlük a szükséges tapasztalat ahhoz, hogy megfelelően megbirkózzanak azzal, ami velük történik, és ennek következtében bezárkóznak ahelyett, hogy szembenéznének a problémáikkal. Az, hogy nem képesek személyesen kezelni a stresszes helyzeteket, azt eredményezte, hogy ennek a generációnak és több mint valószínű, hogy a következő generációknak is kevesebb olyan barátjuk lesz, akihez olyan közel állnak, mint a korábbi generációkhoz képest. A jövő generációi már nem tudnak olyan szintű baráti kapcsolatot fenntartani, mint amilyenre más generációk a múltban képesek voltak. Ez egy állandó téma, amely közvetlen összefüggést mutat a közösségi média használatával. A gyermekek közösségi médiahasználatának növekedése arányos növekedést mutat azzal, hogy a gyermek nem képes egészségesen működni társai között. Ha már nem tudnak működni ezekben a csoportokban, akkor nem fognak megfelelően fejlődni, és amikor végül belépnek a munkaerőpiacra, ezek a problémák csak még inkább eluralkodnak, és egyre nagyobb problémává válnak.
csökkenő nyelvtudás
Az emberek hajlamosak elfelejteni, hogy az angol nyelvet elhanyagolják az online használat során. Hajlamosak a szőnyeg alá söpörni, amikor online vannak. Az emberek maguk is használják a gyorsírást és a szavak rövidített változatait annak érdekében, hogy sokkal gyorsabban közvetítsenek egy üzenetet. Ez nem feltétlenül befolyásolja negatívan a kommunikációnkat, mert az írott nyelvet általában könnyebb megfejteni. A probléma, amibe az emberek akkor ütköznek, amikor megpróbálják integrálni ezeket a kommunikációs formákat a mindennapi nyelvhasználatba. Ez csökkenti a szociális készségeiket, amikor ilyen típusú szavakat és kifejezéseket használnak, mert nem tudják megfelelően közvetíteni azt, amit manapság kell, anélkül, hogy valamilyen köznyelvi vagy nem egy jó hírű szótárban szereplő beszédmódot használnának. Ez arra készteti az embereket, hogy a köznyelvi metaforáinkat megpróbálják beleszuszakolni a mindennapi beszélgetésekbe, és azokat a szleng kifejezéseket használják, amelyeket a közösségi média segített kifejleszteni, kialakítani és népszerűsíteni a mainstream médiában. Ez olyan társadalmat alakított ki, amely már nem működik egészségesen a társas helyzetekben. Gyakran előfordul, hogy az emberek kínosnak vagy helytelennek tűnnek ezekben a helyzetekben, és ez negatívan hat a társadalomra. Bár a technológia gyorsabb eszközt teremtett az emberek számára a kommunikációhoz, a beszéd hatékonyságának jelentős részét elvesztették, különösen személyesen. Ezt mi sem mutatja jobban, mint a közösségi médiát használó egyetemistákról készült tanulmányok. Ez olyan szélsőségesen hatott rájuk, hogy mind az összpontosításuk, mind a személyes beszélgetésekben való részvételre való képességük drasztikusan csökkent, olyannyira, hogy gyakorlatilag működésképtelenné váltak. Ez azonban természetesen nem csak az egyetemistákra korlátozódik. A közösségi média és az SMS-ek egyaránt eltávolították egymástól az embereket mind földrajzilag, mind érzelmileg. Az emberek már nem tudnak olyan módon kapcsolatba lépni másokkal, mint ahogyan azt sokan megszokták a való világban. A szakértők úgy vélik, hogy az emberek kezdik összekeverni az üzleti és a személyes kapcsolati nyelvi irányelveket, ami komoly problémákhoz vezethet a munkatársakkal. Ez a szakmaiság olyan hiányát okozza, amellyel korábban nem kellett megküzdeniük, kivéve a mai közösségi médiaplatformok feltalálásával. Az emberek kezdenek kevesebb etikettel és modorral rendelkezni, amikor olyan médiumokon keresztül érintkeznek egymással, mint például az sms, amelyek a karakterek számát meghatározott számra korlátozzák. Ez korlátozhatja azt, amit mondunk, és megszünteti azt a hangnemet, amelyet a beszélő esetleg közvetíteni próbál. Ahogy az emberek hozzászoktak ezekhez a kommunikációs módszerekhez, elkezdték integrálni ugyanazt az udvariasság és modorosság hiányát, amit az emberek az azonnali üzenetküldő szolgáltatásokon keresztül látnak. E területek szakértői szinte egyöntetűen arra a döntésre jutottak, hogy a közösségi médiát túlzottan használók kezdik elveszíteni modorukat a mindennapi életben alapvető fontosságú területeken, például a munkahelyi környezetben. Az érzelmek társadalmi szókincsének ugyanezek a korlátai még inkább észrevehetővé és uralkodóvá váltak az olyan emberekkel való interakciókban, akikhez közelebb állnak, mint például a barátok és a rokonok. Az emberek még mindig ugyanazokkal a hatásokkal küzdenek ezen a területen, bár a legfrissebb tanulmányok és rendelkezésre álló adatok szerint úgy tűnik, hogy a hátrányok súlyosbodnak, amikor kortársakkal érintkeznek. Ezek a tanulmányok arra a következtetésre jutottak, hogy az emberek akkor is “hidegnek tűnnek”, ha nem akarunk azok lenni. Ha ez ismétlődően előfordul a társas érintkezés során, például e-mailben, akkor szokássá válhat, hogy hideg vagy távolságtartó legyen, amikor szemtől szemben beszélnek ugyanezzel a személlyel.”
Ez a videó Stacey Irwin előadásáról készült. Arról beszél, hogy a közösségi média hogyan hat negatívan a kommunikációs készségeinkre a mindennapokban.
Cyberbullying a közösségi médián belül
A közösségi média másik nagy hátránya a személyes interakciók tekintetében a cyberbullying. A közösségi média az utóbbi években a cyberbullying egyik legfőbb oka. Az ismételt érzelmi zaklatásnak kitett gyerekeket nem csak online érintik. Az iskolai munkájuk és a házi feladatuk nem szerepel a prioritási listájuk élén, miután a cyberbullying áldozatává váltak. Már nem fordítanak akkora figyelmet arra, hogy mi történik, és megpróbálják elkezdeni az online jelenlétük helyreállítási folyamatát. A serdülő iskolás gyerekek formálódó elméjében bekövetkező ilyen jellegű változások oda vezethetnek, hogy nem akarnak egymással kapcsolatba lépni. Úgy gondolják, hogy ha bemennek az iskolába, és megpróbálnak barátságot kötni a társaikkal, akkor ugyanolyan megítélés alá esnek, mint online. El akarják kerülni a zaklatást, de a belső igény, hogy aktívak maradjanak a közösségi médiában, megnehezíti számukra, hogy offline maradjanak, hogy kiküszöböljék a zaklatás esélyét. Ez akkor válik problémává, ha kizárólag erre támaszkodnak örömük vagy teljesítményük forrásaként (Brown, 2013). Ez a függőség azt eredményezheti, hogy abba a körforgásba esnek, hogy csak ebből a forrásból találják meg a boldogságot, és amikor látják, hogy néhány barátjuk a való életben is elért dolgokat, az féltékenységhez vezethet. Ezek az emberek, akik a közösségi médiára hagyatkoznak, ugyanazok az emberek, akik később problémákba fognak ütközni, amikor rájönnek, hogy az általuk kifejlesztett készségek és rossz szokások nem átvihetőek a munkaerőpiacon. Ennek eredményeként soha nem kapcsolódnak be teljesen a társaik közé, és nem rendelkeznek a működéshez szükséges megfelelő kommunikációs készségekkel (Graham, 2014).
Social Media Addiction
A közösségi média mindezen negatív hatásait csak súlyosbítja a közösségi média által okozott függőség. Ez a generáció és az utánuk következő generációk a közösségi média használatának megszállottjaivá váltak. Ez egy nagyon határozott generációs szakadékot okozott azok között, akik a közösségi média használatán nőttek fel, és azok között, akik olyan korban nőttek fel, amikor ez még nem volt elérhető. Ez a függőség, amit látnak, ahol ezek a gyerekek képtelenek kivonni magukat a közösségi médiából, kezdett a társadalmi csoportokon belüli működésük hátrányára válni. Sok olyan gyermek számára, akik hozzászoktak ahhoz, hogy a közösségi médiát szórakozásra használják, ez a halogatás forrása. Egy tinédzserekkel végzett vizsgálat során rövid időre lekapcsolták őket a közösségi médiáról. Ezen időszak alatt olyan érzéseket írtak le, amelyek hasonlóak a kábítószer- vagy alkoholelvonáshoz, mint például “sóvárgás, szorongás és idegesség”. A közösségi média ezen formái azért olyan hatékonyak a felhasználók időpocsékolásában, mert az információk folyamatos státusz- és fényképfrissítéseken keresztül jutnak el hozzájuk. Ez a függőség végső soron depresszióhoz és a szorongás fokozódásához vezethet, amikor a felhasználó összehasonlítja az életét a barátaiéval, akikkel folyamatosan frissítik. Ezekkel a médiumokkal való visszaélés további stresszforrásokhoz vezet, amelyek a depresszió és a szorongás vezető tényezői (Drussell,2012).
Következtetés
Akár el akarják fogadni az emberek, akár nem, a közösségi média számos súlyos negatív hatással van a mindennapi életükre. Néhány hatalmas előnye ellenére kultúraként kezelhető mértékűre kell korlátozniuk a közösségi média használatát. A közösségi médiát olyan eszközként kell felismerni, amelyet bizonyos mértékig kell használni, és nem szabad hagyni, hogy átvegye az irányítást az életük felett, ahogyan az a jelek szerint nap mint nap történik. Az olyan weboldalak, mint a Twitter, a Facebook vagy a Pinterest nagyon hasznosak a hírek, pletykák közlésében, valamint a barátokkal és a családdal való kapcsolattartásban, de az emberek nem engedhetik meg maguknak, hogy életük középpontjává váljanak. Az embereknek kulturálisan el kell dönteniük, hogyan kezelik a hozzájuk eljuttatott információkat, hogy megpróbálják megfékezni az évről évre súlyosbodó mellékhatásokat. A depressziót és szorongást okozó weboldalakat a mai társadalmi rendben az idősebbek semmilyen mértékben nem tolerálhatják. Az embereknek most a gyermekeik korlátozására kellene összpontosítaniuk, hogy megkapják a megfelelő testmozgást, amelyre a társadalmi interakciókkal együtt szükségük van, annak érdekében, hogy képessé váljanak a korosztályukon és társadalmi rétegeiken belül a többi emberrel való megfelelő interakcióra, amikor nagykorúak lesznek. Az emberek hozzáférése az internethez és különösen a közösségi médiához túl könnyűvé vált. Ez ellustította a nyelvet, és az emberek számára érdektelenné tette a személyes találkozást is. Ami megszünteti a mély, tartalmas beszélgetés esélyét. Az emberek elkezdték elveszíteni a hatékony kommunikáció képességét, ami arról tanúskodik, hogy a közösségi média milyen totális kontrollt gyakorol az életük felett. Ha az emberek elkezdenék visszafordítani azt a folyamatot, ahogyan most befolyást gyakorol rájuk, akkor ez talán visszafordítható lenne olyan mértékben, hogy az emberek nem látnának komoly káros hatásokat egy generációs különbségen keresztül. Ha azonban nem teszünk semmit, akkor egy olyan társadalom lesz tele szociálisan esetlen egyénekkel, akik már nem tudnak normális, modern társadalmi környezetben beszélgetést folytatni. Összességében a közösségi média hasznos lehet, ha megfelelően és a megfelelő arányban használják a normális személyes interakciókkal. Jelenleg az emberek nem ezt teszik. Ehelyett túlzásba viszik a használatát, és hagyják, hogy negatívan befolyásolja az életvitelüket, így könnyű arra a következtetésre jutni, hogy a közösségi média negatív hatásai messze felülmúlják azokat az előnyöket, amelyeket jelenleg a társadalom számára nyújthat.
Drussell, John. “Social Networking and Interpersonal Communication and Conflict Resolution Skills among College Freshmen” (A közösségi hálózatok és az interperszonális kommunikáció, valamint a konfliktusmegoldási készségek a főiskolai gólyák körében). 2012. május 1. Web. 14 Nov. 2015.<http://sophia.stkate.edu/cgi/viewcontent.cgi?article=1021&context=msw_papers>.
Brown, Cecilia. “Társadalmilag esetlenebbekké válunk? A technológiai kommunikációs használat és a szociális készségek közötti kapcsolat elemzése a főiskolai hallgatók körében”. 2013. Web. 2015. nov. 14. <http://digitalcommons.conncoll.edu/cgi/viewcontent.cgi?article=1030&context=psychhp>.
Wilks, Mary. “Az online közösségi hálózatok hatása a serdülők szociális fejlődésére”. Web. 12015. nov. 5. <http://www.eckerd.edu/academics/ford/files/11/Mary_Wilks.pdf>.
“A közösségi hálózatok negatív hatásai – Social Networks”. A közösségi hálózatok negatív hatásai – Social Networks. Web. 5 Nov. 2015. <https://sites.google.com/site/socialnetworkpaper/the-negative-effects-of-social-networks>.
Johnson, Chandra. “Face Time vs. Screen Time: A technológia hatása a kommunikációra”. Face Time vs. Screen Time: The Technological Impact on Communication. 29 Aug. 2014. Web. 2015. dec. 6. <http://national.deseretnews.com/article/2235/face-time-vs-screen-time-the-technological-impact-on-communication.html>.
Graham, Regina. “Pszichológus: Social Media Causing A ‘Distancing Phenomena’ To Take Place To Place”. CBS DC. 2014. április 16. Web. 2015. dec. 6. <http://washington.cbslocal.com/2014/04/16/psychologist-social-media-causing-a-distancing-phenomena-to-take-place/>.
Warrell, Margie. “A közösségi média által elcsábítva: Is Facebook Making You Lonely?” The Huffington Post. TheHuffingtonPost.com, 2013. november 8. Web. 2015. dec. 6. <http://www.huffingtonpost.com/margiewarrell/social-media-lonely_b_4034744.html>.
Tardanico, Susan. “Szabotálja-e a közösségi média a valódi kommunikációt”. Forbes. Forbes Magazine, 2012. ápr. 30. Web. 2015. dec. 6. <http://www.forbes.com/sites/susantardanico/2012/04/30/is-social-media-sabotaging-real-communication/>