Felnőttek immunizálása

Bevezetés

A védőoltás biztonságos, hatékony és alulhasznált – még mindig sok ezer életet veszítenek oltással megelőzhető fertőző betegségek. A védőoltás szükségessége felnőttkorban is fennáll, a gyermekkori védőoltások csökkenése, valamint a védőoltással megelőzhető betegségek fokozott kockázata miatt egyes felnőtteknél, akiknek különleges hajlamosító kockázati tényezőik vannak, például immunhiány, bizonyos munkakörök, utazás, terhesség, életmód vagy bizonyos egészségi állapotok. A Betegségellenőrzési és Megelőzési Központok (CDC) védőoltási gyakorlatokkal foglalkozó tanácsadó bizottsága (ACIP) minden évben felülvizsgálja és frissíti a felnőttek oltási ütemtervét. Az alábbiakban összefoglaljuk a 19 éves és idősebb személyek ajánlott védőoltásait (1. táblázat), az ACIP/CDC által ajánlott, 2018 februárjában hatályba lépett oltási ütemterv alapján. Ezt az ütemtervet számos orvosi szakmai szervezet támogatta, köztük az Amerikai Orvosok Kollégiuma, az Amerikai Családorvosok Akadémiája, az Amerikai Szülész-nőgyógyászok Kollégiuma és az Amerikai Ápolónők és Szülésznők Kollégiuma.1,2

Vissza a tetejére

Influenza elleni védőoltás

Az ellenjavallatok hiányában ajánlott a rutinszerű éves immunizálás az életkornak megfelelő influenza elleni védőoltással. Ez vonatkozik a terhes nőkre és a kizárólag csalánkiütéses tojásallergiában szenvedő felnőttekre is. A csalánkiütésen kívüli tojásallergiában (pl. angioödéma vagy légzési zavar) szenvedő felnőtteknél inaktivált influenza vakcinát vagy rekombináns influenza vakcinát kell beadni orvosi környezetben, olyan egészségügyi szolgáltató felügyelete mellett, aki képes felismerni és kezelni a súlyos allergiás állapotokat. Az élő attenuált influenzavírust a 2017-2018-as szezonra nem ajánlották a 2013-2014-es szezon A H1N1 pdm09 influenza elleni alacsony hatékonysága miatt,3 de a 2018-2019-es szezonra ismét ajánlott, azok számára, akiknél erre lehetőség van (egészséges, nem terhes, 2-49 éves korúak).

Felnőttek influenza elleni védőoltások ellenjavallatai és óvintézkedései

• A korábbi influenza elleni védőoltást követő 6 héten belül előfordult Guillain-Barré-szindróma
• A vakcina bármely összetevőjével szembeni súlyos allergiás reakció, vagy bármely influenza elleni vakcina korábbi adagját követően
• Az élő attenuált influenzavírus ellenjavallt 50 évnél idősebbeknél, terhességben, bármely immunhiányos betegnél, valamint immunhiányos személyekkel szoros kapcsolatban álló vagy őket gondozó személyeknél, vagy ha az előző 48 órában influenza elleni vírusellenes gyógyszert adtak.

Változatos influenza elleni vakcinák állnak rendelkezésre; lásd www.cdc.gov/flu/protect/vaccine/vaccines.htm

Vissza a tetejére

Tetanusz, diftéria és acelluláris pertussis elleni védőoltás

Felnőttek, akik még nem kaptak tetanusz toxoid, csökkentett difteria toxoid adagot, és acelluláris pertussis vakcinát (Tdap) felnőttként vagy gyermekként (rutinszerűen 11-12 éves korban ajánlott), kapjanak 1 adag Tdap-ot, majd 10 évente egy adag tetanusz- és diftériatoxoid (Td) emlékeztetőt.

Terhes nőknek 1 adag Tdap-ot kell adni minden terhesség alatt, lehetőleg a 27-36. terhességi hét elején.
A Tdap vagy a Td tetanusz profilaxisként való alkalmazásáról a sebkezelés során lásd: www.cdc.gov/mmwr/preview/mmwrhtml/rr5517a1.htm.

A Tdap és más pertussis-tartalmú vakcinák ellenjavallt azoknál, akiknél a kórtörténetben más azonosítható okra vissza nem vezethető enkefalopátia, pl. kóma, csökkent tudatszint vagy elhúzódó görcsrohamok fordultak elő, amelyek a tetanusz- vagy diftériatoxoidot vagy acelluláris pertussist tartalmazó vakcina előző adagjának beadását követő 7 napon belül jelentkeztek. A Tdap szintén ellenjavallt, ha egy korábbi adagot követően vagy valamelyik vakcinakomponensre súlyos allergiás reakció lépett fel.
A tetanusz, diftéria és acelluláris pertussis elleni védőoltás óvatosan alkalmazható azoknál, akiknél:

• Guillain-Barré szindróma a tetanusz toxoidot tartalmazó oltóanyag előző adagját követő 6 héten belül
• Arthus-típusú túlérzékenységi reakciók története tetanusz vagy diftériatoxoidot tartalmazó oltóanyag előző adagját követően. Az oltást addig halassza el, amíg az utolsó tetanusz toxoidot tartalmazó oltás óta legalább 10 év el nem telik
• progresszív vagy instabil neurológiai betegség. Az oltást el kell halasztani a neurológiai állapot tisztázásáig vagy stabilizálásáig.
• Mérsékelt vagy súlyos akut betegség, lázas vagy nem lázas.

Back to Top

Mazeolisz, mumpsz és rubeola elleni védőoltás (MMR)

Az 1957-ben vagy később született felnőtteknek legalább 1 adag MMR vakcinát kell kapniuk, kivéve, ha bizonyított immunitással rendelkeznek.
A védettség igazolása:

• 1957 előtt született (kivéve az egészségügyi személyzetet, lásd alább)
• Az MMR dokumentált beadása
• A védettség vagy betegség laboratóriumi igazolása (az egészségügyi szolgáltató által diagnosztizált betegség dokumentálása laboratóriumi megerősítés nélkül nem tekinthető a védettség igazolásának).

Az ACIP 2017. október 25-i frissítésében kijelentette, hogy azoknak a felnőtteknek, akik korábban ≤ 2 adag mumpsz-tartalmú oltóanyagot kaptak, és akiket egy közegészségügyi hatóság a járvány kitörése során a mumpsz fokozott kockázatának kitettként azonosított, egy adag MMR-t kell kapniuk.4

Speciális populációk
Várandós nők, akiknél nincs bizonyíték a rubeola elleni immunitásra: 1 adag MMR-t kell beadni az egészségügyi intézményből való elbocsátás előtt a szülés után.
Adjon 2 adag MMR-t legalább 28 nap különbséggel (vagy 1 adagot, ha korábban 1 adag MMR-t kaptak) a következő csoportokban:

• Humán immundeficiencia vírus (HIV) fertőzés és CD4-sejtszám ≥ 200 sejt/μL legalább 6 hónapja és nincs bizonyíték a kanyaró, mumpsz vagy rubeola elleni immunitásra.
• Felsőfokú oktatási intézmények tanulói, nemzetközi utazók és immunhiányos személyek háztartási kontaktjai (vagy 1 adag, ha korábban MMR-t kaptak)
• 1957-ben vagy később született egészségügyi személyzet, akiknél nincs bizonyíték a kanyaró vagy mumpsz elleni immunitásra, vagy 1 adag MMR rubeola ellen (ha 1957 előtt született, fontolja meg az MMR elleni védőoltást).

Az MMR ellenjavallt azoknál, akik:

• Súlyos immunhiányban szenvednek, pl. hematológiai és szolid tumorok, kemoterápia, veleszületett immunhiány vagy tartós immunszuppresszív kezelés, HIV-fertőzés súlyos immunhiányos állapotban. Immunszuppresszív szteroiddózisnak minősül a napi 20 mg vagy több prednizon vagy azzal egyenértékű dózis 2 vagy több héten át történő napi bevitele. A védőoltást az immunszuppresszív szteroidterápia abbahagyása után legalább 1 hónappal el kell halasztani. A szolgáltatóknak az ACIP ajánlásait kell tanulmányozniuk az egyes élő vakcináknak az immunszuppresszív gyógyszereket szedő vagy egyéb okok miatt immunszuppresszióban szenvedő személyek körében történő alkalmazására vonatkozó teljes körű információkért.
• A neomicinnel szembeni anafilaxia
• Az MMR nem adható terhes vagy teherbe esni szándékozó nőknek; a terhességet a vakcina beadásától számított 28 nap elteltéig kerülni kell

Az MMR-t óvatosan kell alkalmazni azoknál, akik:

• A közelmúltban (11 hónapon belül) antitesttartalmú vérkészítményt kaptak (a konkrét időköz a terméktől függ). Az oltást a megfelelő intervallumig el kell halasztani, ha helyettesítő immunglobulin termékeket adnak. Lásd: Az ACIP legjobb gyakorlatokra vonatkozó útmutatása.
• Trombocitopénia vagy trombocitopéniás purpura története
• Tuberkulin bőrvizsgálat szükségessége. A kanyaró elleni védőoltás átmenetileg elnyomhatja a tuberkulinreaktivitást. A kanyarótartalmú vakcina beadható a tuberkulin-bőrvizsgálattal azonos napon, vagy az oltást követően legalább 4 héttel el kell halasztani.

Back to Top

Varicella elleni védőoltás

A varicella elleni immunitás bizonyítékaival nem rendelkező felnőtteknek, akik korábban nem kaptak varicella-tartalmú vakcinát, 2 adag varicella elleni vakcinát (VAR) kell beadni 4-8 hét különbséggel. Ha korábban 1 adag varicella-tartalmú vakcinát kaptak, az első adag után legalább 4 héttel adjanak 1 adag VAR-t. A varicella elleni immunitás bizonyítéka:

• az 1980 előtt született amerikaiak (kivéve terhes nők és egészségügyi személyzet, lásd alább)
• 2 adag varicella vagy varicella-tartalmú vakcina legalább 4 hét különbséggel történő dokumentált beadása
• Varicella vagy herpes zoster diagnózisa vagy egészségügyi szolgáltató által igazolt kórtörténete
• immunitás vagy betegség laboratóriumi bizonyítéka.

Speciális populációk
A következő csoportoknak 2 adag VAR-t kell adni 4-8 hét különbséggel, ha korábban nem kaptak varicella-tartalmú vakcinát (ha korábban 1 adag varicella-tartalmú vakcinát kaptak, az első adag után legalább 4 héttel adjanak 1 adag VAR-t):

• Várandós nők immunitás bizonyítása nélkül: a 2 adagból az elsőt vagy a második adagot a szülés után és az egészségügyi intézményből való elbocsátás előtt kell adni.
• Egészségügyi személyzet immunitás bizonyítéka nélkül
• Felnőttek HIV-fertőzéssel és CD4-sejtszámmal ≤ 200 sejt/μL: egyéni klinikai döntés alapján 2 adag VAR-t kaphatnak 3 hónap különbséggel.

A VAR ellenjavallt terhes nők és súlyos immunhiányos felnőttek esetében, pl. hematológiai és szolid tumorok, kemoterápia, veleszületett immunhiány, hosszú távú immunszuppresszív kezelés vagy súlyos immunhiányos HIV-fertőzés esetén.

A VAR-t óvatosan kell alkalmazni olyan felnőtteknél, akik a közelmúltban (11 hónapon belül) antitesttartalmú vérkészítményt (vér, plazma vagy immunglobulin, a specifikus intervallum a terméktől függ), vagy az oltás előtt 24 órával specifikus antivirális gyógyszerek (acyclovir, famciclovir vagy valacyclovir) szedését kapták (az oltást követő 14 napig kerülje ezen antivirális gyógyszerek alkalmazását), valamint trombocitopéniában szenvedő betegeknél.

Vissza a tetejére

Zoster elleni védőoltás

A rekombináns zoster-vakcinát (RZV; Shingrix, GlaxoSmithKline) 2017. október 20-án hagyta jóvá az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóság, és jelenleg az ≥ 50 éves immunkompetens személyek számára az ajánlott zoster-vakcina. 2017. október 25-én az ACIP a következőket ajánlotta:

• Az RZV 2 adagját 2-6 hónapos időközzel adják 50 éves vagy idősebb immunkompetens felnőtteknek, függetlenül a herpes zoster korábbi epizódjaitól vagy az élő zoster vakcina (ZVL; Zostavax, Merck & Co.) beadásától.
• Ha a beteg korábban ZVL-t kapott, a 2 RZV-dózis közül az elsőt legalább 2 hónappal a ZVL után kell beadni.
• 60 éves vagy idősebb felnőtteknek vagy RZV-t vagy ZVL-t adjunk (az RZV előnyösebb).5

Speciális populációk
Felnőttek, akiknek a kórtörténetében herpes zoster szerepel, krónikus betegségben szenvedő felnőttek (pl. diabetes mellitus, veseelégtelenség vagy reumatoid arthritis) RZV-t kell kapniuk. Az ACIP nem tesz ajánlást az RZV súlyos immunhiányos felnőtteknél történő alkalmazására vonatkozóan; azonban enyhe immunszupprimált betegeknél az RZV-t ajánlja.

A ZVL ellenjavallt terhességben és súlyos immunhiányos betegeknél, pl. hematológiai és szolid tumorok, kemoterápia, veleszületett immunhiány vagy hosszú távú immunszuppresszív kezelés, súlyos immunhiányos HIV-fertőzés esetén.

A ZVL óvatosan alkalmazható specifikus vírusellenes gyógyszerek (aciklovir, famciklovir vagy valaciklovir) beadása esetén 24 órával az oltás előtt (az oltást követő 14 napig kerülje ezen vírusellenes gyógyszerek alkalmazását).

Az MMR adható VAR vagy ZVL oltással együtt ugyanazon a napon. Ha nem ugyanazon a napon adják, az élő vakcinákat legalább 28 nappal különítsék el egymástól.

Back to Top

Humán papillomavírus elleni védőoltás

Az ACIP a humán papillomavírus (HPV) elleni rutinszerű védőoltást 11 vagy 12 éves korban ajánlja. A HPV-vakcinát nőknek 26 éves korig, férfiaknak 21 éves korig kell beadni, kivéve a meleg, biszexuális és egyéb, férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő férfiak, transzneműek, valamint a korábban nem megfelelően beoltott, legyengült immunrendszerű személyek (beleértve a HIV-fertőzötteket is) esetében, akiknél a vakcinázás 26 éves korig ajánlott.

A beadandó HPV-vakcina adagjainak száma a HPV elleni első oltáskor betöltött életkortól függ. 15 éves kor felett, ha a beteg még soha nem kapott HPV-vakcinát, adjon 3 dózisos sorozatot 0, 1-2 és 6 hónapos korban, úgy, hogy az első és a 2. dózis között legalább 4 hét, a második és a harmadik dózis között 12 hét, az első és a harmadik dózis között pedig 5 hónap teljen el. Ha az oltást 15 éves kor előtt kezdik meg, 2 adag HPV-vakcina beadása ajánlott, 0 és 6-12 hónapos időközönként.

Speciális populációk
Az immunhiányos állapotú felnőtteket (beleértve a HIV-fertőzést is) 26 éves korig kell beoltani 3 adagos sorozatban 0, 1-2 és 6 hónapos korban.

A férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő férfiaknak 26 éves korig javasolt a védőoltás beadása: 2 vagy 3 adagos sorozat beadása az első oltáskori életkortól függően (lásd fent); ha nincs HPV-vakcina a kórtörténetben, 3 adagos sorozat beadása 0, 1-2 és 6 hónapos korban.

Várandós nők 26 éves korig: A HPV elleni védőoltás nem ajánlott terhesség alatt, de nincs bizonyíték arra, hogy a vakcina káros lenne, és nincs szükség beavatkozásra azon nők esetében, akik véletlenül HPV-vakcinát kaptak terhesség alatt; a fennmaradó adagokat halasszák el a terhesség utánra; az oltás előtt nincs szükség terhességi vizsgálatra. A szoptató nők megkaphatják a vakcinát.

A HPV-vakcina ellenjavallt olyan személyeknél, akiknek a kórtörténetében közvetlen túlérzékenység szerepel bármely vakcinakomponenssel szemben; ez magában foglalja az élesztőt (mivel a vakcinát Saccharomyces cervicae-ben állítják elő) és a latexet, amely a HPV2 vakcina előretöltött fecskendők hegyes kupakjának része lehet)

A vakcinázást el kell halasztani mérsékelt vagy súlyos akut betegségben szenvedőknél; a HPV-vakcina azonban beadható kisebb akut betegség esetén.

A leggyakrabban jelentett mellékhatás a szinkópa volt, és bár nem gyakori, a szolgáltatóknak fontolóra kell venniük, hogy az oltóanyag beadása után 15 percig megfigyeljék a beteget.

A HPV-vakcina alkalmazása terhesség alatt nem ajánlott. Ha a terhesség megszakítja a már megkezdett sorozatot, azt a terhesség befejezése után kell folytatni.

Vissza a tetejére

Pneumococcus elleni védőoltás

Az ACIP minden 65 éves és idősebb immunkompetens személynek ajánlja a 13-valens pneumococcus konjugált vakcinával (PCV 13) és a 23-valens pneumococcus poliszacharid vakcinával (PPSV23) történő sorozatos oltást; 1 adag PCV13, ha korábban nem adták be, majd 1 adag PPSV23 legalább 1 évvel később. Ha a PPSV23-at korábban beadták, de a PCV13-at nem, a PCV13-at legalább 1 évvel a PPSV23 után kell beadni.

Ha mind a PCV13, mind a PPSV23 indikált, először a PCV13-at kell beadni (a PCV13 és a PPSV23 nem adható be ugyanazon a viziten). A vakcinák időzítésével kapcsolatos további információk a www.cdc.gov/vaccines/vpd/pneumo/downloads/pneumo-vaccine-timing.pdf oldalon találhatók.

Krónikus egészségügyi állapotok. A 19 és 64 év közötti felnőtteknek, akik az alább felsorolt krónikus betegségekben szenvednek, 1 adag PPSV23-at kell kapniuk (65 éves vagy idősebb korban 1 adag PCV13-at kell adni, ha korábban nem kapták, és egy újabb adag PPSV23-at legalább 1 évvel a PCV13 és legalább 5 évvel a PPSV23 után).

• Krónikus szívbetegség (kivéve magas vérnyomás)
• Krónikus tüdőbetegség
• Krónikus májbetegség
• Alkoholizmus
• Diabetes mellitus
• Cigarettázás.

Immunokompromittáló állapotok. A 19 éves vagy idősebb felnőtteknek, akik az alább felsorolt immunkompromittáló állapotokban szenvednek, 1 adag PCV13-at, majd 1 adag PPSV23-at kell kapniuk legalább 8 héttel a PCV13 után, és egy második adag PPSV23-at legalább 5 évvel az első adag PPSV23 után.

• Immundeficiencia-rendellenességek (beleértve a B- és T-limfocita-hiányt, komplementhiányt és fagocitászavarokat)
• HIV-fertőzés
• Anatómiai vagy funkcionális asplenia (beleértve a sarlósejtes betegséget és más hemoglobinopátiákat)
• Krónikus veseelégtelenség és nefrotikus szindróma.

A 19 éves vagy idősebb felnőtteknek, akiknek agy-gerincvelői folyadékszivárgásuk vagy cochleáris implantátumuk van, 1 adag PCV13-at kell kapniuk, amelyet 1 adag PPSV23 követ legalább 8 héttel a PCV13 után (ha a PPSV23 adagot 65 éves kor előtt adták be, 65 éves vagy idősebb korban az utolsó PPSV23 adag után legalább 5 évvel újabb adag PPSV23-at kell beadni).

A PPSV13 ellenjavallt olyan betegeknél, akiknek súlyos allergiás reakciója volt bármely diftériatoxoidot tartalmazó vakcinára.

Vissza a tetejére

Hepatitis A elleni védőoltás

A specifikus kockázati tényezővel rendelkező (lásd alább) vagy kockázati tényezővel nem rendelkező, de védelmet igénylő felnőtteket 2 adag egyantigénes hepatitis A elleni védőoltássorozattal (HepA; Havrix 0 és 6-12 hónapos korban vagy Vaqta 0 és 6-18 hónapos korban; minimális időköz 6 hónap) vagy a kombinált hepatitis A és hepatitis B vakcina (TWINRIX) 3 adagos sorozatával 0, 1 és 6 hónapos korban; minimális időközök: 4 hét az első és a második adag között, 5 hónap a második és a harmadik adag között. Az ACIP 2018. októberi ülésén a HepA-t a hajléktalanságban élő személyek számára ajánlották.

A hepatitis A kockázati tényezői

• A magas vagy közepes hepatitis A endémiával rendelkező országokba való utazás vagy ottani munkavégzés
• Férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő férfiak
• Injekciós vagy nem injekciót beadva drogfogyasztás
• Hepatitis A vírussal végzett munka kutatólaboratóriumban vagy hepatitis A vírussal fertőzött főemlősökkel
• Véralvadási faktorok rendellenességei
• Krónikus májbetegség
• Zárás, nemzetközi örökbefogadottal való személyes kapcsolat (pl. háztartás vagy rendszeres gyermekfelügyelet) a magas vagy közepes endémiájú országból az Egyesült Államokba érkezést követő első 60 napban (az első adagot az örökbefogadás tervezésekor azonnal be kell adni)
• Egészséges felnőttek 40 éves korig, akik a közelmúltban hepatitis A vírusnak voltak kitéve; 40 évesnél idősebb felnőttek kaphatnak HepA-t, ha hepatitis A immunglobulin nem szerezhető be.

Vissza a tetejére

Hepatitis B elleni védőoltás

A specifikus rizikófaktorral rendelkező (lásd alább) vagy rizikófaktorral nem rendelkező, de védelmet kérő felnőttek beoltása. Ütemterv: 3 adag egyantigénes hepatitis B vakcina (HepB) vagy kombinált hepatitis A és hepatitis B vakcina (HepA-HepB) sorozat 0, 1 és 6 havonta (minimális időközönként: HepB és HepA-HepB esetében 4 hét az 1. és 2. dózisok között; a 2. és 3. dózisok között 8 hét a HepB esetében és 5 hónap a HepA-HepB esetében).

Hepatitis B kockázati tényezői

• Krónikus májbetegség (pl. hepatitis C fertőzés, májzsugor, zsírmájbetegség, alkoholos májbetegség, autoimmun hepatitis, a normális felső határérték kétszeresét meghaladó alanin-aminotranszferáz vagy aszpartát-aminotranszferáz szint)
• HIV-fertőzés
• Vérrel való érintkezés bőr- vagy nyálkahártya-kockázata (pl. hepatitis B felszíni antigén-pozitív személyek háztartási kontaktjai; 60 évesnél fiatalabb, cukorbetegségben szenvedő felnőttek vagy 60 éves vagy idősebb, egyéni klinikai döntés alapján cukorbetegségben szenvedő felnőttek; predialízis kezelésben részesülő vagy hemodialízisben vagy peritoneális dialízisben részesülő felnőttek; nemrégiben vagy jelenleg injekciós kábítószer-használók; egészségügyi és közbiztonsági dolgozók, akiknél fennáll a vérrel vagy vérrel szennyezett testnedvekkel való érintkezés kockázata)
• Szexuális expozíciós kockázat (pl. HBsAg-pozitív személyek szexuális partnerei; szexuálisan aktív, nem kölcsönösen monogám kapcsolatban élő személyek; szexuális úton terjedő fertőzés értékelése vagy kezelése miatt vizsgálatot vagy kezelést kérő személyek; és férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő férfiak)
• Olyan környezetben részesülnek ellátásban, ahol a felnőttek nagy hányada a hepatitis B fertőzés kockázatának van kitéve (pl. szexuális úton terjedő betegségek kezelését végző intézmények, kábítószerrel való visszaélést kezelő és megelőző szolgáltatások, hemodialízis és végstádiumú vesebetegséggel kapcsolatos programok, fejlődési rendellenességgel élő személyek számára fenntartott intézmények, az injekciós kábítószer-használók vagy a férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő férfiak számára nyújtott szolgáltatásokat célzó egészségügyi létesítmények, HIV-tesztelési és kezelési létesítmények, valamint büntetés-végrehajtási intézetek)
• A magas vagy közepes hepatitis B-endémiával rendelkező országokba történő utazás.

Speciális populációk
A hepatitis B-vírusfertőzés kockázatának kitett terhes nőknek (például több szexuális partner az elmúlt 6 hónapban, akiket szexuális úton terjedő fertőzés miatt vizsgáltak vagy kezeltek, akik nemrégiben vagy jelenleg injekciós kábítószert használnak, vagy akiknek HBsAg-pozitív szexuális partnerük volt) hepatitis B-vírus elleni védőoltást, valamint a hepatitis B-vírusfertőzés megelőzésére irányuló egyéb intézkedésekkel kapcsolatos tanácsadást kell kapniuk.

Vissza a tetejére

Meningococcus elleni védőoltás

A Neisseria meningitidisnek való kitettség szempontjából nem fokozott kockázatnak kitett egészséges személyek rendszeres védőoltása 21 éves kor után nem ajánlott.
Az A, C, W és Y szerocsoportú meningococcus vakcinából (MenACWY) 2 adagot kell adni legalább 8 hét különbséggel, és 5 évenként 1 adag MenACWY vakcinával újra kell oltani, ha a kockázat fennmarad, az alábbi indikációkkal rendelkező felnőtteknek:

• Anatómiai vagy funkcionális asplenia (beleértve a sarlósejtes betegséget és más hemoglobinopátiákat)
• HIV-fertőzés
• Persistens komplementkomponens-hiány
• Eculizumab alkalmazása.

Adjunk 1 adag MenACWY-t és 5 évente 1 adag MenACWY-val újraoltjuk, ha a kockázat fennmarad, az alábbi indikációkkal rendelkező felnőtteknek:

• Az olyan országokba utaznak vagy ott élnek, ahol a meningococcus betegség hiperendémiás vagy járványos, beleértve az afrikai meningitisöv országait vagy a Hajj idején
• Az A szerocsoportnak tulajdonított meningococcus betegség kitörésének kockázata, C, W vagy Y
• Mikrobiológusok, akik rutinszerűen ki vannak téve az N meningitidisnek
• Katonai újoncok
• Elsőéves főiskolai hallgatók, akik lakóotthonban élnek és nem kaptak MenACWY-t 16 éves korukban vagy annál idősebbek.

A B szerocsoportú N meningitidis elleni védelem érdekében a B szerocsoportú meningococcus vakcina (MenB) egyéni klinikai döntés alapján adható 16 és 23 év közötti fiatal felnőtteknek és serdülőknek, akik nem tartoznak az alább felsorolt kockázati kategóriákba, 2 adag MenB-4C (Bexsero) sorozatban, legalább 1 hónap különbséggel vagy 2 adag MenB-FHbp (Trumenba) sorozatban, legalább 6 hónap különbséggel.
A MenB-4C és a MenB-FHbp nem felcserélhetők egymással.
Azoknak a személyeknek, akik az alább felsorolt kockázati kategóriákba tartoznak, 2 adag MenB-4C sorozatot kell kapniuk legalább 1 hónapos különbséggel, vagy 3 adag MenB-FHbp sorozatot 0, 1-2 és 6 hónapos különbséggel:

• Anatómiai vagy funkcionális asplenia (beleértve a sarlósejtes betegséget is)
• Tartós komplementkomponens-hiány
• Eculizumab alkalmazása
• A B szerocsoportnak tulajdonított meningococcus betegség kitörésének kockázata
• Mikrobiológusok, akik rendszeresen ki vannak téve N meningitidisnek.

Vissza a tetejére

Haemophilus influenzae B-típusú védőoltás

A Haemophilus influenzae b-típusú védőoltást felnőtteknek az alábbi indikációkkal adják be:
Anatómiai vagy funkcionális asplenia (beleértve a sarlósejtes betegséget) vagy elektív splenektómia: 1 adagot kell beadni, ha korábban nem volt beoltva (elektív splenektómia esetén a vakcinát legalább 14 nappal a splenektómia előtt kell beadni).
Hematopoetikus őssejt-transzplantáció: a sikeres transzplantáció után 6-12 hónappal kezdődően 3 adagos sorozatot kell beadni 4 hét különbséggel, függetlenül a Haemophilus influenzae b típusú védőoltási előzményektől.

Vissza a tetejére

Kiegészítő megfontolásokat igénylő speciális populációk

A terhes nőknek a terhesség alatt Tdap-ot, az influenza elleni védőoltást pedig a terhesség alatt vagy előtt kell kapniuk. Az élő vakcinák (pl. MMR) ellenjavallt.
Az aspleniában szenvedő felnőtteknek speciális oltási ajánlások vannak, mivel fokozott a kockázata a kapszulázott baktériumok általi fertőzésnek. Az anatómiai vagy funkcionális asplenia magában foglalja a veleszületett vagy szerzett aspleniát, a lép diszfunkcióját, a sarlósejtes betegséget és más hemoglobinopátiákat, valamint a lépeltávolítást.
Az immunszuppresszióban szenvedő felnőtteknek általában kerülniük kell az élő vakcinákat. Az inaktivált vakcinák (pl. pneumococcus vakcinák) általában elfogadhatók. A magas szintű immunszuppresszióhoz tartozik a HIV-fertőzés 6 ,7-es CD4-sejtszámmal

Back to Top

Összefoglaló

• A felnőtt betegek oltási státuszát rendszeresen ellenőrizni kell, hogy immunizációjukat naprakészen lehessen tartani.
• Az influenza elleni oltást minden felnőttnek évente fel kell ajánlani, míg más vakcinák esetében időszakos emlékeztető oltások javasoltak (pl. 10 évente a Td esetében), és bizonyos különleges helyzetekben szükség lehet emlékeztető vagy új oltási sorozatra (pl. MMR-járvány, meningitisjárvány).
• A védőoltás biztonságos és hatékony, de kihasználatlan. Az orvosoknak ajánlaniuk kell a védőoltást betegeiknek, és meg kell próbálniuk eloszlatni a mítoszokat és a téves információkat.
• A frissített oltási menetrenddel kapcsolatos információk az USA Betegségellenőrzési és Megelőzési Központjaitól érhetők el; lásd: www.cdc.gov/vaccines.

Vissza a tetejére

1. USA Betegségellenőrzési és Megelőzési Központok. Ajánlott oltási ütemterv 19 éves vagy idősebb felnőttek számára, Egyesült Államok, 2018. https://www.cdc.gov/vaccines/schedules/downloads/adult/adult-combined-schedule.pdf. Hozzáférés: 2018. június 6.
2. Kim DK, Riley LE, Huner P. Advisory Committee on Immunization Practices recommended immunization schedule for adults aged 19 years or older-United States, 2018. MMWR Morb Mortal Wkly Rep 2018; 67(5):158-160.
3. Grohskopf LA, Sokolow LZ, Broder KR, et al. Prevention and control of seasonal influenza with vaccines. A védőoltási gyakorlatokkal foglalkozó tanácsadó bizottság ajánlásai – Egyesült Államok, 2016-17-es influenzaszezon. MMWR Recomm Rep 2016; 65(RR-5):1-54.
4. Marin M, Marlow M, Moore KL, Patel M. Az Immunizációs Gyakorlatok Tanácsadó Bizottságának ajánlása a mumpszvírust tartalmazó vakcina harmadik adagjának használatára járvány kitörése során a mumpsz szempontjából fokozottan veszélyeztetett személyeknél. MMWR Morb Mortal Wkly Rep 2018; 67(1):33-38.
5. Dooling KL, Guo A, Patel M, et al. Recommendations of the Advisory Committee on Immunization Practices for use of herpes zoster vaccines. MMWR Morb Mortal Wkly Rep 2018; 67(3):103-108.
6. Rubin LG, Levin MJ, Ljungman P, et al. 2013 IDSA clinical practice guideline for vaccination of the immunocompromised host. Clin Infect Dis 2014; 58(3):e44-e100.
7. Kroger AT, Duchin J, Vázquez M. Az immunizációra vonatkozó általános legjobb gyakorlati irányelvek. Az immunizációs gyakorlatokkal foglalkozó tanácsadó bizottság (ACIP) legjobb gyakorlatokra vonatkozó útmutatója. https://www.cdc.gov/vaccines/hcp/acip-recs/general-recs/downloads/general-recs.pdf. Hozzáférés 2018. június 11.

Back to Top