Szeptember 4, 2020 – A kutyák egyik legnehezebben diagnosztizálható és kezelhető betegsége a hiperadrenokorticizmus (HAC), amelyet néha Cushing-szindrómának is neveznek. Ez a kihívást jelentő egészségügyi probléma nagy problémát jelenthet mind a kutyák, mind az őket hosszú távon gondozó emberek számára.
A magas kockázatú fajták
A HAC jellemzően a középkorú és idősebb kutyákat érinti, és a szukákat valamivel nagyobb mértékben érintheti, mint a kanokat. Bár bármelyik kutyafajtánál kialakulhat HAC, a jelentések szerint a betegség szempontjából magasabb kockázatú fajták közé tartoznak:
- Pudli
- Dachshund
- Boxer
- német juhász
- Boston terrier
- Beagle
A HAC különböző formában jelentkezhet, mindegyiknek más a prognózisa és a kezelése. A betegségben érintett szervek alapvető anatómiájának és fiziológiájának áttekintése segít megmagyarázni, hogy egyes kutyák miért mutatnak bizonyos klinikai tüneteket, míg mások nem, valamint a HAC diagnózisának és kezelésének különböző módjait.
A HAC anatómiája és fiziológiája
A HAC középpontjában álló legfontosabb szerv a mellékvese. Két mellékvese van, egy-egy ül mindkét vese mellett. Bár nem nagy méretűek, a mellékvesék számos fontos anyagot termelnek, amelyek szinte minden testfunkciót befolyásolnak.
A mellékvesék háromszög alakúak, és két fő régióra oszlanak: a külső kéregre és a belső medullára. A kéreg további három zónára oszlik, amelyek mindegyike specifikus hormonokat termel, amelyek közül sokakat az emberek felismernek.
Az egyes régiókban termelődő specifikus hormonok a következők:
- Kéreg
- Kortisol – fontos az anyagcserében, a gyulladások elfojtásában és a vércukorszint növelésében
- Aldoszteron – fontos a nátrium és kálium szabályozásában, és a vérnyomás szabályozásában
- DHEA és androgén szteroidok – a tesztoszteron és az ösztrogén előanyagai
- Medulla
- Epinefrin (adrenalin) és noradrenalin (noradrenalin) – fontos a harcban vagy menekülésben, növelik a szívfrekvenciát, fokozzák az izmok és az agy vérellátását, ellazítják a légutak izmait és segítenek a vércukorszint növelésében
Bár a mellékvese bármely területét érintheti betegség, ebben a blogban úgy tekintjük, hogy a HAC diagnózis a kortizol nem megfelelő termelésére és kiválasztására utal.
A HAC teljes megértéséhez az is fontos, hogy megértsük, hogyan szabályozzák a kortizol kiválasztását.
Ez elvezet minket a kortizol szabályozásában fontos utolsó két struktúrához: a hipotalamuszhoz és az agyalapi mirigyhez.
A hipotalamusz és az agyalapi mirigy egyaránt az agyban található. A hipotalamusz egy kortikotropin-felszabadító hormon (CRH) nevű anyagot bocsát ki, amely az agyalapi mirigyet az adrenokortikotrop hormon (ACTH) véráramba történő kibocsátására serkenti, amely viszont a mellékvese felé halad, serkentve a kortizol felszabadulását. Ez egy tag-team erőfeszítés.
A hipotalamusz rengeteg különböző ingerre reagálva szabadítja fel a CRH-t, beleértve az alacsony vérkortizolszintet, stresszt, betegséget, fizikai aktivitást és az alvásból való felébredést. Az agyalapi mirigy is érzékeli a vér kortizolszintjének változásait, és képes csökkenteni az ACTH felszabadulását válaszul akár a CRH csökkenésére, akár a véráramban lévő kortizol emelkedésére.
Amikor minden megfelelően működik, a vér kortizolszintje fel-le mozog, és a hipotalamusz és az agyalapi mirigy ennek megfelelően reagál a megfelelő vérszint fenntartására. A HAC akkor lép fel, amikor ez a kényes egyensúly megbomlik.
A hiperadrenokorticizmus különböző típusai
A HAC többféle formában fordul elő, de az alapvető probléma a legtöbb esetben ugyanaz – a kortizol túlzott mennyiségben termelődik, ami klinikai tüneteket eredményez, és másodlagos problémákat okoz, amelyek e tartósan magas hormonszintekhez kapcsolódnak.
Egy pár sajátos forma is létezik, amelyek a HAC-nak megfelelő tüneteket produkálnak, amikor a standard vizsgálatok nem dokumentálják a magas kortizolszintet. Ez tovább növeli a betegség diagnosztizálásának és kezelésének kihívását.
- Az agyalapi mirigyfüggő HAC (PDH)
A PDH a természetben előforduló HAC leggyakoribb formája, az esetek közel 85%-át teszi ki. Mint a neve is mutatja, ez a forma akkor fordul elő, amikor az agyalapi mirigy folyamatosan ACTH-t választ ki, ami a kortizol fokozott szekréciójához vezet. PDH esetén azonban az agyalapi mirigy nem állítja le az ACTH-termelést a magas vérkortizolszintre válaszul – egyszerűen csak tovább termeli az ACTH-t. Néha az agyalapi mirigy megnagyobbodik, és nyomást kezd gyakorolni az agy más részeire.
- A mellékvese tumor HAC (ATH)
Az ATH a természetes eredetű HAC második leggyakoribb formája, a HAC diagnózisok mintegy 15%-át teszi ki. Az ATH gyakoribb a nagyobb testű kutyáknál, mint a PDH. Ebben a formában egy mellékvesedaganat alakul ki, amely nagy mennyiségű kortizolt termel. Bár a hipotalamusz és az agyalapi mirigy érzékeli a magas vérkortizolszintet, és leállítja a CRH és az ACTH termelését, a mellékvese tumor egyszerűen nem reagál a normális jelekre, hogy leállítsa a termelést. Az ATH-k körülbelül fele rosszindulatú.
- Iatrogén HAC
Az atrogén HAC valóban gyakori, de nem olyasmi, amit sok tulajdonos betegségnek tartana. Iatrogén HAC akkor fordul elő, amikor a kutyák glükokortikoidokat kapnak, és a HAC tünetei kezdenek kialakulni. Például sok kutyatulajdonos valószínűleg használt már glükokortikoidokat allergiás bőrbetegség kezelésére vagy szteroid szem- vagy fülcseppeket. A glükokortikoidokat immunmediált betegségek, például az immunmediált vérszegénység kezelésére is használják, és a kutya-limfóma kezelésének egyik sarokköve. Néhány kutyánál azonban a HAC jelei is kialakulhatnak, mivel ilyen típusú gyógyszereket kapnak. A mellékvese valójában leállítja a kortizoltermelést iatrogén HAC esetén, mivel a vér kortizolszintje a gyógyszer miatt magas.
- A táplálékfüggő HAC (FDH)
A FDH egy hormon – a gyomor gátló peptid (GIP) – hatására történő nem megfelelő kortizolfelszabadulás miatt alakul ki. A GIP a belekből szabadul fel evés hatására. De nem jól érthető okokból a mellékvese erre a normális emelkedésre kortizol termelésével válaszol. A kortizoltermelő sejtek ismét nem reagálnak a kortizoltermelés csökkentésére irányuló normális jelekre, és a GIP hatására tovább termelnek extra kortizolt.
- Okkult vagy atipikus HAC
Az okkult HAC a betegség egy másik szokatlan formája. Ezeknél a betegeknél a HAC minden jele megtalálható, de a szokásos diagnosztikai vizsgálatok normálisak. A HAC e sajátos formájáért felelős mechanizmus nem tisztázott.
Jelek, amelyeket az állattartóknak tudniuk kell
Bár a HAC-nak sokféle formája létezik, a gazdik által észlelt klinikai tünetek a különböző betegségtípusoknál hasonlóak. A kutyáknál jellemzően a tünetek kombinációja fordul elő, bár egyes kutyáknál előfordulhat, hogy csak egy jelet észlelnek.
A HAC gyakori tünetei a következők:
- fokozódó szomjúság
- fokozódó vizelés
- fokozódó étvágy
- sivítás
- megnagyobbodott vagy lógó has (hasi terület)
- hajhullás
- izomgyengeség
A HAC kevésbé gyakori tünetei közé tartoznak:
- Fáradtság és lomhaság
- A bőr elsötétedése
- Fehér bőr/könnyen horzsolódó bőr
- Húgyfolyás
- Szegény hajnövekedés borotválkozás vagy hajhullás után
- Kalciumlerakódás a bőrben
- Neurológiai tünetek, mint például kábulat, tompa elmeállapot és rohamok
A HAC hajlamosíthatja a kutyákat cukorbetegségre, rendellenes vérrögképződésre, magas vérnyomásra és visszatérő fertőzésekre is. Ezek a súlyos problémák egy másik ok, amiért a betegek hosszú távú kezelést igényelnek a túlélésük és életminőségük javítása érdekében.
A HAC jobb megértésének köszönhetően sok kutyát a betegség folyamatának korábbi szakaszában diagnosztizálnak – ami mindig jó dolog. A HAC korai felkutatása azonban néha ellentmondásos vizsgálati eredményekhez vezethet. Még a HAC egyszerűbb eseteiben is gyakran trükkös marad a diagnózis.
Hogyan diagnosztizálják a HAC-ot?
SOK tesztet használnak a HAC diagnosztizálására, mindegyiknek megvannak az erősségei és gyengeségei. A rutin vérvizsgálatok gyakran felvetik a HAC gyanúját, de a diagnózis megerősítéséhez fejlett vizsgálatokra van szükség, és ez a tulajdonosok számára zavarba ejtő lehet.
A fejlett/megerősítő vizsgálatok – és az egyes vizsgálatok mögötti hogyanok és miértek – a következők:
- Alacsony dózisú dexametazon szuppressziós teszt (LDDST) – Ez a vizsgálat az előnyben részesített vizsgálat. Ennél a vizsgálatnál egy kis adag szteroidot adnak be, és mérik a vér kortizolszintjét. Normális kutyában a kortizolszint a külső szteroidforrás hatására csökken. Ha a kortizolszint emelkedett marad, a HAC a valószínű diagnózis. Sajnos néha nem egyértelmű eredményeket kapunk, és a vizsgálatot esetleg meg kell ismételni.
- ACTH-stimulációs teszt – Ezt a vizsgálatot iatrogén HAC gyanúja esetén alkalmazzák. Apró mennyiségű ACTH-t adnak be. Egy normális mirigy kortizolt szabadít fel, de egy olyan mirigy, amely az orális szteroidok miatt leállt, egyszerűen nem tudja növelni a kortizolszintet a vérben. Ezt a vizsgálatot HAC esetén az LDDST kiegészítő vizsgálataként is használják.
- Hasi ultrahang – Ha mellékvese-daganat gyanúja merül fel, az ultrahang gyakran segít a diagnózis felállításában.
- Nagy dózisú dexametazon szuppressziós teszt (HDDST) – Ha az LDDST kóros, felmerülhet a HAC gyanúja. Az LDDST azonban nem mindig tesz különbséget a PDH és az ATH között. A HDDST segíthet a kettő megkülönböztetésében, de nagyrészt felváltotta a hasi ultrahangvizsgálat.
- Endogén ACTH (eACTH) mérés – A mellékvesedaganatok az agyalapi mirigyből érkező, a termelés leállítására irányuló jelzésektől függetlenül termelnek kortizolt. Ez azt jelenti, hogy az agyalapi mirigy leállítja az ACTH termelését, hogy megpróbálja lelassítani a mellékvese kortizoltermelését. Lehetőség van az ACTH szintjének mérésére a véráramban. A HAC jeleit mutató, de alacsony eACTH-szintű kutyánál mellékvese-daganatra kellene gyanakodni. PDH esetén nem megfelelően magas eACTH-szintet mérnének.
Ez nagyon sok vizsgálat! És vannak még mások is, amelyeket az állatorvosok néha alkalmaznak, beleértve a nemi hormonok mérését, az agy és a has CT-vizsgálatát, valamint a vizelet kortizolszintjét. Állatorvosa Önnel együtt fogja eldönteni, hogy mely vizsgálatok (és milyen sorrendben) a legjobbak az Ön kutyája számára.
A jó hír az, hogy a legtöbb HAC-eset végül is diagnosztizálható egy jó kórtörténet felvétele, egy alapos fizikális vizsgálat elvégzése és egy vagy több fejlett vizsgálat elrendelése révén. Trükkösebb esetekben további segítségért szükség lehet állatorvosi belgyógyászhoz való beutalóra.
Hogyan kezeljük a HAC-ot
A kezelés célja a HAC bármely formájánál a betegség jeleinek minimalizálása. Fontos megjegyezni, hogy a jatrogén HAC kivételével a gyógyulás ritkán érhető el. Minden a betegség kezelésén múlik.
Léteznek olyan gyógyszerek, amelyek csökkentik a mellékvesék kortizoltermelését. A leggyakrabban használtak a mitotán és a trilosztán. Mindkét gyógyszer nagyon hatékony lehet, de súlyos mellékhatásaik is vannak; az ilyen gyógyszereket kapó kutyáknak egész életükben gondos megfigyelésre van szükségük.
A mellékvese tumoros HAC esetében a műtét hatásos lehet, de a mitotán és a trilosztán is alkalmazható a betegség ezen formájának kezelésére. A táplálékfüggő HAC esetében a trilosztánt használták a klinikai tünetek ellenőrzésére, és mind a trilosztán, mind a mitotán alkalmazható az okkult HAC esetében.
Új kezelések keresése
A HAC a kutyák súlyos, gyakori és potenciálisan halálos kimenetelű betegsége. Ennek az összetett betegségnek a jobb megértése segíthet a kutyatulajdonosoknak nemcsak a HAC korai jeleinek felismerésében, hanem abban is, hogy aktív partnerek legyenek kutyájuk kezelésében.
Sajnos nem sok kezelés áll rendelkezésre a HAC-ban szenvedő betegek számára, és azok, amelyek rendelkezésre állnak, potenciálisan súlyos mellékhatásokkal járnak. A Morris Animal Foundation továbbra is aktívan támogatja a kutatásokat, hogy segítsen javítani mind a HAC-ban szenvedő kutyák, mind az őket gondozó gazdik életét.
Az Alapítvány nemrégiben finanszírozott egy tanulmányt, amely egy olyan sejtkultúra-rendszert próbál kifejleszteni, amely az agyalapi mirigyet utánozza. Ezek az innovatív, nem invazív rendszerek felgyorsíthatják a gyógyszerkutatási folyamatot. A csoport az új rendszerükkel több olyan gyógyszert fog tesztelni, amelyek megváltoztathatják az ACTH kiválasztását az agyalapi mirigyből. Céljuk, hogy célzottabb és biztonságosabb kezelést találjanak a HAC-ra, és javítsák ezeknek a kutyás betegeknek az életminőségét és -mennyiségét