Az évente mellrákkal diagnosztizált 3300 új-zélandi nő mintegy 20%-a HER2-pozitív mellrákban szenved.
A HER2 a “humán epidermális növekedési faktor 2-es típusú receptorának” rövidítése. Ez egy olyan fehérjetípus, amely minden normális sejt felszínén található, és feladata, hogy üzeneteket küldjön a sejtnek, hogy növekedjen és szaporodjon.
Ha Ön HER2-pozitív emlőrákban szenved, a rákos sejtek felszínén abnormálisan sok HER2 fehérje található. Ez azt jelenti, hogy a daganat képes gyors ütemben növekedni és terjedni. A HER2-pozitív emlőrák általában agresszívabb, mint néhány más altípus.
Szerencsére a HER2 fehérje néhány nagyon hatékony rákellenes gyógyszerrel célzottan megcélozható.
A HERceptin® (más néven trastuzumab) ezek közül a legismertebb, és különösen hatékony a HER2-pozitív emlőrákban szenvedő nők esetében. A Herceptin egy gyártott antitest, amely a HER2 fehérjéhez kötődik, és blokkolja azokat a jeleket, amelyek egyébként a rák növekedését okoznák. Kifejezetten a HER2-pozitív rákos megbetegedéseket célozza és kezeli.
A HER2 rákban betöltött szerepét 1989-ben fedezték fel, a Herceptint pedig 1995-re fejlesztették ki. Először metasztatikus HER2-pozitív emlőrákban szenvedő nőknél próbálták ki. A Herceptin jelentősen javította a túlélést ezeknél a betegeknél, és ezek az eredmények vezettek ahhoz, hogy 1998-ban engedélyezték erre a felhasználásra. Ezután kísérleteket végeztek annak megállapítására, hogy a Herceptin alkalmazható-e a korai HER2-pozitív emlőrák kezelésére is. A kutatók 2005-re arról tudtak beszámolni, hogy a műtétet és kemoterápiát követő 12 hónapos Herceptin kezelés jelentősen csökkentheti a kiújulást és javíthatja a túlélést ezeknél a betegeknél is. A több mint 4000 beteg kiterjesztett nyomon követése 2012-ben megerősítette ezeket az eredményeket. Új-Zélandon a HER2-pozitív emlőrákban szenvedő nők számára 2008 óta elérhető a Herceptin 12 hónapos kezelési programja.
A Herceptint intravénás infúzió formájában adják, általában háromhetente egyszer, 12 hónapon keresztül.
A Herceptin mellékhatásai általában enyhék, a leggyakoribbak az influenzaszerű tünetek, amelyek általában röviddel a gyógyszer beadása után jelentkeznek. Súlyosabb események, mint például allergiás reakciók és légzési problémák ritkán fordulnak elő.
Néhány nőnél jelentős szívproblémák alakulnak ki. Szívelégtelenség a betegek 0,6 százalékánál fordult elő, amikor a Herceptint kemoterápiát követően adták, és akár 4 százaléknál is, amikor taxán alapú kemoterápiával egyidejűleg adták. Néhány esetben speciális gyógyszeres kezelésre volt szükség, de a legtöbb betegnél a Herceptin abbahagyása után a szívműködés helyreállt. A szívelégtelenség kockázata nagyobb a korábbi szívproblémákkal küzdő nőknél. A betegeket a Herceptin alkalmazása előtt meg kell vizsgálni szívproblémák szempontjából, és a kezelés alatt ellenőrizni kell a szívműködésüket.
Az elmúlt néhány évben több vizsgálat is folyt arról, hogy a Herceptin adható-e 12 hónapnál rövidebb ideig, és ugyanolyan előnyökkel jár-e a kezelés. Az eredmények legújabb elemzései arra a következtetésre jutottak, hogy az egyéves kezelés jobb eredményekhez vezet, mint a rövidebb kezelések.
A 12 hónapos Herceptin-kezelés még mindig a standard ellátás (2020. augusztus), és rövidebb időtartamú kezelés csak akkor jöhet szóba, ha a betegek nem tudják elviselni a mellékhatásokat, vagy olyan szívbetegségben szenvednek, amely miatt a szívtoxicitás kockázata elfogadhatatlan.
A Herceptin a trastuzumab eredeti, szabadalmaztatott változata, de most, hogy szabadalmai lejártak, más cégek gyártják a gyógyszer biohasonló másolatait. Ezek közül Új-Zélandon még egyiket sem finanszírozzák (2020. augusztus), de valószínű, hogy a PHARMAC a jövőben átállhat valamelyikre. (A Herceptin biohasonlóiról bővebben itt olvashat.)
A Perjeta® (más néven pertuzumab) egy másik gyógyszer, amely a HER2 fehérjét célozza, de a Herceptintől eltérő helyen kötődik hozzá.
Új-Zélandon a Perjeta csak az áttétes HER2-pozitív emlőrákban szenvedő nők számára finanszírozott, és a Herceptinnel együtt alkalmazható.
A legújabb kutatások azonban azt is kimutatták, hogy a Perjeta hasznos lehet a korai HER2-pozitív emlőrák kezelésében is, különösen azokban az esetekben, amikor a rák diagnózis időpontjában fennálló jellemzői (pl. stádium, daganat mérete, csomók érintettsége) a kezelés után a rák visszatérésének (kiújulásának) nagyobb kockázatára utalnak. Ezekben az esetekben a Perjeta kombinálható Herceptinnel és kemoterápiával, de a betegnek kell fizetnie a Perjeta költségeit, és azt egy onkológiai magánklinikán kell kapnia.
A korai HER2-pozitív emlőrákban szenvedő betegek egy része számára előnyös lehet a Perjeta és Herceptin kezelés a műtét előtt. Ezt neoadjuváns terápiának nevezik, amelynek célja a daganat zsugorítása a műtét előtt. Az így kezelt daganatok néha kimutathatatlanná válhatnak (ezt nevezik patológiai teljes válasznak). A Perjeta ezen alkalmazását Új-Zélandon még nem finanszírozzák, de magánúton fizethető.
A PHARMAC-nál jelenleg is van egy kérelem, amelyben a Perjeta finanszírozását kérik a korai emlőrák kezelésére, de még nem született végleges döntés (2020. augusztus).
A Kadcyla® (más néven T-DM1 vagy trastuzumab emtansine) egy másik HER2-ellenes gyógyszer. Abban különbözik a Herceptintől és a Perjetától, hogy két részből álló molekula, amely egy trastuzumab (Herceptin) molekulát használ arra, hogy egy toxint (DM1, más néven emtansin) közvetlenül a rákos sejtekhez juttasson, amelyeknek a felszínén sok HER2 található. Ott rögzül a sejthez, és csak ezután szabadítja fel a “hasznos” toxint, hogy elpusztítsa az adott sejtet, minimális járulékos károkat okozva a többi sejtben. A Kadcyla-t Új-Zélandon olyan nők számára finanszírozzák, akiknél áttétes HER2-pozitív emlőrákot diagnosztizáltak, Herceptinnel és esetleg Perjeta-val kezelték őket, de a rákjuk előrehaladt.
A közelmúltbeli kutatások a Kadcyla szerepét a korai HER2-pozitív emlőrák kezelésében is kimutatták. A kiújulás nagyon magas kockázatának kitett betegeknél, akiknek daganata a Herceptinnel és Perjeta-val végzett neoadjuváns kezelés után nem zsugorodott teljesen, a Kadcyla hozzáadása a Herceptinhez a műtét utáni kezelésükhöz 50%-kal csökkentette az invazív emlőrák kiújulásának vagy halálozásának kockázatát .
A Kadcyla szállítója kérelmet nyújtott be a PHARMAC-hoz e gyógyszer finanszírozására a korai emlőrákban szenvedők számára, és ezt jelenleg (2020 augusztusában) vizsgálják.
Tudjon meg többet
A Roche gyógyszergyárnak van egy honlapja, amelyen hasznos információk találhatók a HER2-pozitív emlőrákról, a Herceptinről, a Perjetáról és a Kadcyláról. Látogasson el a https://cancertreatments.co.nz/breast-cancer/
Slamon et al. Studies of the HER-2/neu proto-oncogene in human breast and ovarian cancer. Science, 1989. május 12: Vol. 244, Issue 4905, pp. 707-712
DOI: 10.1126/science.2470152
Perez et al. Trastuzumab Plus Adjuvant Chemotherapy for Human Epidermal Growth Factor Receptor 2-Positive Breast Cancer: Az NSABP B-31 és az NCCTG N9831 összesített túlélés tervezett közös elemzése. J Clinical Oncology 32, no. 33 (Nov 20, 2014) 3744-3752. https://ascopubs.org/doi/10.1200/JCO.2014.55.5730
Niraula S, Gyawali B. Az adjuváns trastuzumab optimális időtartama a korai emlőrák kezelésében: randomizált kontrollált vizsgálatok metaanalízise. Breast Cancer Res Treat. 2019;173(1):103-109. doi:10.1007/s10549-018-4967-8
Deng H, Du X, Wang L, Chen M. Six Months vs. 12 Months of Adjuvant Trastuzumab Among Women With HER2-Positive Early-Stage Breast Cancer: A Meta-Analysis of Randomized Controlled Trials. Front Oncol. 2020;10:288. Published 2020 Mar 20. doi:10.3389/fonc.2020.00288
Gianni L, Pienkowski T, Im Y-H, et al: 5 Year analysis of neoadjuvant pertuzumab and trastuzumab in patients with locally advanced, inflammatory, or early-stage HER2-positive breast cancer NeoSphere: Egy multicentrikus, nyílt, randomizált 2. fázisú vizsgálat. Lancet Oncol 17:791-800, 2016.
Minckwitz et al. Adjuvant Pertuzumab and Trastuzumab in early HER2-Positive Breast Cancer. New England Journal of Medicine 2017; 377: 122-131. https://www.nejm.org/doi/10.1056/NEJMoa1703643
Minckwitz et al. Trastuzumab emtansine reziduális invazív HER2-pozitív emlőrák esetén. New England Journal of Medicine 2019; 380: 617-628. https://www.nejm.org/doi/full/10.1056/nejmoa1814017