A vállalkozásokat vagy a vállalkozásokban lévő töredékrészesedéseket különböző célokból lehet értékelni, például egyesülések és felvásárlások, értékpapírok értékesítése és adóköteles események miatt. A magántulajdonban lévő vállalatok pontos értékelése nagymértékben függ a cég múltbeli pénzügyi információinak megbízhatóságától. Az állami vállalatok pénzügyi kimutatásait hitelesített könyvvizsgálók (USA), okleveles könyvvizsgálók (ACCA) vagy okleveles könyvvizsgálók (Egyesült Királyság), illetve okleveles szakmai könyvvizsgálók (Kanada) ellenőrzik, és egy állami szabályozó hatóság felügyeli. Alternatívaként a magáncégek nem állnak kormányzati felügyelet alatt – kivéve, ha szabályozott iparágban működnek -, és általában nem kötelesek pénzügyi kimutatásaik könyvvizsgálatát elvégeztetni. Ráadásul a magáncégek vezetői gyakran úgy készítik el pénzügyi kimutatásaikat, hogy minimalizálják a nyereséget és ezáltal az adókat. Másrészt az állami cégek vezetői általában magasabb nyereséget akarnak elérni, hogy növeljék részvényeik árfolyamát. Ezért előfordulhat, hogy egy cég múltbeli pénzügyi információi nem pontosak, és ez túl- vagy alulértékeléshez vezethet. Egy akvizíció során a vevő gyakran végez átvilágítást az eladó információinak ellenőrzése érdekében.
Az általánosan elfogadott számviteli elvek (GAAP) szerint készített pénzügyi kimutatások számos eszközt nem a jelenlegi piaci értékükön, hanem a bekerülési értékükön mutatnak ki. Például egy cég mérlege általában a tulajdonában lévő földterület értékét azon az áron mutatja ki, amit a cég fizetett érte, nem pedig a jelenlegi piaci értéken. A GAAP követelményei szerint azonban a vállalatnak egyes eszköztípusok, például az értékesítésre tartott pénzügyi eszközök valós értékét (amely általában megközelíti a piaci értéket) kell feltüntetnie az eredeti bekerülési érték helyett. Amikor egy vállalkozásnak egyes eszközeit valós értéken kell kimutatnia, ezt a folyamatot egyesek “piaci értéken történő értékelésnek” nevezik. Az eszközértékek valós értéken történő kimutatása a pénzügyi kimutatásokban azonban bőséges lehetőséget ad a vezetőknek arra, hogy az eszközértékeket felfelé ferdítsék, hogy mesterségesen növeljék a nyereséget és a részvényárakat. A vezetőket motiválhatja, hogy a nyereséget felfelé módosítsák, hogy bónuszokat kaphassanak. A menedzserek torzításának kockázata ellenére a tőkebefektetők és a hitelezők jobban szeretik ismerni a vállalat eszközeinek piaci értékét – a múltbeli költségek helyett -, mert a jelenlegi értékek jobb információt nyújtanak számukra a döntéshozatalhoz.
Az üzleti egységek értékelésének általában három pillére van: az összehasonlítható vállalatok elemzése, a diszkontált cash flow elemzés és a megelőző tranzakciók elemzése. Az üzleti értékelési minősítések közé tartozik a CBV Institute által kínált Chartered Business Valuator (CBV), az ASA és a CEIV az American Society of Appraisers-től, valamint a CVA a National Association of Certified Valuators and Analysts-től.
Diszkontált cash flow módszerSzerkesztés
Ez a módszer egy eszköz értékét a várható jövőbeli cash flow-k alapján becsüli meg, amelyeket a jelenre diszkontálnak (azaz a jelenértéket). A jövőbeli pénzek diszkontálásának ezt a koncepcióját általában a pénz időértékének nevezik. Például egy olyan eszköz, amely egy év múlva lejár és 1 dollárt fizet, ma kevesebbet ér, mint 1 dollár. A diszkont nagysága a tőke alternatív költségén alapul, és százalékban vagy diszkontrátában fejezik ki.
A pénzügyelméletben az alternatív költség nagysága valamilyen befektetés kockázata és hozama közötti kapcsolaton alapul. A klasszikus közgazdasági elmélet azt állítja, hogy az emberek racionálisak és idegenkednek a kockázattól. Ezért ösztönzésre van szükségük ahhoz, hogy kockázatot vállaljanak. A pénzügyekben az ösztönző a kockázatos eszköz megvásárlása után várható magasabb hozam formájában jelenik meg. Más szóval, minél kockázatosabb a befektetés, annál nagyobb hozamot akarnak a befektetők a befektetésből. A fenti példával élve tegyük fel, hogy az első befektetési lehetőség egy államkötvény, amely évi 5%-os kamatot fizet, és a tőke- és kamatfizetést az állam garantálja. Alternatívaként a második befektetési lehetőség egy kisvállalat által kibocsátott kötvény, amely szintén évi 5%-os kamatot fizet. Ha választani lehetne a két kötvény között, gyakorlatilag minden befektető inkább az államkötvényt venné meg, mint a kisvállalati kötvényt, mert az első kevésbé kockázatos, miközben ugyanolyan kamatot fizet, mint a kockázatosabb második kötvény. Ebben az esetben a befektetőt nem ösztönzi semmi a kockázatosabb második kötvény megvásárlására. Továbbá, ahhoz, hogy tőkét vonzzon a befektetőktől, a második kötvényt kibocsátó kisvállalkozásnak magasabb kamatot kell fizetnie, mint az 5%, amit az államkötvény fizet. Ellenkező esetben valószínűleg egyetlen befektető sem fogja megvenni ezt a kötvényt, és ezért a vállalkozás nem lesz képes tőkét bevonni. Azzal azonban, hogy a vállalkozás 5%-nál magasabb kamatlábat ajánl fel, a befektetőket arra ösztönzi, hogy kockázatosabb kötvényt vásároljanak.
A diszkontált cash flow módszerrel történő értékelésnél először megbecsüljük a befektetésből származó jövőbeli pénzáramlásokat, majd megbecsüljük az ésszerű diszkontrátát, miután figyelembe vettük e pénzáramlások kockázatosságát és a tőkepiaci kamatlábakat. Ezután számítást végez a jövőbeli cash flow-k jelenértékének kiszámítására.
Irányadó vállalatok módszereSzerkesztés
Ez a módszer egy vállalat értékét a piacon értékesített hasonló vállalatok (úgynevezett “irányadó vállalatok”) árainak megfigyelésével határozza meg. Ezek az eladások lehetnek részvények vagy egész cégek eladásai. A megfigyelt árak szolgálnak értékelési viszonyítási alapként. Az árakból olyan árszorzókat számítanak ki, mint például az ár-nyereség vagy az ár-könyv arány – ezek közül egyet vagy többet használnak a vállalat értékelésére. Például az irányadó vállalatok átlagos ár-nyereség szorzóját alkalmazzák a vizsgált vállalat nyereségére, hogy megbecsüljék annak értékét.
Sokféle árszorzót lehet kiszámítani. A legtöbb a pénzügyi kimutatás valamely elemén, például a vállalat nyereségén (ár/nyereség) vagy könyv szerinti értékén (ár/könyv szerinti érték) alapul, de a szorzók alapulhatnak más tényezőkön is, mint például az egy előfizetőre jutó ár.
Nettó eszközérték módszerSzerkesztés
A vállalat értékének becslésére szolgáló harmadik leggyakoribb módszer a vállalat eszközeit és kötelezettségeit veszi figyelembe. Egy fizetőképes vállalat legalább leállíthatná a tevékenységét, eladhatná az eszközöket, és kifizethetné a hitelezőket. A megmaradó készpénz egy alsó értéket határoz meg a vállalat számára. Ezt a módszert nettó eszközértéknek vagy bekerülési érték módszernek nevezik. Általában egy jól teljesítő vállalat diszkontált pénzáramlásai meghaladják ezt az alsó értéket. Egyes vállalatok azonban többet érnek “holtan, mint élve”, mint például a gyengén teljesítő, sok tárgyi eszközzel rendelkező vállalatok. Ez a módszer alkalmazható heterogén befektetési portfóliók, valamint nonprofit szervezetek értékelésére is, amelyek esetében a diszkontált cash flow elemzés nem releváns. Az általában alkalmazott értékelési premissza az eszközök rendezett felszámolása, bár egyes értékelési forgatókönyvek (pl. a vételár-allokáció) “használatban lévő” értékelést, például új, amortizált pótlási költséget feltételeznek.
A nettó eszközérték módszer alternatív megközelítése a többletnyereség módszer. (Ezt a módszert először a U.S. Internal Revenue Service Appeals and Review Memorandum 34. számú közleményében írták le, majd később a 68-609. számú Revenue Ruling finomította.) A többlethozam-módszer szerint az értékbecslő azonosítja a tárgyi eszközök értékét, megbecsüli a tárgyi eszközök megfelelő hozamát, és ezt a hozamot levonja a vállalkozás teljes hozamából, így marad a “többlethozam”, amely vélhetően az immateriális javakból származik. A többlethozamra megfelelő tőkésítési rátát alkalmaznak, ami az immateriális javak értékét eredményezi. Ezt az értéket hozzáadják a tárgyi eszközök és a nem működő eszközök értékéhez, és az összeg a vállalkozás egészének becsült értéke. Lásd: Tiszta többlet elszámolás, maradványjövedelem értékelése.