2050-re a becslések szerint az USA lakosságának 50%-a kisebbségekből fog állni, és sajnos a mai egészségügyi modellben tartós faji és etnikai eltérések figyelhetők meg.1 A sokszínű népességnek személyre szabott megközelítésekre van szüksége az egészségügyi szükségleteik kielégítéséhez. Kimutatták, hogy a kisebbségek kevésbé férnek hozzá a megelőző ellátáshoz és a krónikus betegségek kezeléséhez, ami a sürgősségi osztályok látogatottságának növekedését, súlyosabb egészségügyi eredményeket és a szív- és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség, a rák és a mentális betegségek kialakulásának nagyobb valószínűségét eredményezi.2-5
Ez az egyenlőtlenség a plasztikai és helyreállító sebészet területén is szembetűnő. Sharma et al. például kifejti, hogy jelentős faji egyenlőtlenségek vannak a mellrekonstrukciós műtétek terén. Konkrétan az afroamerikai, spanyolajkú és ázsiai nők kisebb valószínűséggel folytatnak mellrekonstrukciós műtétet a masztektómia után, mint a fehér nők. A Surveillance, Epidemiology, and End Results adatbázis felhasználásával készült tanulmány megállapította, hogy a fehér bőrű nőkhöz képest több afroamerikai nő döntött úgy, hogy a masztektómia után nem végeznek azonnali mellrekonstrukciót, sokan arra hivatkozva, hogy nem engedhetik meg maguknak a műtétet. Ezt az eltérést a Medicaid kiterjesztését és lefedettségét követő jövőbeli tanulmányok is alátámasztották.1
Az egészséget számos, a hagyományos egészségügyi ellátáson kívüli tényező határozza meg. Ezek az egészséget meghatározó társadalmi tényezők (SDH) közé tartozik a lakhatás minősége, az egészséges élelmiszerekhez való hozzáférés és az oktatás.6 Azt javasolták, hogy a faji és etnikai kisebbségek kedvezőtlen SDH-val rendelkeznek, ami hozzájárul az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésük hiányához.6 A kisebbségek egészségügyi ellátása és eredményei közötti különbségek még a társadalmi-gazdasági tényezők kiigazítása után is fennállnak.3 Feltételezzük, hogy a női és kisebbségi képviselet hiánya a plasztikai sebészet területén hozzájárul a késedelmes egészségügyi ellátáshoz és az eredmények minőségéhez ezekben a populációkban. Ahhoz, hogy képesek legyünk kielégíteni ezeket az egészségügyi igényeket az egészségügyi ellátási láncban, kritikus fontosságú, hogy a szakképzett női sebészek és kisebbségek vonzására és megtartására irányuló erőfeszítéseket a láncban feljebb kezdjük el. Bár az orvosegyetemi diplomások felét a nők teszik ki, a plasztikai sebészeknek csak 14%-a, a plasztikai sebész rezidenseknek pedig 32%-a nő.7
A vezető szerző (O.A.A.) 2010-ben válaszlevelet írt Dr. Butler, Britt és Longaker doktoroknak az etnikai sokszínűség hiányával kapcsolatban a plasztikai sebészetben. Akkoriban a plasztikai és helyreállító sebészetben dolgozó fekete nőként O.A.A. a plasztikai és helyreállító sebészetben dolgozó rezidensek és ösztöndíjasok mindössze 3,7%-át képviselte.8 Megdöbbentő, hogy közel egy évtizeddel később még mindig közel azonos statisztikákkal állunk szemben. Elengedhetetlen, hogy a plasztikai sebészetben prioritásként kezeljük a sokszínűséget, hogy a következő évtizedre jelentős lépéseket tehessünk ennek az óriási aránytalanságnak a csökkentésében. A szerzők nem az önmagáért való sokszínűséget szorgalmazzák az érdemek vagy a képzettség rovására, hanem azt, hogy a szervezetek és a szakterületek kezdeményezzenek erőfeszítéseket a magasan motivált és képzett nők és kisebbségek vonzására, megtartására és támogatására.
A nők és kisebbségek támogatása a plasztikai sebészetben egy lépés a különböző kulturális különbségek elismerése és figyelembevétele felé. A kultúrát úgy határozzák meg, mint az emberek egy csoportja által generációk során megszerzett tudás halmozott lerakódását.4 A kulturális kompetencia a különböző kultúrákból származó egyénekkel való hatékony együttműködés képessége, és ez a kompetencia hozzájárulhat az egészségügyi ellátás tapasztalatainak és eredményeinek javításához.3,4
A tanulmányok korlátozott nemzeti erőfeszítéseket azonosítottak a kulturális kompetencia egészségügyi ellátásba való beépítésére.9 Az orvosok faji és etnikai alapú egyenlőtlenségeinek csökkentésére irányuló szervezeti erőfeszítésekről szóló országos tanulmányban a megkérdezett szervezetek 53%-a 0-1 tevékenységet végzett a különbségek csökkentésére a több mint 20 lehetséges intézkedés közül. Néhány példa ezekre az egyenlőtlenségeket csökkentő tevékenységekre: oktatási anyagok biztosítása más nyelven, online források biztosítása az orvosok kulturális kompetenciával kapcsolatos oktatásához, valamint a faji egyenlőtlenségek csökkentésére tett erőfeszítések elismerésére szolgáló díjak odaítélése nemzeti találkozókon. A vizsgált országos orvosszervezet taglétszáma és az egészségügyi egyenlőtlenségekkel foglalkozó bizottság megléte pozitív összefüggést mutatott azokkal a szervezetekkel, amelyek legalább 1 egyenlőtlenséget csökkentő tevékenységet folytattak. Az alapellátó szervezetek nagyobb valószínűséggel vettek részt egyenlőtlenségeket csökkentő tevékenységekben, és példaképül szolgálhatnak más orvosszervezetek számára a kezdeményezéshez.9
Változatos lehetőségek léteznek a kulturális kompetencia javítására. Az egyik ilyen intézkedés a rezidensek és a hallgatók oktatása révén, mielőtt átkerülnének a főorvosi szerepkörbe. Az Accreditation Council for Graduate Medical Education a szakmai kompetencia részeként határozta meg a kulturális sokszínűséggel való foglalkozás fontosságát, és az Alliance of Continuing Medical Education is a kulturális kompetenciának szentelt előadásokat országos éves konferenciáján.10 Az ilyen intézkedések segítenek a gyakornokok tudatosságának növelésében és a kompetencia hiányának áthidalásában a képzésből a gyakorlatba való átmenet során. A sokszínűségi képzés és a kulturális kompetencia gyakorlatok beépítése az olyan nemzeti plasztikai sebészeti találkozókba, mint a Plastic Surgery: The Meeting és az AAPS CME-akkreditációval megvalósítható módja e képzés beépítésének. Az állami és nemzeti szintű további erőfeszítések szintén kulcsfontosságúak a kulturális kompetencia előmozdítása szempontjából, és ezek közül néhány már folyamatban van.6,10 Például az Egészségügyi és Emberi Szolgálatok Kisebbségi Egészségügyi Hivatala kifejlesztette a “Think Cultural Health” (Gondolkodj kulturális egészségről) elnevezésű forrásközpontot, amely lehetőséget nyújt a felhasználóknak arra, hogy online, esettanulmányokon alapuló képzéssel szerezzenek kreditpontokat a kulturális kompetencia területén.6 Emellett 5 állam hozott törvényhozást, amely előírja vagy erősen ajánlja a kulturális kompetencia képzését az orvosok számára.10 Ezek a végrehajtási erőfeszítések segítenek a tudatosság növelésében a kulturális kompetencia és a sokszínűség javítása érdekében az egészségügyben.
Az iparág szintjén a sokszínűség hiánya az egészségügyi vezetésben drámai: az egészségügyi szervezetek felső vezetésének 98%-a fehér.4 Ez az egyenlőtlenség a képviseletben hasonlóan felnagyítódik, ha a kisebbségi képviseletet nézzük a plasztikai sebészet vezetői pozícióiban. A plasztikai sebészet osztályvezetőinek és elnökeinek mindössze 7%-a nő. A nők és etnikai kisebbségek képviseletének javítása a fehér férfiak által dominált területeken, mint például a plasztikai sebészet, javíthatja a kisebbségi népesség egészségügyi ellátáshoz való hozzáférését. Sőt, a női vezetést még a hatékonyság növekedésével is összefüggésbe hozták.11
Még ha a faji vagy etnikai szempontból alulreprezentált népességből származó személyek magas szintű vezetői pozíciókba kerülnek is, a legtöbbjük alacsonyabb fizetést kap, és felülreprezentáltak a rászoruló népességeket kiszolgáló vezetői pozíciókban.12 Kritikus fontosságú ezen hiányosságok és egyenlőtlenségek kezelése az egészségügyben. Egyes intézkedések a kulturális kompetencia elérése érdekében a felső szintű vezetőket célozzák meg, hogy a kulturális kompetenciát kiemelt prioritásként határozzák meg.4,12 Mások azt javasolják, hogy a kulturális kompetenciát az egészségügyben a gyökerénél, nevezetesen az orvosképzésben kell megcélozni. Az azonosított problémás témák közé tartozik a sokféleséggel kapcsolatos expozíció hiánya és az elégtelen oktatási és oktatási tantervek; sajnos a kulturális kompetenciát gyakran alacsony prioritásnak tekintik a túlterhelt egyetemi tantervben.13
Az egészségügyi ágazatban erőfeszítéseket tettek a kulturális kompetencia elérésére, amelynek célja a kulturálisan kongruens ellátás biztosítása.4 A kulturálisan kompetens egészségügyi ágazati rendszerek áttekintése 5 beavatkozást azonosított a kulturális kompetencia javítása érdekében: (1) felszerelési programok a sokszínű személyzet toborzására és megtartására, (2) kulturális kompetencia képzés az egészségügyi szolgáltatók számára, (3) tolmácsszolgáltatások igénybevétele a különböző hátterű egyének hatékony kommunikációjának biztosítása érdekében, (4) kulturálisan megfelelő egészségügyi oktatási anyagok a különböző kulturális hátterű személyzet tájékoztatása érdekében, és (5) kulturálisan specifikus egészségügyi környezet biztosítása.14 A tudatosság növelésével és ezen beavatkozások beépítésével a kulturális kompetencia javítható a plasztikai sebészetben a betegágytól a műtőig.
Sajnálatos módon hiányzik a kulturálisan kompetens oktatást a betegek, a szakemberek és a szervezet eredményeihez kapcsoló szakirodalom. Horvat és munkatársai 4 dimenziós fogalmi keretet alkottak a beavatkozás hatékonyságának értékelésére: oktatási tartalom, pedagógiai megközelítés, a beavatkozás struktúrája és a résztvevők jellemzői. Lényeges, hogy a jövőbeli tanulmányok a módszertani szigort és a reprodukálhatóságot kövessék a fejlődés legjobb dokumentálása érdekében.15
119 kaliforniai kórház vizsgálata kimutatta, hogy a nonprofit kórházak sokszínűbb betegpopulációkat szolgálnak ki, gazdagabb és versenyképesebb piacokon találhatók, és magasabb kulturális kompetenciát mutatnak. Azt állítják, hogy a kulturálisan kompetens programok megvalósítására piaci ösztönzés lesz mindaddig, amíg a kulturális kompetencia a jobb betegélményekhez kapcsolódik.16 A politikai döntéshozók és az intézmények kihasználhatják ezt, és a kulturális kompetencia gyakorlatát beépíthetik az ösztönző kifizetések mérőszámaiba. Emellett a betegellátásról és a kórházi minőségről szóló nyilvános jelentéstétel fokozása ösztönözni fogja a versenyt az egészségügy területén, és arra ösztönzi a szervezeteket, hogy törekedjenek a kulturális kompetenciára.16
A plasztikai sebészetben az etnikai sokszínűségre és a kulturális kompetenciára való törekvés szükséges a fejlődő és sokszínű betegpopuláció megfelelő ellátásához. Elengedhetetlen, hogy a plasztikai sebészeti osztályok bizonyítékokon alapuló gyakorlatokat fogadjanak el a kulturális kompetencia előmozdítása érdekében, beleértve a sokszínű egészségügyi szolgáltatók toborzásának előmozdítását, a tolmácsszolgáltatások igénybevételét, az egészségügyi csapat tagjainak kulturális kompetencia képzését, valamint a kulturális kompetenciával kapcsolatos információk terjesztését a kórházi személyzet tagjai között. A népesség demográfiai változásával a plasztikai sebészeti osztályoknak is fejlődniük kell, hogy megfeleljenek a modern kor sokféle betegének igényeinek.