Ahányféle és stílusú énekesnő van, annyi stílus és műfaj létezik, ahány zenei stílus és műfaj. Egy együttes vagy zenekar énekese azonban általában a közönség figyelmének középpontjában áll. A zenekar énekesét néha “frontembernek” vagy “frontasszony”-nak is nevezik, mivel ő a leglátványosabb előadó egy együttesben. Míg a legtöbb zenekarnak egyetlen frontembere van, sok más zenekarnak kettős frontembere van, vagy a zenekar más tagjai énekelnek egyes dalokban. A frontember gyakran meghatározza az együttes arculatát és személyiségét a nagyközönség számára.
A modern rockzenében a frontember gyakran a zenekar vezetője és szóvivője. Bár bármilyen zenei együttes vezető énekesét vagy szóvivőjét nevezhetjük frontembernek, a kifejezést a rockzenében nagyon széles körben használják. Mivel a pozíció általában az egyszerű énekesektől kibővített szerepet tölt be, voltak olyan esetek, amikor egy zenekar frontembere valaki más volt, mint a frontember. Például, míg a Fall Out Boy zenekar énekese a gitáros Patrick Stump, addig a basszusgitáros és szövegíró Pete Wentz-et általában frontembernek nevezik, mind a médiában, mind maguk a zenekar tagjai, mivel ő képviseli a zenekart a legtöbb interjúban, és ő járul hozzá leginkább a zenekar imázsához a népszerű médiában. Egy másik példa erre Angus Young az AC/DC-ből, aki a zenekar szólógitárosa és társvezetője testvérével, Malcolm Younggal (utóbbi 2017-ben bekövetkezett haláláig); míg az énekes Brian Johnson (és előtte Bon Scott) a zenekar frontembere, Angus Youngról azt lehet gondolni, hogy megosztja a frontemberi pozíciót Johnsonnal, a színpadi bohóckodásai és a zenekar kabalájaként betöltött szerepe miatt, aki gyakran szerepel az albumborítókon és promóciós anyagokon.
Számos zenekarban, például a The Who, a Led Zeppelin, a Living Colour, a Queen, a The Stone Roses és az Oasis esetében a szólógitáros megoszthatja a szóvivői feladatokat az énekessel. Általában ez az adott gitáros sajátos szerepéből ered, mint társdalszerző, társalapító és/vagy társénekes. Szintén néhány esetben két frontember van, mint például az Alice in Chains esetében, ahol Layne Staley (később William DuVall) énekes osztozik az énekesi feladatokon Jerry Cantrell gitárossal, vagy az Underoath esetében, ahol Spencer Chamberlain énekes és Aaron Gillespie (dobos) osztozik az énekesi feladatokon. Egy másik példa a Blink-182, ahol az énekesi feladatokat a basszusgitáros Mark Hoppus és a gitáros Tom DeLonge osztja meg. Hoppus általában vagy egyedül, vagy DeLonge-gal együtt végzi a legtöbb médiát, míg a banda másik tagja, a dobos Travis Barker általában csendben marad. A Linkin Parknak két énekese is volt, Chester Bennington az éneklés nagy részét végezte, Mike Shinoda pedig inkább a rappelős sorokra koncentrált; mindketten frontembernek számítottak. Egy másik példa a thrash metal zenekar, a Metallica, amelyben James Hetfield (énekes és ritmusgitáros) és Lars Ulrich (dobos) osztoznak a szóvivői feladatokon, mivel mindketten alapítók és az egyetlen tagok, akik soha nem hagyták el a zenekart.
Néhány énekes háttérénekesként kezdte. A No Doubtban eleinte John Spence énekelt, Gwen Stefani pedig háttérvokálozott. Miután Spence öngyilkosságban meghalt, Stefani vette át a vezető énekesi posztot.