A Szahara-sivatag neve a legtöbbünk számára egy határtalan, kopár homokos táj képét festi le. Bár ez a tény bizonyos mértékig igaz, mivel a Szaharának vannak olyan kiterjedt területei, amelyek teljesen élettelenek, a sivatag más részein a növény- és állatvilág jelentős változatossága figyelhető meg, amelyek jól alkalmazkodtak a sivatag által kínált szélsőséges körülmények között való túléléshez. Az alábbiakban megemlítünk néhányat a Szahara sivatagban termő növények közül.
Laperrine olajfa
Olajfát a Szahara sivatagban nehéz elképzelni. A Laperrine olajfa, a mediterrán olajfák szaharai rokona azonban valóban nő a Szaharában. Ez a fa rendkívül szárazságtűrő, és megvan benne a lehetőség, hogy genetikai erőforrásként használják fel hazai társainak javítására. A fa a szaharai hegyvidéken nő, ahol a helyi lakosság faanyagforrásként használja. A fa leveleit hagyományos gyógyszerek készítésére és az állatállomány takarmányozására használják. Napjainkban nagy szükség van a Laperrine olajfa megmentésére. Vegetatív szaporodási módszere és a korlátozott génáramlás, valamint az éghajlatváltozás miatt állománya drasztikusan csökkent. E fa megőrzése ezért kiemelkedően fontos.
Szaharai ciprus
A szaharai ciprus szintén a Szahara hegységeiben nő, és egy nagyon ritka tűlevelű fafaj. A szaharai Tassili n’Ajjer hegységben őshonos. Ennek a fának a populációja minden más fától elszigetelten áll. A kritikusan veszélyeztetettnek minősített szaharai ciprusból mára mindössze 233 példány maradt fenn. Ezek közül sokan 2000 évesek. A legnagyobb példány kerülete 12 méter, és Tin-Balalan névre hallgat. A Szahara fokozódó elsivatagosodása nagymértékben visszaszorította a regenerációt. Azon a területen, ahol ezek a fák nőnek, évente csak mintegy 30 mm csapadék hullik. A szaharai ciprus számos tulajdonságában különbözik mediterrán társaitól, mint például a hím apomixis egyedülálló szaporodási rendszere, a kékebb lombozat, a fehér gyantafoltok jelenléte minden levélen stb. Európa egyes részein a szaharai ciprusokat a megőrzésre irányuló erőfeszítések részeként, de díszfaként is termesztik.
Dátumpálma
A datolya szinte egyet jelent a sivataggal, és ez alól a Szahara sivatag sem kivétel. A datolyapálma az Arecaceae vagy pálmafélék családjába tartozó virágos növényfaj. A datolyapálma által termelt ehető, édes gyümölcs a sivataglakók étrendjének egyik alapanyaga. A datolyapálma akár 21-23 m magasra is megnőhet, és egymagában nő, vagy egy csomót alkot, ahol több szár osztozik egyetlen gyökérrendszeren. A datolyapálma a természetben szélbeporzású. A szaharai oázisok kertészeti gyakorlatában azonban a datolya kézzel történő beporzását alkalmazzák.
Sivatagi kakukkfű
A sivatagi kakukkfű a Szahara fennsíkján és a sivatag más részein is nő. Ez a növény nagyon kevés vizet igényel a fejlődéshez, virágzáshoz és fenntartáshoz. Meleg, napos, jó vízelvezetésű talajjal rendelkező helyek ideálisak a termesztéséhez. A kakukkfű bokros, kiszáradt megjelenésű, de rendkívül jól tűri a zord körülményeket. A kakukkfüvet gyógyászati, konyhai és díszítő célokra használják.
Tamariszkusz
A Szahara nyugati parti övezetében olyan halofita növények találhatók, mint a Tamarix senegalensis. A tamariszkusz egy kis gallyas cserje, amely sós sivatagi talajon és tengerpartokon nő. Száraz, pikkelyszerű levelei és virágai vannak. A növény gyökerei segítenek csökkenteni a talajeróziót a száraz partvidéken, ahol nő.
Acacia
Az akác a Fabaceae család Mimosoideae alcsaládjába tartozó fa- és cserjefaj. Az akác egy másik növény, amely szerves része a sivatagi ökoszisztémának. Az akác valójában egy heterogén növénycsoportra utal, amely a nagy fáktól a szőnyegszerű alcserjékig terjed. A növények rendkívül hasznosak a sivatagok lakói számára, és élelmiszerként, takarmányként, tűzifaként, cserzőanyagként stb. használják őket.
Doum-pálma
A doum-pálma is egyike azon kevés fáknak, amelyek a Szaharában nőnek. Ez egy olyan pálmafa, amely ehető gyümölcsöt termett. A Szaharában a doum-pálma olyan helyeken nő, ahol elegendő talajvíz van. Általában a Szahara és a szudáni szavanna közötti szahéli átmeneti zónában található. A doum-pálma a Szahara oázisaiban, wadikban és esetenként sziklás hegyoldalakon nő. A vízzel telített talajok nem kedveznek a növekedésének. A doum-pálma minden részét hasznosítják. A fa árnyékot ad. Leveleit és rostjait kosarak, szőnyegek, seprűk, kötelek stb. fonására használják. A fa gyümölcseit fogyasztják. Az ókori egyiptomiak a doum-pálmát szentnek tartották, és a növény magjait gyakran találták meg a fáraók sírjaiban.
Sivatagi tök
A sivatagi tök más néven is ismert, mint vad tök, keserű uborka stb. a Szahara sivatagban is terem. Bár ez a növény úgy néz ki, mint a közönséges görögdinnye inda, a termése keserű, kicsi és kemény. A sivatagi tök nagy, húsos gyökerei lehetővé teszik, hogy túlélje a száraz körülményeket, ahol nő. A magok ehetőek, de a keserű termés fogyasztása mérgező lehet. A növényt és részeit hagyományos gyógyszerek készítésére, illetve bioüzemanyag és olaj előállítására is használják.