Marshall-terv, hivatalosan európai helyreállítási program, (1948. április-1951. december), U.S.-Amerikai…szponzorált program, amelynek célja 17 nyugat- és dél-európai ország gazdaságának helyreállítása volt, hogy olyan stabil körülményeket teremtsen, amelyekben a demokratikus intézmények fennmaradhatnak.
U.S. Védelmi Minisztérium
Contunico © ZDF Enterprises GmbH, MainzTekintse meg a cikk összes videóját
Az Egyesült Államok attól tartott, hogy a második világháború utáni időszak szegénysége, munkanélkülisége és kizsákmányolása megerősíti a kommunista pártok vonzerejét a nyugat-európai szavazók körében. 1947. június 5-én a Harvard Egyetemen tartott beszédében George C. Marshall külügyminiszter egy, az Egyesült Államok által finanszírozandó európai önsegélyezési program gondolatát terjesztette elő, mondván
A helyzet az, hogy Európának a következő három-négy évben olyannyira nagyobb szüksége lesz külföldi élelmiszerekre és más alapvető termékekre – elsősorban Amerikából -, mint amennyit jelenleg képes fizetni, hogy jelentős kiegészítő segítségre van szüksége, különben nagyon súlyos gazdasági, társadalmi és politikai romlással kell szembenéznie.
A nyugat-európai gazdasági újjáépítés egységes terve alapján, amelyet egy 16 országot képviselő bizottság terjesztett elő, az amerikai kongresszus engedélyezte az Európai Helyreállítási Program létrehozását, amelyet Harry S. Truman amerikai elnök 1948. április 3-án írt alá törvényként. Eredetileg szinte valamennyi európai országnak felajánlották a támogatást, beleértve a Szovjetunió által katonai megszállás alatt álló országokat is. A szovjetek azonban korán visszaléptek a tervben való részvételtől, és hamarosan követték őket a többi, befolyásuk alatt álló kelet-európai ország is. Így a következő országok maradtak a tervben való részvételre: Ausztria, Belgium, Dánia, Franciaország, Görögország, Izland, Írország, Hollandia, Írország, Olaszország, Luxemburg, Norvégia, Portugália, Svédország, Svájc, Portugália, Törökország, az Egyesült Királyság és Nyugat-Németország.
Paul G. Hoffman vezetésével a Gazdasági Együttműködési Hivatal (ECA), egy külön létrehozott iroda, a következő négy évben mintegy 13 milliárd dollár értékű gazdasági segélyt osztott szét, segítve az ipari és mezőgazdasági termelés helyreállítását, a pénzügyi stabilitás megteremtését és a kereskedelem bővítését. A segélyek túlnyomó többségét közvetlen támogatások tették ki, a fennmaradó részt pedig kölcsönök formájában nyújtották. Az európai részvétel koordinálására 16 ország az Egyesült Királyság és Franciaország vezetésével létrehozta az Európai Gazdasági Együttműködési Bizottságot, hogy javaslatot tegyen egy négyéves helyreállítási programra. Ezt a szervezetet később felváltotta az állandó Európai Gazdasági Együttműködési Szervezet (OEEC), amelybe végül Nyugat-Németországot is felvették.
A Marshall-terv nagyon sikeres volt. Az érintett nyugat-európai országok ebben az időszakban 15-25 százalékos növekedést tapasztaltak a bruttó nemzeti össztermékükben. A terv nagyban hozzájárult a nyugat-európai vegyipar, gépipar és acélipar gyors megújulásához. Truman a Marshall-tervet kiterjesztette a világ kevésbé fejlett országaira is az 1949-ben indított Négyes Pont program keretében.