“Ó kapitány! Kapitányom!”
by Walt Whitman
O Kapitányom! Kapitányom! félelmetes utunk véget ért,
A hajó kiállt minden zúgót, a keresett jutalmat elnyertük,
A kikötő közel van, a harangokat hallom, a nép mind ujjong,
Míg a szemek követik a szilárd gerincet, a hajó zord és merész;
De ó, szívem! szívem! szívem!
Ó a vérző vörös cseppek,
Ahol a fedélzeten fekszik a kapitányom,
Kihűlve és holtan.Ó kapitányom! kapitányom! kelj fel és halld a harangokat;
Kelj fel – érted lobog a zászló – érted dudaszó,
érted csokrok és szalagos koszorúk – érted a partok zsúfolódnak,
érted hívnak, a ringó tömeg, buzgó arccal fordulnak;
Itt Kapitány! Kedves atyám!
Ez a kar a fejed alatt!
Ez valami álom, hogy a fedélzeten,
Kihűltél és meghaltál.Kapitányom nem válaszol, ajkai sápadtak és mozdulatlanok,
Apa nem érzi karomat, nincs pulzusa és nincs akarata,
A hajó biztonságban horgonyoz, útja lezárva és befejezve,
Félelmetes útról a győztes hajó győztes céllal érkezik be;
Jubiláljatok, ó partok, és zengjetek, ó harangok!
De én gyászos léptekkel,
Sétálok a fedélzeten, ahol a kapitányom fekszik,
Kihűlve és holtan.
Összefoglaló az “Ó, kapitány úr! Kapitányom!”
Népszerűség: “Ó kapitányom! Kapitányom!” Walt Whitman híres verse, amely egyike annak a 18 versnek, amelyet az amerikai polgárháború hátterével írt. Először 1865-ben jelent meg a Sequel to Drum-Taps című röpiratban. Ez a történelmi értékkel bíró vers Abraham Lincoln amerikai elnök előtt tisztelegve íródott, akit Whitman csodált. Azóta művészi érdemei miatt világszerte nagy népszerűségre tett szert.
“Ó, kapitány! Kapitányom!” mint elégiát: Ez a vers elégiaként íródott, ami gyászéneket jelent. Whitman nagyon erős képi nyelvezetet használt az egész versben, hogy kifejezze tiszteletét és gyászolja Abraham Lincoln elvesztését. A gyász és a gyász kifejezése jelöli ki a vers középpontját. Ami azonban az olvasók emlékezetében megmarad, az a beszélőnek a halott kapitánya iránti szeretetének szenvedélyes kifejezése.
Főbb témák: A vers a beszélő érzéseit tartalmazza kapitánya halála kapcsán. A beszélő csodálja kapitányát a győzelemért, amit együtt arattak. A versben végigvonuló fő téma Abraham Lincoln halála a polgárháború végén, amely megfosztotta az Egyesült Államokat a nagyszerű elnöktől. Minden strófa ad egy-egy támpontot a háborúról. Bár a félelmetes utazás véget ér, harangok szólnak, a kapitány már nem örülhet a győzelemnek.”
Az irodalmi eszközök elemzése az “Ó, kapitány! My Captain!”
Az irodalmi eszközök eszközként szolgálnak a szövegben rejlő rejtett jelentések kivetítésére. Az irodalmi eszközök segítségével a szerzők egyszerű szövegeiket erőteljes hatással ruházzák fel az olvasókra. Whitman is a következő irodalmi eszközökkel gazdagította ezt a verset.
- Metafora: A versben három kiterjesztett metafora található. Az első kiterjesztett metafora a “kapitány”, amelyet az első sorban használ, és amely végigvonul a versben. Itt a Kapitány Abraham Lincolnt jelképezi, aki életét veszti a csatában. A második metafora az “Utazás”, amely a polgárháborút mutatja be. Az utazás útja tele van próbákkal és próbatételekkel, de most, hogy a hajó közeledik a kikötőhöz, a polgárháború idővonalát jelképezi. A harmadik metafora, a “hajó” a polgárháborút átélt Egyesült Államokat jelképezi.
- Megszemélyesítés: Whitman megszemélyesítést használt, hogy emberi tulajdonságokat adjon az élettelen tárgyaknak. A beszélő járását megszemélyesítette, mint “gyászos lépést”, mert nem tud a kapitánya nélkül élni. A partokat is megszemélyesítette a 21. sorban, ahol ez áll: “Exult, O Shores!”. Mintha a partok emberek lennének, és győzelmi trombitákat fújnának.”
- Képi világ: A képalkotás az olvasók öt érzékszervére apellál. A költő olyan vizuális képeket használt, mint például: “hideg és halott”, “az ajkak sápadtak és mozdulatlanok”, vérző vörös cseppek” és “gyászos léptek”. Whitman erőteljes szóhasználatának köszönhetően az olvasó vizualizálta a kapitány halálát.”
- Apostroph: Az aposztróf egy olyan eszköz, amelyet arra használnak, hogy valakit vagy valamit messziről szólítsanak. Itt a költő aposztrófot használt a halott kapitány megszólítására. A mondat: “Ó kapitány! Kapitányom!” kifejezi a beszélő szeretetét és ragaszkodását a kapitányához.
- Alliteráció: Az alliteráció az azonos mássalhangzók ismétlődése a vers azonos soraiban, mint például a /f/ használata a “zászlót lobogtat” és a /s/ hang használata a “épségben és egészségben.”
- Konzonancia: A konszonancia a mássalhangzó hangok ismétlődése, mint például a /g/ hang a “flag is flung.”
- Asszonancia: Az asszonancia a magánhangzó hangok ismétlődése ugyanabban a sorban, mint például az /i/ hangok a “hajó és az “utazás”-ban.”
Az elemzés lezárásaként elmondható, hogy Whitman hatásosan demonstrálta szeretetét a katonai hősök iránt, akik áldozatot hoztak az amerikai dicsőségért. Ezt a hatékonyságot az elemzésben kifejtett eszközök használata révén érte el.”
A költői eszközök elemzése az “Ó, kapitányom, kapitányom”
Noha a költői eszközök többsége azonos tulajdonságokkal rendelkezik az irodalmi eszközökkel, vannak olyanok, amelyek csak a költészetben használhatók. Az alábbiakban néhány költői eszköz elemzése következik.
- Stanza: A strófa néhány sorból álló költői forma. Ebben a versben három strófa van, mindegyik strófa nyolc versszakból áll.
- Kettős négysoros: A Quatrain négysoros strófára utal, míg a Double Quatrain nyolcsoros strófára. Ebben a versben minden strófában nyolc sor van, de az első négy és az utolsó négy sor különböző metrummal van egymásba ágyazva.
- Hősi kuplé: Walt Wittman ezt a verset heroikus páros formában írta, de az utolsó két strófát egyenként négy sorra bontotta, hagyományos metrumot és végrímet használva.
- Rím: A vers AABBCDED követi, néhány belső rímmel. A költő azonban nem követett konkrét rímképletet az egész versben.
- Scansion: Olyan versre utal, amely nem követ hagyományos vagy sablonos versmértéket. Bár a versmérték többnyire jambikus, sok következetlenséget tartalmaz. Ennélfogva szerkezetében szkandálásról van szó.
- Refrain: A versekben bizonyos távolságban ismétlődő sorokat refrénnek nevezzük. Az “Ó kapitány! Kapitányom!” és az első és utolsó strófában használt “kihűlt, kihalt” refrén egyfajta feszültséget épített fel a versben.
- Ismétlés: Ismétlődnek a mondatok, a “kihűlt és meghalt” és az “Ó, kapitányom! Kapitányom!”, amelyek megteremtették a szükséges zeneiséget a versben.
Ezek a szerkezeti eszközök vagy költői eszközök úgy fokozták a jelentéseket, hogy a szenvedélyes intenzitású fájdalom és bánat nem veszítette el a hatását az olvasóra.
Használati idézetek az “O Kapitány! Kapitányom!”
- Ezek a sorok használhatók a győzelem megünneplésére, a kapitány, vezető vagy csoportvezető gratulálására, a vezetői kvalitásaiért való hódolat kifejezésére.
“Ó kapitány! My Captain! Félelmetes utunk véget ért,
A hajó átvészelt minden zúgót, a keresett jutalmat elnyertük.”