Az anorgazmia (más néven orgazmuszavar vagy Coughlan-szindróma) olyan betegség, amelyben az egyén a megfelelő szexuális ingerlés ellenére sem képes elérni az orgazmust. Az orgazmus a szexuális ingerlés során jelentkező intenzív örömérzet és a feszültség felszabadulása, amely a medenceizmok ritmikus összehúzódását okozza. Kevés szexuális ingerlés is okozhat orgazmust, de néha több ingerlés is szükséges lehet.
Ez az állapot férfiaknál és nőknél egyaránt előfordul. A nőknél azonban nagyobb valószínűséggel alakul ki ez a rend. Tanulmányok kimutatták, hogy a nők 11-40 százalékánál alakul ki anorgazmia.
Melyek az anorgazmia típusai?
Az anorgazmia négy típusba sorolható attól függően, hogy az egyén milyen forgatókönyv szerint nem képes orgazmusra. Ezek a következők:
- Élethosszig tartó anorgazmia: Az egyénnek soha nem volt orgazmusa.
- Szerzett anorgazmia: Az egyénnek korábban volt orgazmusa, de most képtelen az orgazmusra.
- Szituációs anorgazmia: Az orgazmus bizonyos körülmények között jön létre, például orális szex vagy maszturbáció, vagy csak egy bizonyos partnerrel.
- Generalizált anorgazmia: Az orgazmus semmilyen helyzetben vagy partnerrel nem jön létre.
Melyek az anorgazmia tünetei?
Az anorgazmia tünetei szorongathatják az egyént vagy befolyásolhatják a kapcsolatát. Az anorgazmia főbb tünetei:
- Az orgazmusra való képtelenség
- Késleltetett orgazmus
- Kielégületlen orgazmus
- Fájdalom az alhasban szexuális együttlét közben
Melyek az anorgazmia okai?
Az orgazmus fizikai és pszichológiai szempontokat foglal magában. Ezen szempontok bármelyikének megváltozása befolyásolhatja az egyén orgazmusra való képességét. Az anorgazmia különböző okait az alábbiakban tárgyaljuk:
Fizikai okok:
A fizikai okok, mint például különböző betegségek, egészségi állapot, kórtörténet, életkor és szokások okozhatnak anorgazmiát. A fizikai okok a következőkre oszthatók tovább:
- Előzetes állapotok: Különböző betegségek, mint a szklerózis multiplex, Parkinson-kór, hipogonadizmus, cukorbetegség, neurológiai betegségek, pajzsmirigy rendellenességek, agyalapi mirigy rendellenességek vagy péniszbetegségek vezethetnek anorgazmiához.
- Nőgyógyászati problémák: Anorgazmiát okozhatnak nőgyógyászati műtétek, például méheltávolítás vagy rákos műtétek. A kényelmetlen vagy fájdalmas közösülés szintén hozzájárulhat az anorgazmiához.
- Gyógyszerek: Az anorgazmiához hozzájárulhatnak az antidepresszánsok, vérnyomáscsökkentők, antihisztaminok és antipszichotikumok, különösen a szelektív szerotonin visszavétel gátlók (SSRI-k).
- Alkohol és dohányzás: A túlzott alkoholfogyasztás csökkenti az egyén orgazmuskészségét. A dohányzás csökkenti a nemi szervek vérellátását.
- A növekvő életkor: Ahogy az egyén öregszik, normális változások következnek be az egyén anatómiájában és fiziológiájában. Ezek a változások befolyásolhatják az orgazmusra való képességet.
Pszichológiai okok:
A pszichológiai okok a mindennapi élettel és más pszichés betegségekkel kapcsolatosak. A következők a pszichológiai okok, amelyek anorgazmiát okozhatnak:
- Stressz
- Szorongás
- depresszió
- szégyenérzet
- kulturális és vallási meggyőződések
- szexuális vagy érzelmi visszaélés a múltban
- terhességtől való félelem
- pénzügyi problémák
Kapcsolati okok:
A párkapcsolati zavarok befolyásolhatják az orgazmusélményt. Anorgazmiát okozhatnak a következő párkapcsolati problémák:
- Hűtlenség
- Galázkodás
- Megoldatlan problémák
- Kapcsolat hiánya a partnerek között
- Szegény kommunikáció a szexuális preferenciákról
A kismedencei régió sebészeti szövődményei is okozhatnak anorgazmiát. A heroin- és ópiátfüggőség szintén befolyásolhatja az orgazmusra való képességet, ami anorgazmiát okozhat.
Hogyan diagnosztizálják az anorgazmiát?
Az anorgazmia diagnosztizálásához az orvos információt kérhet a szexuális anamnézisről és fizikális vizsgálatot végezhet.
A kórtörténet áttekintése:
Az orvos kérdéseket tehet fel a szexuális anamnézisre, a műtéti anamnézisre és a jelenlegi párkapcsolatra vonatkozóan. Az egyénnek nem szabad zavarba jönnie ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása közben, mivel ezek utalásokat adhatnak a problémára.
Fizikai vizsgálat:
A fizikai vizsgálat segít annak megállapításában, hogy az egyénnek van-e olyan betegsége, amely anorgazmiát okozhat. A genitális területet megvizsgálják, hogy kiderüljön, az anorgazmia valamilyen fizikai vagy anatómiai okból ered-e.
Hogyan kezelik az anorgazmiát?
Az anorgazmia kezelése az okától függ. Az anorgazmia kezelése magában foglalja a gyógyszeres terápiát és az életmódváltást.
Életmódváltás:
A párkapcsolati problémák kezelése és a különböző szexuális stimulációs technikák kipróbálása segítene az anorgazmia kezelésében.
- Az anatómia megértése: Fontos megérteni a test anatómiáját, hogy tudjuk, milyen típusú érintés adhat jobb szexuális kielégülést. Az egyén kézzel történő önstimulációval vagy vibrátor használatával megtudhatja, hogy hol szereti, ha megérintik. Ezt az információt meg lehet osztani a partnerrel.
- Fokozza a szexuális ingerlést: Az élethosszig tartó anorgazmia oka lehet, hogy nem kap elég szexuális stimulációt. A legtöbb nőnél a csikló közvetlen vagy közvetett ingerlése szükséges az orgazmushoz. A klitorisz stimulálható szexuális pózok váltogatásával, vibrátor vagy klitoriszvákuum használatával és szex közbeni fantáziálással.
- Párkapcsolati tanácsadás: A párkapcsolati tanácsadás segíthet a párkapcsolati problémák megoldásában, amelyek befolyásolhatják az egyén orgazmusra való képességét.
- Szexterápia: A szexterápia magában foglalja a szexuális felvilágosítást, tippeket a kommunikációs készségek javítására és viselkedési gyakorlatokat, amelyek segíthetnek Önnek és partnerének.
- Kerülje az alkoholt és a dohányzást: Az alkohol és a dohányzás hozzájárul az anorgazmia kialakulásához. Igyekezzen tehát elkerülni vagy csökkenteni az alkoholfogyasztást és a dohányzást.
Orvosi kezelés:
Az orvosi kezelés a kiváltó ok vagy magának az állapotnak a gyógyszeres kezelésére összpontosít. Az orvos a diagnosztikai jelentéseknek megfelelően írja fel a gyógyszereket. A diagnosztikai jelentések alapján az orvos a következő módon kezelheti az állapotot:
- Az alapbetegség kezelése: Minden olyan betegséget, amely csökkentheti az orgazmusra való képességet, kezelni kell. Azokat a gyógyszereket, amelyekről ismert, hogy gátolják az orgazmust, alternatívával kell helyettesíteni vagy meg kell vonni.
- Hormonterápia: Nőknél az anorgazmia kezelésére ösztrogén- vagy tesztoszteronterápiát kell alkalmazni. Az ösztrogénterápiát akkor alkalmazzák, ha az anorgazmia menopauzális tünetekkel, például hőhullámokkal és éjszakai izzadással jár. az ösztrogénterápia történhet tablettával, géllel vagy transzdermális tapasszal, ami enyhítheti a menopauzális tüneteket és javíthatja az orgazmusélményt. A szisztémás vagy helyi ösztrogénterápia a szexuális izgalom javítására szolgál.
A tesztoszteronterápia egy másik lehetőség, amely fontos szerepet játszik a szexuális funkcióban. A tesztoszteron pótlása nőknél azonban ellentmondásos, és az Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) még nem hagyta jóvá a női anorgazmia kezelésére. A tesztoszteronterápia hatékony lehet az oophorektómia (a petefészkek sebészi eltávolítása) miatt alacsony tesztoszteronszinttel rendelkező nőknél.