Ha még nem tudod, mi az a belsőség, akkor az egész csirke testüregében lévő dolgok. Ha vettél már egész madarat, és kihalásztál belőle egy zacskónyi kis véres csomót, amit valahogy oldalra néztél, mielőtt kidobtad a szemétbe, akkor megtaláltad a belsőségeket (ha vettél már egész csirkét, és nem emlékszel, hogy bármi is lenne benne, ne aggódj: egyes csirkemárkák nem adják a madárhoz).
A hagyományos szakács számára a belsőségek a csirke alapvető részét képezték, és mindenféle ízletes kis finomság alapját, amelyek ízesítik és táplálják a család étrendjét. Manapság azonban inkább a szemétbe dobják őket – már ha egyáltalán a csirke mellé kerülnek! Túl sok modern konyhában kimaradnak ezek a furcsa kis falatok felhasználási lehetőségei: íme, hogyan kell ezt megtenni.
De mik is ezek?
A “belsőség” valójában nem egy szerv, amellyel a csirkék rendelkeznek (ha azt hitte, hogy az, akkor talán a köldökére gondol). A “belsőségek” egy gyűjtőfogalom a furcsa darabok választékára, amelyek a madárral együtt érkeznek. A csirkétől és a feldolgozó cégtől függően a belsőségek tartalmazhatnak…
- A szív
- A máj
- Egy vagy mindkét vese
- A bélsár (ez egy olyan szerv, ami csak a madaraknak van; segít nekik a kemény ételek ledarálásában, mivel nincsenek fogaik)
A belsőségek a madár nyakával együtt is érkezhetnek, szintén a madártól függően. Néha egy hálós vagy műanyag zacskóban van, néha pedig csak úgy lóg a csirke belsejében.
A belsőségek nem csak a csirkékre korlátozódnak: a pulykához is kapunk belsőségeket, ha egész pulykát veszünk hálaadásra. A legtöbb ember azonban inkább a csirke belsőségeit ismeri, mivel évente csak ritkán vesz egész pulykát.
Mivel sok szakács egyszerűen nem tud mit kezdeni, sok gyárilag tenyésztett csirke már nem is tartalmazza a belsőségeket, így ha mindez egyáltalán nem hangzik ismerősen, akkor nem őrült meg; valószínűleg csak olyan márkát vásárolt, amelyik nem csomagolja a belsőségeket a madárhoz. De ha gazdától szerzi be a szárnyasokat – vagy akár a legtöbb bio- vagy magasabb szintű jóléti márkától -, akkor eléggé ismerősnek kell lennie a “furcsa kis húsdarabkáknak a test belsejében”, még ha nem is tudta, hogy mik azok.
Milyen az íze? Nos, mindegyiknek kicsit más az íze. A szívnek és a zúzának olyan íze van, mint a sötét húsnak, de egy kicsit rágós. A májnak és a vesének mindegyiknek megvan a maga jellegzetes, enyhén fémes íze (ha még sosem kóstoltad, lehetetlen leírni; csak próbáld ki magad, és meglátod). A csirke szervei általában enyhébb ízűek, mint a tehén vagy a sertés szervei.
Miért ennék ilyet?
Nos, először is, ez egy ingyenes fehérje. A fehérje drága; miért pazarolnánk belőle?
És ami még jobb, ez ingyen szervhús. A belsőségek remek módja annak, hogy bejuttassunk néhány szervet az étrendünkbe anélkül, hogy a boltban kellene felkutatnunk őket. A szervek pedig annyira tápanyagdúsak, hogy még egy ilyen aprócska csomagban is hatalmas mennyiségű tápanyaghoz juthatsz. Íme, a részletek:
(Az USDA tápanyag-adatbázisa nem tartalmaz információt a csirkemájról, de a marha- és sertésvese alapján ítélve tápláló).
Ha hetente egyszer sült csirkét eszel a belsőségekkel, az nem rossz kiegészítője a heti tápanyagbevitelednek!
Szóval mit csináljak velük?
A belsőségek hagyományos felhasználása a mártás és a húsleves. A belsőségekből finom, pikáns mártás készül, amelynek ízét nehéz bárhonnan 
másból
- A belsőségmártáshoz: itt egy recept; csak a lisztet helyettesítsük mandula- vagy kókuszliszttel. A mártást ráöntheted a krumplipürére (igen, a burgonya jó, de ha nem eszel fehér krumplit, akkor karfiolpürével is helyettesítheted), vagy eheted a madárral együtt, vagy mindkettőt.
- A belsőségleveshez: csak dobd a belsőségeket a húslevesfazékba a nyakkal, a háttal, a szárnyvégekkel és a hasított test egyéb csontjaival vagy részeivel együtt. A levesben a szervekből származó összes további tápanyagot megkapja a már ott lévő összes jó anyaggal együtt!
Nem kell azonban a mártásra és a húslevesre szorítkoznia. Mi lenne, ha…
- Pürésítenéd a belsőségeket, és a pürét belekevernéd a következő adag húsgombócba, fasírtba, hamburgerbe, pörköltbe vagy chilibe? Gazdag ízt adnak hozzá anélkül, hogy túlságosan orgonásak lennének.
- Megsütöd őket gyorsan forró vajban, mint egy kis nassolnivalót a szakácsnak, miután annyi fáradságot vállaltál a csirke főzésével? Aki emlékszik a sült csülökre, mint gyermekkori csemegére (a középnyugaton és délen nagyon elterjedt), annak itt egy paleo változat.
- Kicsinyre vágjuk, és rántottához vagy más tojásos ételhez adjuk? Elég kicsik, így anélkül adnak hozzá némi ízt és érdekességet, hogy túlzásba esnének.
- Hajítsd őket egy kevergetve sült zöldségekkel és esetleg egy kis extra csirkehússal? Még egy nagy adag belsőség sem elég fehérje egy teljes étkezéshez, de ha beledobsz egy tojást vagy néhány szalonnaszeletet vagy más fehérjét, máris kész a gyors ebéd.
- Fagyasztod őket, amíg össze nem gyűlik egy elfogadható gyűjtemény, majd pástétomot vagy más szervcentrikus ételt készítesz belőlük?
Mindenféleképpen beépítheted őket a főzésedbe, akár különleges élvezetként szeretnéd élvezni őket, akár inkább az érdekel, hogy minden tápanyagot megkapj anélkül, hogy megkóstolnád őket.
Szóval…készen állsz a belsőségek megfőzésére? Ez egy egyszerű módja annak, hogy elkezdj főzni a “furcsa darabokkal”, anélkül, hogy bármi extrát kellene vásárolnod: miért ne vágnál bele? Vagy ha már profi vagy a belsőségek terén, oszd meg kedvenc recepttippjeidet a Facebookon vagy a Twitteren!