Carl Jung az analitikus pszichológia ősatyjaként ismert. Úgy vélte, hogy a vallásos kifejezés a pszichének a tudat és a tudattalan egyidejűleg kiegyensúlyozott állapotára való vágyakozásából nyilvánul meg. Jung hosszú éveket töltött Sigmund Freuddal együtt tanulva és gyakorolva, de ez a sajátos elmélet vezetett ahhoz, hogy útjaik elváltak. Jung azt feltételezte, hogy a kollektív tudattalan minden ember számára közös. Ennek az elméletnek az alapjait meghatározott archetípusokra és mintákra alapozta, amelyek megszabják, hogy az emberek hogyan dolgozzák fel a pszichés képeket. A történelem során és minden kultúrában a mitológia és az álom tanulmányozása megőrizte a közös vonalat. Jung úgy vélte, hogy minden ember a tudat és a tudattalan harmóniájának elérésével törekszik a teljességre, és ez az álom tanulmányozásával érhető el.
- Jungi pszichoterápiás koncepciók
- Mélylélektan
- Archetipikus pszichológia
- Jung hatása a pszichodinamikus pszichológiára
- Modern értékelési eszközök
Jungi pszichoterápiás koncepciók
- Aktív képzelet: Jung az aktív képzelet fogalmát a tudattalan és a tudatosság közötti szakadék áthidalásának leírására alkotta meg. A képzelet, a fantázia, az álmok és a meditáció segítségével a kliens képes a tudattalanját narratíván vagy cselekvésen keresztül a jelenbe hozni. Az aktív képzelet a kliens képzeletének vagy álmainak irányítatlan megfigyelésére támaszkodik, nem pedig vágyainak szándékolt képére.
- Individuáció: Az individuáció az analitikus pszichológia egyik folyamata, amelynek során az egyén azzá fejlődik, akinek valójában szánták. Az érzelmi nehézségekkel küzdő egyének gyakran úgy érzik, hogy töredezett, széttöredezett életet élnek, tele különböző mértékű érzelmi tapasztalatokkal. Az előrehaladást gyakran akadályozza a belső konfliktus és az önszabotázs, amely a személyen belüli különböző ének elkülönüléséből fakad. Az individuáció magában foglalja a személy összes múltbeli pozitív és negatív tapasztalatának integrálását oly módon, hogy a személy egészséges, produktív és érzelmileg stabil életet élhessen. Az individuáció lehetővé teszi, hogy a személy egyedivé és lényegében egyedivé váljon a többi embertől és a kollektív tudattalanból. Az individuáció folyamata különböző módszerekkel történik, beleértve az álomértelmezést és az aktív képzeletet, és egy érett, holisztikusan egészséges és harmonikus személyiséget szül.
- Kollektív tudattalan: Jung volt az első, aki a kollektív tudattalan kifejezést használta a tudattalan egy olyan kifejeződésének leírására, amely minden idegrendszerrel rendelkező élőlénynél megjelenik. Ahelyett, hogy csak a személyes történelmünkből vagy a pszichénkből származó tapasztalatokkal rendelkeznénk, a kollektív tudattalan egy fajon belül az összes tapasztalatot szervezi. Jung úgy vélte, hogy a kollektív tudattalan örökölt és minden lényben benne rejlik, nem pedig konkrét események eredménye. A kollektív tudattalan olyan mentális képeket tartalmaz, amelyeket nem lehet történelmileg vagy tapasztalatokkal megmagyarázni, hanem csak evolúciós melléktermékként léteznek.”
- “Logosz” Jung elméleteiben: Jung a logosz kifejezést filozófiai elméleteiben is használta. A logosz Jung szerint a tényt vagy az okot jelentette. Jung a tudatos és a tudattalan közötti ellentétet gyakran logosz és mítosz ellentéteként említette. Ezenkívül Jung úgy vélte, hogy a logosz a racionalitás férfi változata, míg a női megfelelője, az erosz a pszichikai rendelkezésre állást vagy az érzelmeket jelentette.
- Nekyia: A nekyia Jung elemzésének kulcsfontosságú eleme. A nekyia, vagyis a tudattalanban való elmélyülés folyamata Jung szerint tudatos és határozott cselekvés. Úgy vélte, hogy a Nekyia, egy sötét utazás egy veszélyes helyre, az individuáció eléréséhez szükséges folyamat. Azok, akik elutaztak belső pszichéjük mélységeibe és vissza, sokkal jobbak voltak, mert ezt tették.”
Mélylélektan
A mélylélektan egyike a Jungi pszichológiából származó számos terápiás megközelítésnek. Ez a módszer a mentális problémák mögött meghúzódó motívumok feltárására támaszkodik, mint azok kezelésének eszközére. A mélylélektan során a terapeuta a klienssel együtt dolgozik azon, hogy feltárja a probléma forrását, nem pedig a hozzá kapcsolódó tüneteket. Miután azonosították, a maladaptív motívumok átalakíthatók, ami egészségesebb, pozitívabb gondolatokat és viselkedést eredményez.
A mélypszichológiában létező egyik jelenség a “sebzett gyógyító”. Amikor egy terapeuta olyan klienssel dolgozik, akinek hasonló érzelmi sebei vannak, a terapeuta tudatára ébred ennek a dinamikának, és akaratlanul is átadhatja a sebeit a kliensnek. Ez az ellenátvitel folyamata káros lehet mind a terapeuta, mind a kliens számára, mert a terapeutát kiteszi a kliens sebeinek, és így potenciálisan megfertőzheti a terápiás folyamatot.
Archetipikus pszichológia
Az archeológiában és az antropológiában megalapozott archetipikus pszichológia egyike azoknak a stratégiáknak, amelyeket gyakran használnak a tudattalan motívumok feltárására. Jung azt tanulmányozta, hogy a történelmi vallások, istenségek és mesék hogyan befolyásolják az egyén önérzetét. Az archetipikus pszichológia elmélete szerint az ember álmai és pszichéje összefonódik a hitével, és ez az egység alakítja ki a viselkedését, gondolatait és érzelmeit. Az archetípus az egyén kollektív élettapasztalatait szimbolizálja, és meghatározza, hogy az egyén milyen tudatos és tudattalan döntéseket hoz. Az archetipikus pszichológia az ember lelkére összpontosít, és Jung és elődei hasonlóságot találtak a legendák archetípusaiban és az emberi motivációt jelentő hajtóerőben. Az archetipikus pszichológusok ma is kiemelkedő erőnek tartják az archetípusokat az egyén pszichológiai konstrukciójának kialakulásában.
Jung hatása a pszichodinamikus pszichológiára
Noha Jung nem volt a pszichodinamika megalapítója, hozzájárulásaival drámai hatást gyakorolt a területre. Jung úgy vélte, hogy a psziché, vagyis a lélek az individuáció felé halad. Pszichodinamikus pszichológiája a kollektív tudattalanon belüli archetípusok, valamint a személyes tudattalan és az ego körül forgott. Jung hitt a transzcendens funkcióban is, amely az archetípusoknak a kollektív tudattalanon belüli diffúziója volt. Jung pszichodinamikai elméletei közé tartozott az egyes embereken belüli spirituális jelenlét elismerése, valamint a pszichén belüli különböző szervező elemek elismerése. Ezek az elemek és archetípusok együttesen időnként nézeteltérésekben törhettek ki, belső konfliktust okozva.”
Modern értékelési eszközök
Jung tézisei a mai pszichoterápiában használt értékelési eszközök közül is sokat befolyásoltak. Az Isabel Briggs Myers és Katharine Cook Briggs által kifejlesztett Myers-Briggs Típusmutató (MBTI) azokon az elméleteken alapul, amelyeket Jung a Pszichológiai típusok című könyvében vizsgált. Ez a személyiségmérő eszköz ma világszerte az egyik leggyakrabban használt mérőeszköz.
Egy másik mérőeszközt, a 2001-ben kifejlesztett Jungi Típusindexet (JTI) Hallvard E. Ringstad és Thor Odegard tervezte, hogy pontosabb értékelést nyújtson az egyén preferált pszichológiai feldolgozási módjáról. A JTI a Jung által felvázolt specifikus pszichológiai funkciókon alapul, és tömörebb és általánosan érthetőbb módon kerül bemutatásra. A JTI több országban felváltotta az MBTI-t, és életképes és megfizethetőbb lehetőségnek tekintik a pszichológiai személyiség mérésére. E tesztek egy másik változata a Keirsey Temperament Sorter. Bár ez is lazán Jung elméletein alapul, tartalma és alkalmazása nagymértékben eltér mind a JTI-től, mind az MBTI-től.