Mit jelent
A pénzt, amelyet egy bank akár a saját páncéltermében, akár egy központi banknál vezetett számlán tart, a bank tartalékának nevezzük. Nem minden bankban elhelyezett pénz marad ott. Amikor egy magánszemély pénzt helyez el egy bankban, a bank ennek a pénznek a nagy részét kölcsönök nyújtására használja fel, és a bank kamatot számít fel (egy olyan díjat, amelyet az embereknek fizetniük kell, ha pénzt vesznek fel) ezekre a kölcsönökre. Mivel a kamatfizetés teszi ki a bank nyereségének nagy részét, természetes, hogy a bankok a náluk elhelyezett pénzből a lehető legtöbbet akarják kölcsönadni. Ezt a nyereségvágyat azonban egyensúlyba kell hozniuk a betétesek (bankszámlatulajdonosok) igényeivel; vagyis amikor a betétesek pénzt akarnak felvenni a számlájukról, a banknak rendelkeznie kell a pénzzel, amit odaadhat nekik.
A bankrendszer stabilitásának biztosítása érdekében ma a legtöbb országban a bankoknak mindig bizonyos mennyiségű pénzt kell tartalékban tartaniuk. Általában ezt a kötelező tartaléknak nevezett pénzmennyiséget a bank által betétként felvett pénzösszeg százalékában határozzák meg. Tegyük fel például, hogy az Egyesült Államok kormánya megköveteli a bankoktól, hogy betéteik 10 százalékának megfelelő tartalékot tartsanak fenn. Ha egy bank 1 000 000 dollárnyi betétet vesz fel, akkor 100 000 dollárt köteles lenne a páncéltermében vagy az Egyesült Államok központi bankjánál (az Egyesült Államok kormányának független szerve, a Federal Reserve System vagy Fed) vezetett számláján tartani. Az ezen a kötelezően előírt összegen felüli pénzmennyiséget többlettartaléknak nevezzük, és azt kölcsönök felvételére lehet felhasználni.
A kötelezően előírt tartalékok olyan pénzt jelentenek, amelyet egyszerűen tárolnak, míg a kölcsönök olyan pénzt jelentenek, amelyet több pénz létrehozására használnak fel. Amikor a bankok pénzt kölcsönöznek, a kölcsönt felvevő emberek és vállalkozások számos olyan vásárlást tudnak végrehajtani, amelyeket egyébként nem tudnának, és a gazdaság növekszik. Ezért a bankok által tartalékként félretett pénz aránya drámai hatással van a gazdaság egészére.
Mikor kezdődött
A középkori Európában (kb. 500-1500 körül) az arany volt az uralkodó pénzforma. Az arany nehéz és nehézkesen mozgatható, ezért sok közösségben az aranyművesek (akik, mivel arannyal dolgoztak, képesek voltak megítélni annak tisztaságát, pontosan lemérni és tárolni) lettek az arany őrzői. Az egyén elvitte az aranyát az aranyműves üzletébe megőrzésre, az aranyműves pedig nyugtát adott neki arról, hogy mennyi aranyat helyezett el. Idővel az emberek felismerték, hogy az aranyművesek nyugtája önmagában is értéket képvisel, mivel a feltüntetett aranymennyiséget jelképezi. Ahelyett, hogy az emberek a mindennapi vásárlásokhoz elővették volna az aranyat, az aranyművesek nyugtáit kezdték pénzként használni.
Az aranyművesek számára egy bizonyos ponton világossá vált, hogy ritkán adódik olyan helyzet, amikor a letéteményesek többsége egyszerre akarja az aranyat. Ehelyett az emberek inkább a sokkal kényelmesebb nyugtákat használták, bízva abban, hogy ezeket szükség esetén aranyra lehet váltani. Az aranyművesek, felismerve, hogy kölcsönökkel több hasznot tudnak termelni maguknak, elkezdtek nyugtákat kibocsátani azoknak az embereknek, akik pénzt akartak kölcsönkérni. Így több pénzt teremtettek, mint amennyi arany formájában ténylegesen létezett. A tartalékolt aranymennyiségük arányában nyújtottak kölcsönöket, egyensúlyt teremtve a nyereségvágyuk és annak szükségessége között, hogy felkészüljenek arra, ha betétesek jelentek meg, akik ki akartak venni pénzt.
Ezek az aranyművesek alkották meg a tört tartalékú bankrendszer fogalmát (amikor a bankok betéteiknek csak egy kis részét tartalékolják, vagy teszik félre, a többit pedig kölcsönadják vagy befektetik, hogy profitot termeljenek), amely a modern bankrendszer alapköve. A középkori Európa aranytartalékai voltak az elődei annak, amit ma banki tartalékoknak nevezünk.”
Bővebb információ
A modern bankrendszer közvetlenül a középkori európai aranyművesek által létrehozott rendszerből származik, a kormány által kibocsátott bankjegyek és érmék váltották fel az aranyat a fent leírt forgatókönyvben. A bankok ma sokkal több pénzt bocsátanak ki (azáltal, hogy csekkek és folyószámlák formájában adnak kölcsönöket, nem pedig készpénzben), mint amennyi ténylegesen létezik az állam által kibocsátott bankjegyek és érmék formájában.
A bankoknak ez a pénzteremtő funkciója nemcsak maguknak a bankoknak az üzleti sikeréhez elengedhetetlen, hanem a kapitalista országokban (olyan országokban, ahol a vállalkozások nagyrészt magánszemélyek, nem pedig a kormány tulajdonában vannak) minden gazdasági tevékenység alapja is. Ha a pénzkínálat (az egy ország gazdaságában forgalomban lévő pénz mennyisége) szigorúan a bankjegyekre és érmékre korlátozódna, a modern gazdaságok sokkal kisebbek és kevésbé dinamikusak lennének, mint amilyenek. Ennek az az oka, hogy a pénzteremtés nem áll meg minden egyes kölcsönnel.
Megfigyelhető a következő egyszerűsített illusztráció a tört tartalékú bankrendszer működéséről. John Doe 10 000 dollár készpénzt helyez el az A banknál. Az A bank, mivel a lehető legnagyobb nyereséget akarja elérni, csak annyi pénzt tesz félre, amennyit a törvény előír. Ha az egyszerűség kedvéért feltételezzük, hogy a kormány jelenleg megköveteli a bankoktól, hogy betéteik 10 százalékát tartalékolják, akkor az A Bank 1000 dollárt tartalékolna, majd keresne egy hitelkérelmezőt.
Ebben a pillanatban Jane Smith besétál az A Bank ajtaján, és 9000 dolláros hitelt kér egy pizzéria indításához. Az A bank ad neki egy folyószámlát, amelynek egyenlege (hitele) 9000 dollár, valamint egy csekkfüzetet, és Jane elkezd felszereléseket és kellékeket vásárolni. Tegyük fel, hogy Jane minden indulási igényét el tudja látni a Pizza Suppliers, Inc-nél, és kiállít nekik egy 9 000 dolláros csekket. A Pizza Suppliers, Inc. letétbe helyezi Jane csekkjét a B banknál, ahol a vállalkozásnak számlája van.
A B bank, miután félretette ennek a letéti összegnek a 10 százalékát (900 $), a fennmaradó 8100 $-t kölcsönadja. Ez a kölcsön több csekkírást, több bankbetétet és több kölcsönt fog generálni. Egyre több és több olyan pénzt hoz létre, amely korábban nem létezett, amíg John Doe eredeti 10 000 dollárjának pénzteremtő potenciálja ki nem merül.
Mivel a bankbetéteknek ilyen módon óriási hullámhatása van, a törvény által előírt banki tartalékok összegében bekövetkező változások erőteljes hatást gyakorolnak a gazdaságra. A kötelező tartalékok összegének növekedése a fent vázolt folyamat minden szakaszában több, a forgalomból kivont pénzt jelent. A banki tartalékolási követelmények csökkenése viszont minden szakaszban további pénzteremtést jelent.
Újabb tendenciák
A pénzkínálat az egyik olyan pénzügyi tényező, amely leginkább befolyásolja egy ország gazdaságát. Ha több pénz van forgalomban, a kamatlábak általában csökkennek, a hitelezési tevékenység növekszik, és a gazdaság bővül. Amikor a pénzkínálat csökken, a kamatlábak általában emelkednek, kevesebb ember vesz fel hitelt, és a gazdaság zsugorodik.
A Federal Reserve System napjainkban a mindenkori forgalomban lévő pénzmennyiség változtatásával próbálja szabályozni az amerikai gazdaságot. A Fed ezt nem a kormány által kibocsátott pénzmennyiség változásának elrendelésével teszi, hanem a bankok hitelezési tevékenységének befolyásolásával. A bankok akkor teremtenek pénzt, amikor hitelt nyújtanak, és a készpénztartalékaik nagyságával arányosan tudnak hitelt nyújtani. Amikor a Fed befolyásolni akarja a bankokat, hogy több vagy kevesebb pénzt teremtsenek, bizonyos taktikákat alkalmaz, amelyek országszerte megváltoztatják a kötelező banki tartalékok szintjét.