PMC

Discussion

A hólyagdivertikulák jellemzően veleszületett vagy szerzett divertikuláknak minősülnek. A szerzett hólyagdivertikulák a hólyagkivezetés elzáródása vagy neurogén hólyag miatt alakulnak ki. A legtöbb hólyagdiverticula tünetmentes, és általában hematuria, alsó húgyúti tünetek vagy fertőzés kivizsgálása során fedezik fel. Néhányat véletlenül, röntgenvizsgálat során is felfedezhetnek.6

A hólyagdivertikulák többféleképpen kezelhetők, beleértve a konzervatív, nem operatív kezelést, a sebészi kimetszést és az endoszkópos kezelést. A hólyagdivertikulumok kezelésének indikációi közé tartozik a húgyúti fertőzés, a kövek vagy a rosszindulatú daganat. A rosszindulatú daganatos megbetegedések különös aggodalomra adhatnak okot a hólyagdivertikulák esetében, mivel a nyálkahártya rétegen túl nincs izmos fal, ami a lehetséges rosszindulatú daganatos megbetegedés hólyagon kívüli terjedésének fokozott kockázatát eredményezheti.2 A nyílt hólyagdivertikulektómia a leginvazívabb kezelési mód, és transvesicalis vagy extravesicalis megközelítéssel végezhető.7

A szakirodalomban több beszámoló is leírta a hólyagdivertikulumok endoszkópos kezelését a hólyagdivertikulumok nyálkahártyájának transzurethralis endoszkópos fulgurációjával és/vagy a húgyhólyag divertikuláris nyakának bemetszésével. Orandi5 publikált először egy 17 betegből álló, transzurethralis fulguráción átesett sorozatról szóló jelentést, amely 5 betegnél teljes feloldódást, 9 betegnél pedig méretcsökkenést mutatott ki a műtétet követő 1 hét és 12 hónap között készült cisztogramokon. Clayman és munkatársai hasonlóképpen hat beteget kezeltek transzurethralis fulgurációval, akik közül ötnél a követéses cisztogramon nem volt diverticula, egynél pedig a térfogat jelentős csökkenése volt tapasztalható.2 1992-ben Yamaguchi és munkatársai3 számoltak be az eddigi legfrissebb és legnagyobb sorozatról, amelyben a hólyagdiverticulák endoszkópos kezelését a diverticularis nyak transzurethralis reszekciójával és a diverticularis nyálkahártya fulgurációjával 31 diverticula esetében végezték. A műtét után 1 hónappal végzett cisztogramok 26 divertikulában teljes feloldódást, a fennmaradó 5 divertikulában pedig 60%-99%-os térfogatcsökkenést mutattak ki.

Ez az első modern kori beszámoló a hólyagdivertikulumok endoszkópos fulgurációjáról a majdnem teljes feloldódásig. Bár a beszámolóban szereplő betegnek nem volt olyan jelentős társbetegsége, amely kizárta volna a nyílt diverticulectomiát, ezzel a technikával sikeresen, minimálisan invazív módon sikerült kedvező eredményt elérni. Javasoljuk a hólyagdivertikulumok endoszkópos fulgurációjának megfontolását olyan betegeknél, akik esetleg alkalmatlanok a műtétre, például idősebb, több társbetegségben szenvedő betegeknél, korábbi hasi műtéten vagy sugárkezelésen átesett betegeknél és véralvadásgátló kezelés alatt álló betegeknél. Ez a megközelítés kedvező eredményeket kínál, és alkalmazását több évtizede támogatják. Ez az eset annyiban egészíti ki az irodalmat, hogy most, több mint 20 évvel a legutóbbi beszámoló után, világos, jó minőségű intraoperatív képekkel rendelkezünk, amelyek a technikát demonstrálják, valamint kiváló röntgenfelvételekkel a műtét előtt és után.